tag:blogger.com,1999:blog-41327738779663532642024-02-21T08:52:47.628+05:30ఆకాశవీధిలో....వస్తారా నాతో...అలా అలా ఎగిరిపోదాం...ఆకాశవీధులలో....Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.comBlogger41125tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-17541410853781830232011-03-09T18:38:00.006+05:302011-03-11T12:49:59.366+05:30కిట్టిగాడు loves ఎదురింటి అమ్మాయి - 5<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGvNnFwtRq6j_1EMACRwpMv03EuS7jzqoIqO6ZJjyfi84pNlSzbovl6pZBAOwCktFF2qRbokzyI4cF6bR0uQOUPHqGJZJxTqkFW3fnFaOwrpLXYdPsGF37sQ4LeZUJkLzA83f04WYTWDe0/s1600/Kittigadu.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"></span></a></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><b><br />
</b></span></div><div style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><b>***************Kittigadu is BACK******************</b></span></div><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGvNnFwtRq6j_1EMACRwpMv03EuS7jzqoIqO6ZJjyfi84pNlSzbovl6pZBAOwCktFF2qRbokzyI4cF6bR0uQOUPHqGJZJxTqkFW3fnFaOwrpLXYdPsGF37sQ4LeZUJkLzA83f04WYTWDe0/s1600/Kittigadu.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGvNnFwtRq6j_1EMACRwpMv03EuS7jzqoIqO6ZJjyfi84pNlSzbovl6pZBAOwCktFF2qRbokzyI4cF6bR0uQOUPHqGJZJxTqkFW3fnFaOwrpLXYdPsGF37sQ4LeZUJkLzA83f04WYTWDe0/s320/Kittigadu.jpg" width="227" /></span></a></div><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"నిజంగా నమ్మలేకపోతున్నా ... I just can't believe it that you are here!!" అన్నాడు కిట్టూ సుస్మీతో కలిసి క్యాంటీన్ లో కాఫీ తాగుతూ ....</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"నాకూ వింతగానే ఉంది మిమ్మల్ని ఇక్కడ కలవడం ... ఇన్నాళ్ళ తరువాత మళ్ళీ మిమ్మల్ని చూడటం హ్యాపీగా ఉంది .." అంది కాఫీ సిప్ చేస్తూ ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"నాకు కూడా ... " అంటూ ఆమెనే గమనిస్తున్నాడు ... రెండేళ్లలో ఆమెలో ఎంతో మార్పు కనిపిస్తుంది కిట్టూకి ... ఇంతముందు అమాయకత్వంతో అందంగా ఉండేది ... ఇప్పుడు తెలివితో అందంగా ఉంది ... 'ఆ కళ్ళు ...ఆ బుగ్గ మీద సొట్ట .. అవే.. అవే నా కొంప ముంచాయి ... ఇప్పుడు మళ్ళీ అవే నా గుండెలో ఆర్పేసిన దీపాన్ని ఆన్ చేసేలా ఉన్నాయి' అనుకున్నాడు ...</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఆ రోజు మీరు నాకు చెప్పకుండా వెళ్ళిపోయారు మీ కాలేజీకి ... అప్పుడు నాకు చాలా బాధ కలిగింది .. నేను మిమ్మల్ని నాకు తెలియకుండా ఏమన్నా హార్ట్ చేశానేమో అనిపించింది .." అంది సుస్మి ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">అసలు అనవసరంగా అప్పుడు సుస్మీని అవాయిడ్ చేశాడేమో అనిపించింది కిట్టిగాడికి ఒక్కసారిగా ... ఎందుకో సుస్మీని చాలా మిస్ అయిన ఫీలింగ్ కలిగింది ... "అదేమీ లేదు ... ఏంటో అప్పుడు సడన్ గా కాలేజీకి వెళ్ళాల్సి వచ్చి వెళ్లాను ..." అన్నాడు నెమ్మదిగా ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"హమ్ .... ఇంకా ఏంటి సంగతులు ... మేనేజర్ గారు చెప్పారు ఇక్కడ కిట్టూ అంటే జావాకి సినానిమ్ ఆటగా ... గ్రేట్ .. నాకు తెలుసు కదా మీరు జావాలో కింగని .. ఇంజినీరింగ్ లోనే జావాని ఫుట్ బాల్ ఆడుకున్నారు .. ఇప్పుడొక లెక్కా" అందామె ప్రశంశాపూర్వకంగా ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అవును కరెక్టే ..." అన్నాడు జావాలో సెవెంత్ అటెంప్ట్ కి పాస్ అయిన విషయం గుర్తుతెచ్చుకొని...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అప్పుడు ఎలాగూ మీ దెగ్గర జావా పెద్దగా నేర్చుకునే అవకాశం రాలేదు ... ఇప్పుడు మీరే నన్ను ట్రయిన్ చెయ్యబోతున్నారు .. యాం సో లక్కీ .. " </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"హమ్... నేను కూడా... అది సరే ... నీ ఫ్రెండ్ కిరణ్ ఎలా ఉన్నాడు ..." అన్నాడు ... కిట్టూకి ఎందుకో ఆ కిరణ్ గురుంచిన టాపిక్ తీసుకురావాలి అనిపించలేదు ... కానీ ఎదో తెలుసుకోవాలి అన్న ఉత్సుకతని ఆపుకోలేకపోయ్యాడు ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఓ నీకు కిరణ్ ఇంకా గుర్తున్నాడా! .. జస్ట్ ఒకేఒక్కసారి కదా నేను అతని గురుంచి నీకు చెప్పింది ... Wow you are awesome.. " అంది నవ్వుతూ ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'వాడినెలా మరచిపోగలను ... నా ఆశల అంతస్తులని ఆటమ్ బాంబుతో కుప్పకూల్చాడు .... నా ప్రేమ పావురాన్ని తుపాకితో కాల్చాడు ...' అనుకున్నాడు కసిగా ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"నీ గురుంచిన ప్రతి విషయం నాకు గుర్తుంది సుస్మీ ..." అన్నాడు ఆమె కళ్ళలోకి చూస్తూ ... 'ఒకప్పుడు నా ప్రపంచమే నువ్వు తెలుసా..' అనే మాట మాత్రం అతని పెదవుల చాటునే ఆగిపోయింది ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"That's nice of you kittu... యా హీ ఈజ్ ఫైన్ ... యు నో తను కూడా ఇదే కంపెనీలో జాయిన్ అయ్యాడు ... అక్చువల్లీ మేమిద్దరం ఇంటర్వ్యుకి కలిసే వచ్చాం ... We both got selected." అంది ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">కిట్టిగాడికి కోసి కారం పెట్టినట్లు అనిపించింది ... మిరపకాయ నూరి పుండు మీద అద్దినట్లు అనిపించింది ... </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'వాడెక్కడున్నాడో చెప్పు, వెళ్లి పీ.సీ. పాతరేస్తా ..' అనుకొని "ఓహ్ ... గ్రేట్ ... తను ఏ ప్రాజెక్ట్ .." అన్నాడు..</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"తనని ఇంకా ఏ ప్రాజెక్ట్ కి మ్యాప్ చెయ్యలేదు.. తనకి నేనున్న ప్రాజెక్ట్ కి రావాలని ఉంది .. అదే రిక్వస్ట్ చేస్తాను అన్నాడు మన మేనేజర్ ని ..." అంది సుస్మి .. </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'నా కంఠంలో జావా ఉండగా అది మాత్రం జరగనివ్వను' అనుకొని "వావ్ గ్రేట్ ... " అన్నాడు ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"> *****</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"చైతూ ... మనకి ఇంకో న్యూ ట్రయినీ వచ్చాడప్పా... అంద పయ్యన్ పేరు కిరణ్ అనుకుంటా ..."అన్నాడు కందసామి కిట్టిగాడి డెస్క్ దెగ్గరికి వచ్చి ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">డీబగ్గింగ్ చేస్తున్న కిట్టిగాడికి డ్యామేజింగ్ న్యూస్ వచ్చేసరికి "వాట్?" అన్నాడు</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఏమప్పా అవళ టెన్షన్.. కొత్త పయ్యన్ దా వచ్చాడు ప్రాజెక్ట్ కి.. ఏమయ్యింది ఇప్పుడు?"</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'నీ కంద మొహాన్ని కోడిగుడ్డెట్టి కొట్టా ... ఆడిని ప్రాజెక్టులోకి తెచ్చావో సచ్చావే ...'అనుకోని "కందాజీ.. ఇప్పుడు మనకి ఇంకో ట్రయినీ అవసరం ఏముంది చెప్పండీ.. ఈ ట్రయినీలతో ఎదవ నస, మనకి ఇంకో ట్రైనీ వద్దండీ" అన్నాడు కిట్టిగాడు..</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఈ ట్రైనీలే మనకి అవసరం, సేలరీ తక్కువ వేళ ఎక్కువ సేయించుకోవచ్చు... వీళ్ళని ఒక నెలలో షార్పుగా తయారుచెయ్యడానికి నువ్వుదా ఉండావు .. ఎప్డి ఇరుకు నా ఆలోచన.." అన్నాడు కళ్ళేగరేస్తూ..</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'నీ బొందలా ఇరుకు... నీ గుండు మీద బొచ్చు లేనట్లే, నీ మెదడులో గుజ్జు లేదురా పిచ్చ నాయాలా..' అనుకోని "వద్దు కందాజీ ఎదవ గోల ... మనకి ఇప్పుడు ఇంకో రిసోర్స్ తో పనేంటి?.... క్లైంట్ కి బిల్లింగ్ సేవ్ చేస్తే మీకే కదా పేరు.. పైగా మిగిలిన ఎదవ చాకిరీ మొత్తం నేనే కదా చేస్తున్నా.. " అన్నాడు చిరాగ్గా..</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అదిదా చైతు ఎన్ బాధ.. అందుకే నీకు భారం దా తగ్గించాలి .. అందుకే వీడిని మన ప్రాజెక్ట్ కి మ్యాప్ చేశా.." అంటూ అక్కడనుంచి వెళ్ళిపోయాడు కందసామి..</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'నీ ఎబ్బ కందగా...నా జీవితంతో ఆడుకోకురా ... ఆడొస్తే మళ్ళీ లేనిపోని త్రికోణ ప్రేమలు ..' అనుకొని వెంటనే ఎదో విషయం గుర్తొచ్చిన వాడిలా గడ్డం కింద చెయ్యేసుకొని "అసలు వాళ్ళ మేటర్ ఏమిటో కనుక్కోవాలి ముందు ... వీడి ప్రపోసల్ సుస్మీ యాక్సెప్ట్ చేసిందో లేదో తేల్చుకోవాలి .." అనుకున్నాడు ..</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"> *******</span><br />
<div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">సుస్మీ బైల్దేరబోతుండగా కిట్టూ వచ్చాడు తన దెగ్గరికి... </span></div><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"సుస్మీ..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"చెప్పు కిట్టూ ..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"సో ... హైదరాబాద్ లో ఎక్కడుంటున్నావ్?"</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ప్రస్తుతం హాస్టల్లో ... కానీ నాకు హాస్టల్ ఫుడ్ పడదని, నెక్స్ట్ మంత్ మమ్మీ డాడీ వస్తున్నారు .. సో ఇల్లు తీసుకుంటాం ."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"గుడ్ ... హా ఇంకా ఏంటి విశేషాలు ..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"చెప్పాలి నువ్వే .."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అప్పుడు కిరణ్ నీకు ప్రపోస్ చేస్తాడు అని చెప్పావ్ ... చేసాడా? ... నువ్వు యాక్సెప్ట్ చేసావా??"</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"హా ..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"హా నా... " కిట్టిగాడి బ్రెయిన్ లో సెరిబ్రం.. సెరిబెల్లం..నెర్వస్ సిస్టం ..బొంగు బోషాణం అన్ని షాక్ తగిలి తెగి అవతల పడ్డాయి .. కొద్దిసేపు షార్ట్ సర్క్యూట్ అయిన పిచ్చి కాకిలా అలాగే నిలబడ్డాడు ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అదే ... హా అంటే .. ప్రపోస్ చేశాడు ... నాకే కంఫ్యూజన్.. ఏమీ చెప్పాలో అర్థం కాలేదు ... తనకి మాత్రం నేనంటే ఇష్టం .. తను క్లియర్ గానే ఉన్నాడు ... నాకే కంఫ్యూజన్ .. చూస్తాను ... మనం ప్రేమించే వాళ్ళ కన్నా మనల్ని ప్రేమించే వాళ్ళను చేసుకుంటే సుఖపడతాం కదా ..." అంది </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">కిట్టిగాడికి సర్రున కాలింది... 'నో ... నేనొప్పుకోను ... ఇది తొండి ...ఫస్ట్ నేనే లవ్ చేశా .... వాడికంటే ఎక్కువ ఇష్టపడ్డాను ... సో నువ్వు నాకే దక్కాలి ... అంతే యువరానర్ .. అంతే ..' అనుకుంటూ ఒక ఎర్రి మొహం ఏసుకొని ఆ పిల్ల వైపే చూస్తున్నాడు ...</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">ఆ పిల్ల వీడు-నాకు-అర్థంకాడు అనే లుక్కు బాణం విసిరేసరికి, అది గుచ్చుకొని తేరుకొని "నిజమే సుస్మీ.. కానీ నిన్ను అంతకన్నా ప్రాణంగా ప్రేమించే వాడు దొరకొచ్చేమో.. తొందర పడి నిర్ణయం తీసుకోకు .. someone better might be waiting for u... " అన్నాడు someone అనే పదం నొక్కి చెపుతూ, పిడికిలితో మెల్లిగా గుండెకేసి గుద్దుకుంటూ ..... కానీ ఆ సైగలు అర్థం చేసుకుంటే ఆ పిల్ల సుస్మీ ఎందుకు అవుద్ది ... అంత అదృష్టం ఉంటే ఆడు కిట్టిగాడు ఎందుకు అవుతాడు ...</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఏమో ... ప్రస్తుతానికి అయితే నాకలాంటి ఆలోచన ఏమీ లేదు ..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"> ********</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">కిట్టిగాడు ఇంటికి వచ్చేసరికి వాడి ఫ్రెండు రాజు చద్దన్నంలో ఎండు మిరపకాయ పచ్చడి కలుపుకొని తింటూ వడియాలు నంజుకుంటూ విస్కీ సిప్ చేస్తూ టాం అండ్ జెర్రీ చూస్తున్నాడు..</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఆ తింగరి తిండేట్రా సప్పర నాయాలా... పైగా విస్కీ ఒకటి మొహానికి..." అన్నాడు కిట్టిగాడు చిరాగ్గా..</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"కిట్టిగా కేక టేస్టెహె... నువ్వూ ట్రై చేద్దువు దా.."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"టేస్టు సంగతి తర్వాత... ఇంటర్వ్యూ సంగతి ఏమైంది?" అడిగాడు షూస్ విప్పుతూ..</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఆ వాడు కాల్ చేసాడు... ఎలాగు </span><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">టె</span><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">లిఫోనిక్ కదా అని నువ్వు చెప్పిన ఇంపార్టెంట్ కొస్చేన్స్ కి ఆన్సర్స్ అన్నీ కొన్ని పేపర్లలో రాసుకొని నేలమీద చుట్టూ పరచుకొని మధ్యలో నేను కూర్చున్న... వాడు కాల్ చేసి ఇంటర్యు మొదలెట్టాడు.. ఏదో ప్రశ్నకి ఆన్సర్ వెదుకుతూ అటూ ఇటూ గుండ్రంగా తిరిగేసరికి పేపర్ల శబ్దం వచ్చింది... వాడు వెంటనే అడిగాడు నువ్వు చూసి ఆన్సర్లు చెప్తున్నావా అని... నేను దాన్ని తీవ్రంగా ఖండించాను... అప్పుడు వాడు సడన్గా నువ్వు వర్క్ చేస్తున్న ప్రాజెక్ట్ పేరేంటి అని అడిగాడు ... నాకు సడన్గా గుర్తుకురాలేదు ... నువ్వు ఫేక్ కదా అని అడిగాడు.. కాదు అన్నాను... నిజం చెప్తే నిన్ను సెలెక్ట్ చేస్తా అన్నాడు... అప్పుడు నేను అవును అన్నాను... దానికి వాడు వెరీ గుడ్ అని ఫోన్ పెట్టేసాడు... ఇంతకీ వాడు నన్ను సెలెక్ట్ చేస్తాడు అంటావా కిట్టిగా..." అన్నాడు విస్కీ సిప్ చేసి వేళ్ళకి అంటుకున్న మిరపకాయ పచ్చడి నాకుతూ...</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"చేస్తాడు రా.. చేస్తాడు.. నువ్వేమో విస్కీ తాగుతూ టాం అండ్ జెర్రీ చూడు... అయినా చూసి కూడా సరిగ్గా చెప్పడం చేతకాకపోతే ఎలారా?... అయినా పెట్టిన ప్రాజెక్ట్ కూడా మర్చిపోవడం ఏమిటి తమరి డాష్..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"రేపు ఇంకోటి ఉంది ఇంటర్యూ.. ఇరగదీస్తా చూడు... అయినా నువ్వేంట్రా కొంచెం టెన్షన్ గా ఉన్నావ్... నేను సెటిల్ కాలేనేమో అని ఎంత బాధ పడుతున్నావురా నువ్వు... నీలాంటి మిత్రుడు ఒక్కడు చాలు ... ఏమైనా సాధించేస్తా .." అన్నాడు విస్కీ ఇచ్చిన మత్తుతో ముద్దముద్దగా...</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"నీబొంద... అదేం కాదులే... ఈ రోజు నా జీవితం మలుపు తిరిగే షాక్ ఒకటి తగిలింది..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అవునా... ఏంట్రా అది..." అన్నాడు రాజుగాడు కొంచెం అటేన్షన్ కి వచ్చి </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"సుస్మీ గుర్తుందిగా నీకు... అదే రాజమండ్రిలో మా ఎదురింటి అమ్మాయి.. తను ఈ రోజు మా ఆఫీస్ లో జాయిన్ అయిందిరా..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అవునా..." రాజుగాడికి తాగింది మొత్తం దిగింది "నువ్వు లవ్ చేసిన సుస్మీనా... నువ్వు లవ్ చేసావ్ అని ఆళ్ళ ఈళ్ల కాళ్ళు పట్టుకొని అప్పటిదాకా పుస్తకం కూడా తెరవని నేను జావా కాన్సెప్టులు అడిగి నీకు చెప్పాను... ఆ సుస్మీ నా... ఇంకెవడో ప్రోపోస్ చెయ్యబోతున్నాడు అని చెప్పావ్... ఆ సుస్మీనా... " అన్నాడు</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అవునేహే ఆ సుస్మీనే...."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"కేక... ఇంకేంటి... వెళ్లి ప్రపోస్ చెయ్యి ... దీర్ఘసుమంగళీభవ..." అన్నాడు విస్కీ చివరి పెగ్గు తాగుతూ...</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"దీర్ఘసుమంగళీభవ ఏంట్రా?" అన్నాడు చిర్రెత్తి..</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"అంటే ప్రపోస్ చేసి పెళ్లి చేసుకుంటావు కదా... అందుకే అలా దీవించా... ఇప్పుడు అలా దీవించట్లేదా?"<br />
"నీ తాడి మొహాన్ని తోడేళ్ళు తిన.... అలా దీవించేది లేడీస్ ని... అదీ పెళ్ళయ్యాక..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఓహో... అలాగా... నాకేం తెలుసు నా మొహం.. చిన్నపుడు కృష్ణారెడ్డి ఆ పేరుతో ఒక సినిమా తీశాడు కదా.. అతను మగ జంటే కాబట్టి ఆ దీవెన మొగోళ్ళకే అనుకున్నా..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"ఆపుతావా సోది... దానితో పాటు దాన్ని లవ్ చేసే ఆ కిరణ్ గాడు కూడా చేరాడు మా ఆఫీసులో... ఇప్పుడదొక తలనొప్పి... కాకపోతే సుస్మీ ఆడి ప్రపోజల్ ఇంకా ఒప్పుకోలేదట.." </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"గుడ్... ఇంకేంటి... వెళ్లి ప్రపోస్ చెయ్యి... లేట్ చెయ్యకు..."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"నిజమే... అయితే ఒక మాంచి లవ్ లెటర్ రాయమంటావా?" </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"లవ్ లెటర్లు మామూలు లవ్వర్లకి... నువ్వు జావా లవ్వరెహే... కనుక జావాలో లవ్వు లెటర్ రాయి... ఒక మాంచి ప్రోగ్రాం రాయి... అది ఎక్జిగ్యుట్ చెయ్యగానే నీ ప్రేమ మొత్తం ఆ పిల్లకి తెలియాలి... మాంచి కలర్ఫుల్ గా ఉండాలి అవుట్ పుట్... ఇలా చేస్తే ఖచ్చితంగా ఆ పిల్ల నిన్ను లవ్ చేస్తుందిరా ... ఇప్పటిదాకా ఇలా జావాలో ఎవరూ ప్రపోజ్ చేసి ఉండరు.."</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">"వావ్... వాట్ ఏ ఐడియా.... రాజుగా అందుకేరా నువ్వంటే అంత ఇష్టం నాకు... నాకోసం మోకాల్లో ఉన్న బుర్రని నిముషాల్లో తలలోకి ఎకించి థింక్ చేసేత్తావ్.... కేకరా నువ్వు..." అని చెప్పి ఆఘమేఘాల మీద ల్యాప్ టాప్ వోపెన్ చేసి ప్రోగ్రాం రాయడం మొదలెట్టాడు... </span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"> *******</span><br />
<span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">కిట్టిగాడు ఆఫీసుకి వచ్చి తన సిస్టంలో ప్రోగ్రాం ఎగ్జిక్యూట్ చేసి... అవుట్ పుట్ చూసి తనని తనే మెచ్చుకోలేకుండా ఉండలేకపోయాడు... 'అవుట్ పుట్ అద్దిరింది... ఈ అవుట్ పుట్ చూస్తే సుస్మీ ఏంటి సుస్మితా సేన్ అయినా లవ్ లో పడాల్సిందే.. ఈ దెబ్బతో లవ్వర్లందరూ జావాలో ప్రపోజ్ చెయ్యాల్సిందే... దెబ్బకి జావా లవ్వర్స్ లాంగ్వేజ్ అయిపోవాలి అంతే' అనుకోని... వెంటనే ఆ ప్రోగ్రాం ని ఒక షేర్డ్ ఫోల్డర్ లో సేవ్ చేసి... సుస్మీ కి మెయిల్ చేసాడు ఇలా .."సుస్మీ.... నేను నీకోసం ఒక ప్రోగ్రాం రాసా... అది నా మనసు నీకు తెలుపుతుంది.. మనసు తెలుపుటకు మాట్లాడే బాషలో మాటలు కరువయినపుడు... కంప్యూటర్ బాషలో నా భావం నీకు తెలియజేస్తున్నాను... ఈ క్రింది షేర్డ్ ఫోల్డర్ లో ఆ ప్రోగ్రాం ఉంది ... దాన్ని ఎగ్జిక్యూట్ చెయ్యి... నీ రిప్లై కోసం ఎదురుచూస్తూ ఉంటాను..." అని మెయిల్ చేసేసి... అలా చైర్ లో వెనక్కి జారాగిలబడి రకరకాల లవ్ సాంగ్స్ ఊహించుకుంటూ అలా తెలిపోతుండగా... రిప్లై వచ్చినట్లుగా చిన్న బీప్ వచ్చింది...</span><br />
<div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">'వావ్ అప్పుడే రిప్లై' అనుకుంటూ తెరిచి చూసాడు... "గుడ్ జాబ్.... I have successfully executed the program... Output is outstanding.. can you please come to my cabin" అని ఉంది... </span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">కిట్టిగాడు అప్పుడు చూసాడు ఆ రిప్లై వచ్చింది మేనేజర్ నుంచి...</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">వెంటనే సెండ్ మెయిల్స్ చూసాడు.... కంప్యూటర్ వైర్లు ముట్టుకోకుండానే కరెంటు షాక్ కొట్టింది... మైండు మొద్దుబారింది... సుస్మీ కి పంపాల్సిన మెయిల్ కందసామికి పంపాడు మన కిట్టిగాడు.</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;"><br />
</span></div><div style="text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="color: #4c1130; font-size: large;">*** చాలా ఆలస్యంగా, ఆరు నెలల తరువాత కిట్టిగాడి పోస్టు వేసినందుకు బ్లాగ్మిత్రులు అందరూ నన్ను క్షమించాలి... మిత్రులు అందరూ నన్ను ఎప్పటికప్పుడు అడుగుతూనే ఉన్నారు, కిట్టిగాడి పోస్టు ఎప్పుడు అని.. నాకు ఇంతవరకు కుదరనేలేదు... ఎలా ఉన్నారు అందరూ .. కుశలమే కదా................................ మీ రామకృష్ణారెడ్డి కోట్ల ***</span></div></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com33tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-5743567688578229482011-03-08T22:43:00.002+05:302011-03-08T22:47:41.376+05:30కావాలి మీ సలహా<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="color: #4c1130; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="http://onefaceinamillion.com/wp-content/uploads/2010/10/male_hair_loss.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="http://onefaceinamillion.com/wp-content/uploads/2010/10/male_hair_loss.jpg" width="320" /></a></span></div><span style="font-size: large;">ఈ మధ్య ఓ రోజు తెల్లవారు ఝామునే పదింటికి లేచి నా పిల్లో వైపు చూసుకొని "కెవ్వ్ వ్వ్ వ్వ్ వ్వ్ వ్వ్ ...." అని అరిచాను ... మాంచి ఘాడ నిద్రలో ఉన్న నా రూమ్మేట్ దెబ్బకి లేచి పిచ్చి చూపులు చూసి బుర్ర గోక్కొని మళ్ళీ పడుకున్నాడు... నేను మాత్రం అలానే విస్మయంతో పిల్లో వైపు చూసుకుంటూ "ఇలా పిల్లోకి ఇంస్టాలుమెంటు పద్దతిలో రోజుకి కొంత జుట్టు ముట్టజెపితే రేపు ఏ పిల్లయినా నా వైపు చూస్తుందా?" అనే భయంకరమైన ఆలోచన రాగానే విస్మయం కాస్తా బాధగా రూపాంతరంచెంది కన్నీళ్లుగా ధ్రవీభవించి ధారాపాతంగా కారి పిల్లో తడిచింది...</span></div><div style="color: #4c1130; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; text-align: left;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత తల దువ్వేప్పుడు దువ్వెనతో, స్నానం చేసేప్పుడు చేతితో, కంప్యూటర్ ముందు పనిచేసేప్పుడు కీ బోర్డ్ తో నా జుట్టు మైత్రి కొనసాగించి నాకు ముచ్చెమటలు పట్టించడం మొదలెట్టింది. ఆఫీసులో పనిచేస్తున్నప్పుడు, భొంచేసేప్పుడు, చివరికి నిద్రపోయేప్పుడు కూడా నా ఆలోచనలు నా జుట్టు మీద కేంద్రీకృతం అయ్యేవి. ఒక రోజు అర్థరాత్రి ఉలిక్కిపడి లేచి "కెవ్వ్ వ్వ్ వ్వ్ ..." అని మళ్ళీ అరిచాను... నా మిత్రుడు మళ్ళీ లేచి పిచ్చి చూపులు చూడటం మొదలెట్టాడు "నువ్వెక్కడ దొరికావురా సేతురాజా...ఆ చూపెంట్రా దెయ్యాలని దడిపించే వాడిలా" అనేసరికి పాపం బాబ్బున్నాడు.. నేను మెల్లిగా వణికే చేతులతో "దేవుడా దేవుడా .." అనుకుంటూ నా తలని తడుముకున్నాను... హమ్మయ్యా నా జుట్టు అలాగే ఉంది ... బట్టతల రాలేదు ... జరిగిన విషయం ఏమిటంటే, అప్పుడే నాకొక భయంకరమైన కల వచ్చింది నాకు బట్ట తల వచ్చినట్లు.. నా సీట్ పక్కన ఉండే బట్టతల కొలీగ్ నాతో "ఒక బట్టతల వాడి మానను మరో బట్టతలోడికే తెలుస్తుంది... బాధపడకు.. ఏది శాశ్వతం గనుక" అని నన్ను ఓదార్చుతున్నట్లు పీడకల వచ్చింది... అందుకే వెంటనే తడిమి చూసుకున్నాననమాట...</span></div><div style="color: #4c1130; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; text-align: left;"><span style="font-size: large;">ఆ రోజు ప్రొద్దున్నే గట్టిగా సంకల్పించుకున్నా 'నా జుట్టు రాలడాన్ని అరికట్టి, నా కేశాలను అందంగా ఆరోగ్యంగా ఉంచుకొని ... కేకలు అరుపులు పుట్టించి భూకంపం సృష్టించాలి' అని. వెంటనే ఒక ప్రణాళిక సిద్ధం చెయ్యాలి అనుకున్నాను.అసలు జుట్టు ఎందుకు రాలుతుంది అనే విషయం మీద సరైన అవగాహనకి రావలనుకున్నాను. ఆఫీసుకి వెళ్ళగానే గూగుల్ ఓపెన్ చేసి "జుట్టు రాలుటకు కారణాలు?" అని అడిగాను ... పాపం గూగుల్ కష్టపడి ఎన్నెన్నో వెబ్ పేజీలు వెతికి కొంత సమాచారం నా ముందుంచింది... అవన్నీ చదివి, జుట్టు రాలుటకు ముఖ్యమైన కారణాలు నోట్ చేసుకున్నాను ఇలా:</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">1. తీసుకునే ఆహరంలో పోషక విలువలు లేకపోవడం వల్ల.</span><br />
<span style="font-size: large;">2. విపరీతమైన కాలుష్యం వల్ల.</span><br />
<span style="font-size: large;">3. జెన్యు పరమయిన కారణాల వల్ల.</span><br />
<span style="font-size: large;">4. హార్మోనుల సమతుల్యం లోపించడం వల్ల.</span><br />
<span style="font-size: large;">5. ధూమపానం, మద్యం సేవించండం వల్ల.</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">ఆ పై లిస్టులో నాకు ఏవేవి వర్తిస్తాయి అనేవి బేరీజు వేసుకున్నాను.</span><br />
<span style="font-size: large;">నేను తీసుకునే ఆహరం గురుంచి ఓ సారి ఆలోచించడం మొదలెట్టాను. బ్రేక్ ఫాస్టుకి ఈ అరవ వాళ్ళ ఇడ్లీ సాంబారో లేక దోసో ఏదోకటి తీసుకుంటాను... ఇక మధ్యాహ్నం ఆంధ్ర మెస్సులో ఫుల్ మీల్స్... డిన్నర్ కి చపతీనో దోసో ఏదోకటి లాగించేయ్యడం ... అసలు ఈ నా తిండిలో ఏమైనా సరైన పోషక విలువలు ఉన్నాయా? అని ప్రశ్నించుకున్నాను .. నా తిండిలో కార్బోస్ తప్పితే సరైన పోషకాలు లభించడం లేదని అర్థమయ్యింది ... కనుక ఫుడ్ రొటీన్ మార్చాలి ... జుట్టి రాలకుండా ఉండాలంటే ఏమేమి తినాలి అంటూ మళ్ళీ గూగుల్ నే అడిగా .. అప్పుడది తినే ఆహరంలో ప్రోటీన్స్ బాగా ఉండేలా చూసుకోవాలి అని చెప్పింది.. అలాగే విటమిన్ ఏ, బీ కాంప్లెక్స్, సీ కూడా ఉండేలా చూడాలి అంది. ఇవన్నీ పండ్లు, కూరగాయలు, పాలు, గుడ్లు, మాంసం మొదలగు వాటిలో లభిస్తాయి అని తెలుసుకొని ఇక ఆహరంలో అవి ఎక్కువగా ఉండేలా జాగ్రత్త తీసుకోవాలి అనుకున్నాను. అనుకున్నదే తడవుగా స్పెన్సర్స్ కి వెళ్లి రకరకాల పండ్లు, కూరగాయలు, సెరిల్స్, సోయా మిల్క్ పౌడర్, వీట్ బ్రెడ్ లాంటివి కొనుక్కొని బిల్లు తడిపేసుకొని వచ్చాను...తర్వాత నా రోజూ వారి దినచర్య (తిండి) ఈ విధంగా మలిచాను:</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">బ్రేక్ ఫాస్ట్: ఒక ఉడకబెట్టిన కోడి గ్రుడ్డు + 4 వీట్ బ్రెడ్ ముక్కలు + సోయా మిల్క్ + ఒక యాపిల్ + ఒక దానిమ్మ.</span><br />
<span style="font-size: large;">లంచ్: రెండు రోటి + ఏదన్నా పచ్చి వెజిటబుల్</span><br />
<span style="font-size: large;">డిన్నర్: పేర్ ఫ్రూట్ (దీన్ని తెలుగులో ఏమంటారో?) + సెరిల్స్</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">ఇదన్న మాట.. ఇలా నా రోజువారి తిండికే సగటున రెండు వందలు దాటిపోయేది... ఈ పై తిండి ప్రణాళిక ఎన్ని రోజులు అమలు చేశాను అన్నది మీరు అడగకూడదు అన్నమాట :) </span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">ఇక ఆ లిస్టులో కాలుష్యం, జెన్యు పరమైన కారణాలు నాకు పెద్ద వర్తించవు... హార్మోనుల సమతుల్యం గురుంచి నో కామెంట్స్... ధూమపానం నో వే...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">నా ఫ్రెండ్స్ ని కొంత మందిని అడిగితే కొన్ని సూచనలు చేసారు... మింటాప్ వాడమన్నారు.. అది వాడాను... ఒక వారంలోనే భయంకరమయిన సైడ్ ఎఫెక్ట్స్ తో నన్ను భయపెట్టింది...అంతే దెబ్బకి మానేసాను... ఆ తర్వాత న్యుజన్ హెర్బల్ ఆయిల్ వాడను ఒక నెల.. ఆ తర్వాత టీవీలలో దాని మీద రకరకాల చర్చల జరగడం మూలాన, ఉన్న జుట్టు కూడా ఊడితే కష్టం అని తలచి దాన్ని మానేసాను... ప్రస్తుతం పేరాషూట్ థెరపీ వాడుతున్నాను... ఇది ఓ మాదిరిగా పర్లేదు ... ఈ మధ్య నా స్నేహితుడు ఒకడు నేను ఎప్పుడూ వినని వైద్యం చెప్పాడు.. అదేమిటంటే, రోజూ ప్రొద్దున్నే స్కాల్ప్ మీద చిన్న ఉల్లిపాయాలని నలిపి ఆ రసంతో మర్దన చెయ్యాలట .. అలా చేసి ఒక అరగంట ఉంచి స్నానం చెయ్యాలంట... ఇది ఎంత వరకు నిజమో నాకు తెలిదు.. గూగుల్ లో వెతికితే, అలా చెయ్యొచ్చు అని చెప్పింది.. కానీ ఇంకా నేను దీన్ని అమలు పరచలేదు ...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">కనుక మై డియర్ బ్లాగ్మిత్రులారా... మీ అమూల్యమైన సలహాలను సూచనలను నాకు తెలిజేయవలసిందిగా నేను విజ్ఞప్తి చేస్తున్నాను... నాలాగా ఈ జుట్టు రాలడం అనేది చాలా మంది ఎదురుకున్నదే కాబట్టి మీ సలహాలు సూచనలు నాకు ఏంతో ఉపయోగ పడతాయి...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-35876076074664254562010-11-23T02:35:00.005+05:302010-11-24T23:39:57.851+05:30ఎన్నాళ్ళో వేచిన ఉదయం .....<div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అర్థరాత్రి 12 గంటలు... </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">హౌరా మెయిల్ గంటకి అరవై మైళ్ళ వేగంతో దూసుకుపోతుంది <img alt="party" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/36.gif" />....</span><span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అతనికి నిద్ర పట్టలేదు... బెర్తు మీద అసహనంగా కదులుతున్నాడు <img alt="d'oh" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/40.gif" /></span><span style="font-size: large;">...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఎప్పుడెప్పుడు తెల్లవారుతుందా అని అతనికి ఆత్రంగా ఉంది ...నిద్రపట్టినా బాగుండు, త్వరగా తెల్లవారిపోద్ది అనుకుని వృధాప్రయత్నం చేసి, ఇక లాభం లేదని బెర్త్ మీద నుంచి దిగి వచ్చి, అలా కంపార్టుమెంటు కిటికీ దెగ్గర నిల్చున్నాడు ... రివ్వున వీచే గాలికి అతని క్రాఫ్ లయబద్ధంగా కదులుతుంది ... చుకు-బుకు తాళం వేస్తూ చక చక వెళ్ళే రైలు సంగీతం అతని మదిని తియ్యగా మీటుతుంది... అప్పుడు అతని హృదయం ఇలా పాడుకుంది ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఎన్నాళ్ళో వేచిన ఉదయం ... ఈనాడే ఎదురవుతుంటే... ఇన్నినాళ్ళు దాచిన హృదయం ఎగిసి ఎగిసిపోతుంటే... ఇంకా తెలవారదేమీ, ఈ చీకటి విడిపోదేమీ..."<img alt="day dreaming" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/105.gif" /> </span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> *****</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఉదయం </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">రాజమండ్రి రైల్వే స్టేషన్....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అప్పటిదాకా ప్రశాంతంగా ఉన్న వాతావరణంలో చిన్న అలజడి.. </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కోనేటిలో స్నానమాడిన ప్రకృతి కాంత, వయ్యారంగా నడుచుకుంటూ వెళ్తుంటే తుళ్ళిపడే నీటి బిందువులలా.. సన్నగా ఆకాశం నుండి చినుకులు...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">సన్నగా వీచే చల్లగాలికి చెట్టు కొమ్మలు ఊగుతూ నాట్యమాడుతున్నాయి...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆరేళ్ళ తరువాత రాబోతున్న తమ ఆత్మీయ అతిధికి స్వాగతం చెప్పడానికి అక్కడి పంచభూతాలూ ఎదురుచూస్తున్నాయి...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో పెద్ద కూత పెట్టుకుంటూ ప్లాట్ ఫారం మీదకి వచ్చేస్తుంది హౌరా మెయిల్ ....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అతను బ్యాగ్ పట్టుకొని, విండో దెగ్గర నిల్చొని ... అతని హృదయానికి ఎంతో దెగ్గరైన ఆ స్టేషన్ ని అబ్బురంగా చూస్తున్నాడు ....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"రావయ్యా ... రావయ్యా ... రామసక్కని రామయ్యా ...." అంటూ గానమాలపించింది అక్కడి పిల్లగాలి ....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అతను </span><span style="font-size: large;">ప్లాట్</span><span style="font-size: large;"> ఫారం మీద అడుగుపెట్టగానే ... అతని తనువు పులకరించింది ...</span><span style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="text-align: left;">అక్కడి పంచభూతాలూ అతన్ని పలకరించినట్లపించింది.. ప్రేమగా 'ఎన్నాళ్ళయింది నిన్ను చూసి' అని కౌగలించికున్నట్లనిపించింది...</span></span></span><span style="font-size: large;"> ఎదో కొత్త ఉత్సాహం, ఉద్వేగం అతనిలో జవజీవాలు నింపుతున్నాయి ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అలా ఒక్కో అడుగు చూసుకుంటూ... ఆప్యాయంగా ఆ ప్రదేశాన్ని తడుముకుంటూ నడవసాగాడు ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">స్టేషన్ బయటకి వచ్చి ఒక్కసారి అటూ ఇటూ కలయజూశాడు ... పరిచయమున్న ఊరు ... పరిచయమున్న స్టేషన్ ... పరిచయమున్న గాలి ... పరిచయమున్న స్పందన ... అతనికి ప్రతి ఒక్కటీ సుపరిచితమే .... </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">పదేళ్ళ క్రితం ఇంజినీరింగ్ చదవడానికి వచ్చాడు అతను రాజమండ్రికి ... ఆరేళ్ళ క్రితం ఆ ఊరు విడిచి వెళ్లిపోయాడు అశ్రునయనాలతో ... అతనికి ఆ ఊరంటే ఎంతో మమకారం.. పుట్టి పెరిగిన ఊరికంటే ఎంతో ఇష్టం ... అలాంటి ఊరిని మరలా ఆరేళ్ళ తరువాత చూడటం... అక్కడ ఉన్న ప్రతి నిముషాన్ని ఆస్వాదించి పదిలపరచుకోవాలని తపన పడటం .. అతన్ని ఎంతో ఉద్వేగానికి గురిచేస్తుంది ....</span><span style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="text-align: left;">ఆ గాలిలో అదే ఆత్మీయత...ఆ మట్టిలో అదే ఆదరణ..ఆ నీటిలో అదే తియ్యదనం... అవును </span></span></span><span style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="text-align: left;">రాజమండ్రి, పెద్దగా ఏమీ మారలేదు అనుకున్నాడు .... అతనికి ఒక్కసారిగా అతను అప్పటి అతను కాదేమో, ఇంకా ఇంజినీరింగ్ కుర్రాడినేమో అనిపించింది.. ఆ ఊహ నిజమయితే ఎంత బాగుందో అనిపించింది .. కాలం మళ్ళీ గిర్రున వెనక్కి తిరిగిపోతే బాగుండు అనుకున్నాడు ... ఆ క్షణం అప్రయత్నంగా అతని కళ్ళు చెమ్మగిల్లాయి </span></span><img alt="sad" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/2.gif" /></span><span style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="border-collapse: separate; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: 2; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="text-align: left;">...</span></span></span><span style="font-size: large;"> </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br style="color: #274e13;" /></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అతని స్నేహితులని కలుసుకొని, మళ్ళీ ఒక ఇంజినీరింగ్ స్టూడెంట్ లా అతను సంతోషంగా గడిపాడు ఆ రోజు సాయంత్రందాకా <img alt="party" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/36.gif" />..</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ముందుగా .... గౌతమీ ఘాట్ దెగ్గరి ఇస్కాన్ టెంపుల్ కి వెళ్లారు <img alt="happy" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/1.gif" />:</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcs4GpZsLUieFQfahk-Q5tmrktQkmfUjNv3GOnzDyruQxrvQB75QekgTGG_IsBPqy6RIbzLSqT_n8EehyfKUjbm3YtwEM-4PJRYVDb8NKljNEocIJw0fsUq6OdtMdxGdLWLBjRmfz_AOP9/s1600/19112010507.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcs4GpZsLUieFQfahk-Q5tmrktQkmfUjNv3GOnzDyruQxrvQB75QekgTGG_IsBPqy6RIbzLSqT_n8EehyfKUjbm3YtwEM-4PJRYVDb8NKljNEocIJw0fsUq6OdtMdxGdLWLBjRmfz_AOP9/s400/19112010507.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">బాగుంది కదా .... టెంపుల్ లోపల పాపం ఫోటోలు తియ్యనివ్వలేదు ఆ అబ్బాయిని ...పాపం ...<img alt="sad" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/2.gif" /></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కృష్ణుడి ప్రక్కన ఆ అబ్బాయి <img alt="batting eyelashes" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/5.gif" /> :</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmMBsJ7WoStLMmfVTCPZYVZc-rtdNdkBh6GpK5xuCfk42rwUEhGneCdHP9lZHMRTmFY3z6UDcoCt5Cy2k3pTuCKOccF7-FLGBrw616usZ5bz9r4Jz0S0tJFiJNK9bi_7EzhotqkOWLbf2t/s1600/19112010511+-+Copy+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="347" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmMBsJ7WoStLMmfVTCPZYVZc-rtdNdkBh6GpK5xuCfk42rwUEhGneCdHP9lZHMRTmFY3z6UDcoCt5Cy2k3pTuCKOccF7-FLGBrw616usZ5bz9r4Jz0S0tJFiJNK9bi_7EzhotqkOWLbf2t/s400/19112010511+-+Copy+%25282%2529.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత, గౌతమీ ఘాట్</span><span style="font-size: large;"> దెగ్గర, గౌతమీ మహర్షి పక్కన మన హీరో :-) (పాపం గౌతమీ మహర్షి తల ఎగరగొట్టేశాడు నా ప్రాణ మిత్రుడు <img alt="winking" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/3.gif" /> )</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEjUpHd4GbvwV0fbc-zXuZj9RJHeFEY8orUN8cRO4sAy0xzp_vEhGDbx1TXQQ07oShVJmBJ8oKmB5tyRoOS76U3sMUghKOcCIrJTg4L_Puy_zh4Jju8xxVwta46k4j-YBsEJhoFnP3IE0F/s1600/19112010512.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEjUpHd4GbvwV0fbc-zXuZj9RJHeFEY8orUN8cRO4sAy0xzp_vEhGDbx1TXQQ07oShVJmBJ8oKmB5tyRoOS76U3sMUghKOcCIrJTg4L_Puy_zh4Jju8xxVwta46k4j-YBsEJhoFnP3IE0F/s400/19112010512.jpg" width="300" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత ఆకలేసి, కోటిపల్లి బస్టాండు దెగ్గర ఓ హోటలులో ఆత్మారాముణ్ణి శాంతపరచి మరలా ఊరి మీద పడ్డారు..</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ధవళేశ్వరం వెళ్లారు.. అక్కడి కొన్ని చిత్రాలు:</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కాటన్ దొర పక్కన ఆ బేవార్స్ <img alt="big grin" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/4.gif" /> :</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw_fDZKZErO2-IEqJSqG9QA7nOrZdUc2WCSl9kd0Jk3WkUByoRU6Z0kXNY0N0MARUyMWCbGkfYrujHM1Zxv5ztLg2aZz06kVew4fzyiBetfLlAJIK6_-keO8z0oaQRgYRdcie1ZBhwTWke/s1600/19112010514+-+Copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw_fDZKZErO2-IEqJSqG9QA7nOrZdUc2WCSl9kd0Jk3WkUByoRU6Z0kXNY0N0MARUyMWCbGkfYrujHM1Zxv5ztLg2aZz06kVew4fzyiBetfLlAJIK6_-keO8z0oaQRgYRdcie1ZBhwTWke/s400/19112010514+-+Copy.jpg" width="272" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత ఓ ఎదవ మొహం ఏసుకొని నిల్చున్నాడు చూడండి ... ఏంట్రా ఆ ఫేస్ ఏంట్రా<img alt="time out" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/104.gif" />...</span><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF4bIuZ7GCmvncamRl3zjPyrme4_APno5OXxQ6cGyV2u4zU2e94D9ALesQXiTk94aFmdSjrCEKEpwQ-Hkoiq03earsaDEMACpsY3-k7uko_qod7SDpdHwqBDoZoykrfVCC9piAW78MMg5h/s1600/19112010515+-+Copy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF4bIuZ7GCmvncamRl3zjPyrme4_APno5OXxQ6cGyV2u4zU2e94D9ALesQXiTk94aFmdSjrCEKEpwQ-Hkoiq03earsaDEMACpsY3-k7uko_qod7SDpdHwqBDoZoykrfVCC9piAW78MMg5h/s400/19112010515+-+Copy.jpg" width="286" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ధవళేశ్వరం బ్యారేజ్ మీద కూర్చొని ఉన్న హీరో(ఎందుకు బాబూ అంత సీరియస్, నవ్వితే రాత్నలేమీ రాలిపోవులే <img alt="tongue" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/10.gif" />....)</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQVdGvm9q6leJ8VMwtaUffKjpaQuJ5PlPw41BTDw6kidr4IFrRg7x2F9gJ1WWjAJZdToriCkL7iVY8vAYuosbOYdsimSErUYkOLVNnz2qB203DJTcsnRGq_RtJt0u29HnnTsbZL23GL8j0/s1600/19112010525.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQVdGvm9q6leJ8VMwtaUffKjpaQuJ5PlPw41BTDw6kidr4IFrRg7x2F9gJ1WWjAJZdToriCkL7iVY8vAYuosbOYdsimSErUYkOLVNnz2qB203DJTcsnRGq_RtJt0u29HnnTsbZL23GL8j0/s320/19112010525.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ధవళేశ్వరం బ్యారేజ్ (కుడోస్ టు కాటన్ దొర)</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY8swV4S5gY805r7__Mo07o9BBQBNu052WzywhBIATmGT0uquMb2BFFsZ6N9wcGo-bsasUg-E8yFtyjc3nwyMZq-aLHMXvxYXWfaicqsK7suzIVTdMZGQUlDJZ_XuXqh_diBBEy__OPPvq/s1600/19112010528.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY8swV4S5gY805r7__Mo07o9BBQBNu052WzywhBIATmGT0uquMb2BFFsZ6N9wcGo-bsasUg-E8yFtyjc3nwyMZq-aLHMXvxYXWfaicqsK7suzIVTdMZGQUlDJZ_XuXqh_diBBEy__OPPvq/s320/19112010528.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇక, ఆ తరువాత అక్కడ ఉన్న కాటన్ మ్యూజియంకి బైల్దేరాడు ఆ అబ్బాయి ....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyAn8nBSawqg9rpDDwMxTHh5lrmE7F9uDILl52oG4Cm6pdJM4kAUoC1UhBqA_aTCu4sFginaZnfRqxzINQBVPdKP8WFHZpWF8S_enqxfkoujQUQz894ghEqY0Q-PiDPW-YlygH_9BgipR0/s1600/19112010531.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyAn8nBSawqg9rpDDwMxTHh5lrmE7F9uDILl52oG4Cm6pdJM4kAUoC1UhBqA_aTCu4sFginaZnfRqxzINQBVPdKP8WFHZpWF8S_enqxfkoujQUQz894ghEqY0Q-PiDPW-YlygH_9BgipR0/s320/19112010531.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">మ్యూజియం మూడింటికి కానీ తెరవను అని అక్కడి గార్డు భీష్మించుకొని కూర్చుండటంతో హీరోకి</span><span style="font-size: large;"> ఏమీ పెరుగు పోక <img alt="sad" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/2.gif" /> ( ఎప్పుడూ పాలేనా?.. ఈసారికి పెరుగు పోనిద్దాం)... ఎలాగయినా మ్యుజియం చూడాలనే సంకల్పంతో <img alt="cool" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/16.gif" />కాసేపు అక్కడే తచ్చట్లాడి, ఓ రెండు ఫోటోలు లాగి.... అవి ఏంటంటే:</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">నో పార్కింగ్ దెగ్గర పార్క్ అయిన పౌర రత్నం <img alt="straight face" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/22.gif" /> :</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNl9zSGq2FqGhiA9CnhsiwHBUz5YCDQsVOqLuZQud5yqaoYpWRrodG7NVetHkbRBAKoNHKqf-4uCwVHNgizLRqP12P1Jq4Dr7yxrjJRe7TssOgw52hwXi9eqGPGaqF_DPtGUgD7Y1BRthL/s1600/19112010532.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="365" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNl9zSGq2FqGhiA9CnhsiwHBUz5YCDQsVOqLuZQud5yqaoYpWRrodG7NVetHkbRBAKoNHKqf-4uCwVHNgizLRqP12P1Jq4Dr7yxrjJRe7TssOgw52hwXi9eqGPGaqF_DPtGUgD7Y1BRthL/s400/19112010532.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇదేదో భూత్ బంగళాలా భలే ఉందని <img alt="devil" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/19.gif" /> ,ఒకటి లాగాడు... కెమెరాని... </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuctfvLW2URN7XFq8Da08wP-lHTktVf4i6TEO35JeUUygZwCssCWtTRfey8RSrDoAMmN8ULhTJCnIdnU8RcL4MIKbAK9GnPhTp4NtZPsyrcD65LwWmRgWgID6QK0D4la0S_phnA9mhQXC0/s1600/19112010534.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuctfvLW2URN7XFq8Da08wP-lHTktVf4i6TEO35JeUUygZwCssCWtTRfey8RSrDoAMmN8ULhTJCnIdnU8RcL4MIKbAK9GnPhTp4NtZPsyrcD65LwWmRgWgID6QK0D4la0S_phnA9mhQXC0/s400/19112010534.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత ఆ గార్డ్ కరుణించి గేట్ ఓపెన్ చెయ్యడంతో ఫ్రెండ్స్ తో కలిసి మ్యూజియం లోపలికి వెళ్లాడు ... అంత సేపు వెయిట్ చేసినందుకు లోపల ఉన్నవి కొన్ని కాటన్ చిత్రాలు, బ్యారేజు కడుతున్నప్పటి ఫోటోలు మాత్రమే... అంతే నిరాశ కలిగిన మన హీరో ... "అంతేనా, ఇంకేమీ ఉండవా ఈ మ్యుజియంలో..." అని అడిగాడు అక్కడి గార్డుని.</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అంతే... నువ్వు కొన్న రెండు రూపాయల టిక్కెట్టుకి ఇంకా ఏమి కావలేంటి .... వెళ్ళండి ... అలా వెనక్కి వెళ్తే పార్క్ ఉంటుంది ...అక్కడికి వెళ్లి కాసేపు ఆడుకొండి.." అన్నాడు <img alt="crying" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/20.gif" />...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ మాటని స్పూర్తిగా తీసుకున్న మన హీరో, ఆ పార్క్ లోకి వెళ్లి, ఇలా ఉయ్యాల ఆట ఆడుకున్నాడు <img alt="tongue" src="http://l.yimg.com/us.yimg.com/i/mesg/emoticons7/10.gif" />:</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVun512Qftp55xUhLXm6w-1CLDPMjeSPisBlKb31AsJhMI9C8kiDNqj9uHXnqN27r4fwQ0agi66kB5qMtfwdcdo8OC0kTN0h-ssr6cjxpOPa3KmX-QtmxlMYrwK3AGgGQFCK8zuqz1DZ5g/s1600/19112010536.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVun512Qftp55xUhLXm6w-1CLDPMjeSPisBlKb31AsJhMI9C8kiDNqj9uHXnqN27r4fwQ0agi66kB5qMtfwdcdo8OC0kTN0h-ssr6cjxpOPa3KmX-QtmxlMYrwK3AGgGQFCK8zuqz1DZ5g/s320/19112010536.jpg" width="312" /></a></span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1XZNsVkRC-lYF7QAZ_M51e_Fl5WpcS4xnn4hCaM9eWpMGBXJqtHO55qcNXLejRmgOLyodqzhuKiWOPEI6E_zqRXCxoqfR-vtcqa528cg6kSndHwyu9oq4MSnxLK3ymRgkB_0v0xHvCsM4/s1600/19112010536.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;">అక్కడ కాసేపు ఉయ్యాలా జంపాల ఆడుకున్నాక, ఇక బైల్దేరారు అక్కడినుంచి.</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">సాయంత్రం అన్నవరం పెళ్ళికి వెళ్ళాల్సి ఉండటంతో ఆ అబ్బాయి కాంప్లెక్స్ కి వచ్చి బస్ ఎక్కాడు ... ఆ కాంప్లెక్స్ చూడగానే, అతనిలో పాత జ్ఞాపకాలు ఎన్నెన్నో బయటపడ్డాయి ... ఇంజినీరింగ్ లో ఉన్నప్పుడు రోజూ కాంప్లెక్స్ వచ్చే బస్ ఎక్కేవాడు ఆ అబ్బాయి... అలా నాలుగు సంవత్సరాల అనుబంధం ఉంది ఆ కాంప్లెక్స్ తో ఆ అబ్బాయికి... ప్రాణ స్నేహితుడిని కలిసిన ఫీలింగ్ కలిగింది ఆ కాంప్లెక్స్ ని చూసేసరికి ఆ అబ్బాయికి ....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">బస్ ఎక్కి అన్నవరం బైల్దేరుతుండగా .... అతను నాలుగు సంవత్సరాలు చదివిన కాలేజీ కనిపించింది ... అదే గోదావరి ఇంజినీరింగ్ కాలేజ్ ... వెంటనే ఓ క్లిక్కు క్లిక్కాడు ఇలా ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit7TuKb5PDxQM3CPVKvmPDzgzSTRIw7kjSbEHPLCZqI-2M-HGf5FzlMnwEPcCEi9LWK2cudI-ea0axHlpEFp31FKMdoNtyPOwbxUoX3iwqtxMrkrpVpzthnw_ugbMRjrwBRMaQLGVXA0dw/s1600/19112010542.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit7TuKb5PDxQM3CPVKvmPDzgzSTRIw7kjSbEHPLCZqI-2M-HGf5FzlMnwEPcCEi9LWK2cudI-ea0axHlpEFp31FKMdoNtyPOwbxUoX3iwqtxMrkrpVpzthnw_ugbMRjrwBRMaQLGVXA0dw/s400/19112010542.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzrKgbJECfPqdnP-jHt7evX8Woy2rV-_shNZbsxg7UOoWjEq8dBuX66mO8AQAfDRyguOl2o5L3Pl0uay6a7OawpUHUpWfN4icfKNsjJUV_f0lBcClNQxhrN311xiBEg8zpNKOzbHFeLXyL/s1600/19112010543.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzrKgbJECfPqdnP-jHt7evX8Woy2rV-_shNZbsxg7UOoWjEq8dBuX66mO8AQAfDRyguOl2o5L3Pl0uay6a7OawpUHUpWfN4icfKNsjJUV_f0lBcClNQxhrN311xiBEg8zpNKOzbHFeLXyL/s400/19112010543.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ తర్వాత అన్నవరం వెళ్లేసరికి, రాత్రి ఎనిమిది అయ్యింది ....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ రాత్రి పూట లైటింగులో అన్నవరం దేవస్థానం ఇలా ఉంది :</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCfTw7j01t0ivzzFDBaI4zIQlekz4YQeKXAh45dA6XsY5jWuziWXDwTwehVLyVeG-Altbr5LuMTPnfn00W7VL0bFsmwzEPjUJmkARUcyN9wwG1ejibwhGs33gvluL1hAsz2H9-s7mc94D2/s1600/19112010544.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCfTw7j01t0ivzzFDBaI4zIQlekz4YQeKXAh45dA6XsY5jWuziWXDwTwehVLyVeG-Altbr5LuMTPnfn00W7VL0bFsmwzEPjUJmkARUcyN9wwG1ejibwhGs33gvluL1hAsz2H9-s7mc94D2/s400/19112010544.jpg" width="400" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇక ఆ తర్వాత అక్కడ కజిన్ మ్యారేజీ చూసుకొని, మళ్ళీ అరవ దేశానికి తిరిగి వచ్చాడు .... ఇంతకీ ఆ అబ్బాయి ఎవరంటారు??... ఆ ఎవరో గొంకిస్కా గొట్టం మనకెందుకు అంటారా.. అట్లాగే కానివ్వండి </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">Note: All the photos are captured with my N96. :-). Thanks to my cutie phone :-)<br />
</span></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com29tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-46151022307875603612010-09-20T15:36:00.002+05:302010-09-21T17:27:00.368+05:30ద.కో.బ్లా.స సభ్యులు<div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; text-align: center;"><a href="http://blog.wineenthusiast.com/wp-content/uploads/2008/12/balance.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://blog.wineenthusiast.com/wp-content/uploads/2008/12/balance.jpg" width="269" /></a></div><div style="color: #274e13;">ద.కో.బ్లా.స కి వచ్చిన అనూహ్యమయిన స్పందనకి చాలా ఆనందంగా ఉంది...ఇందుకు సహకరించిన ప్రతి ఒక్కరికీ నా ధన్యవాదాలు..ముఖ్యంగా ఒంగోలు శీనుగారి సహకారం, సపోర్ట్ అభినందనీయం. ఇకపోతే ఈ సంఘంలో సభ్యులు ఎవరెవరు అన్నది తేట తెల్లం చెయ్యడానికే ఈ టపా.</div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;">మునుపు రాసిన టపా ప్రకారం ఈ క్రింది లిస్టులో ఉన్నా బ్లాగర్లు ద.కో.బ్లా.స కి చెందినట్లుగా భావిస్తున్నాం.</div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;">1. కోట్ల రామకృష్ణ రెడ్డి. (పల్నాడు - మాచెర్ల) </div><div style="color: #274e13;">2. ఒంగోలు శీను (ఒంగోలు)</div><div style="color: #274e13;">3. అను (గుంటూరు జిల్లా)</div><div style="color: #274e13;">4. తార (మీ పదవి గ్యారెంటీ లెండి ;-) ) (ప్రకాశం)</div><div style="color: #274e13;">5. భాస్కరరామి రెడ్డి (ప్రకాశం)</div><div style="color: #274e13;">6. మలక్ పేట రౌడీ (వీరు సభ్యత్వాన్ని అంగీకరించాల్సి ఉంది :-) ) (ప్రకాశం)</div><div style="color: #274e13;">7. దుర్గేశ్వర (వినుకొండ...గుంటూరు జిల్లా) </div><div style="color: #274e13;">8. సుజాత (నరసరావు పేట, గుంటూరు జిల్లా)</div><div style="color: #274e13;">9. సిరిసిరి మువ్వ (ఏవండీ మీ చెప్పండీ..) (గుంటూరు జిల్లా)</div><div style="color: #274e13;">10. సునీత (గుంటూరు)</div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">11. astrojoyd (</span></span>జయదేవ్ చల్లా) <span class="post-author vcard"><span class="fn">(వీరు కూడా తమ నామధేయం తెలపాల్సిందిగా మనవి..) (గుంటూరు జిల్లా)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">12. శిరీష (శిరీష గారికి నెల్లూరుతో ఉన్నా అనుబంధం కారణంగా మా సంఘం లొ చేర్చాము... ) (నెల్లూరు)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">13. శివప్రసాద్ నిడమనూరి (గుంటూరు జిల్లా)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">14. శ్రీరాం (పల్నాడు)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">15. జాబిలి(గుంటూరు జిల్లా)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">16. అబ్రకదబ్ర (వీరు పల్నాడు సంఘం పెడతానని ఏవో చెప్పారు...కానీ వీరూ మన సంఘమే..ఎందుకంటే నేను కూడా పల్నాడే కాబట్టి)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">17. పానీపూరీ (గుంటూరు జిల్లా)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">18. జేబీ (గుంటూరు జిల్లా)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">19. హర్ష భరత్ (నెల్లూరు)</span></span></div><div style="color: #274e13;"><span class="post-author vcard"><span class="fn">20. లక్ష్మణ్(గుంటూరు జిల్లా - బాపట్ల)</span></span></div><div style="color: #274e13;">21. వేణూ శ్రీకాంత్ (వీరు సభ్యత్వాన్ని అంగీకరించాల్సి ఉంది ) (గుంటూరు జిల్లా )<br />
22. తాడేపల్లి (బాపట్ల..గుంటూరు జిల్లా)<br />
23. వీకెండు పొలిటీషియన్ (బాపట్ల...గుంటూరు జిల్లా)<br />
24. కౌటిల్య (ప్రకాశం)<br />
25. కొండముది సాయికిరణ్ కుమార్ (గుంటూరు) </div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;">ఇది ఇప్పటిదాకా తేలిన లిస్టు (మునుపటి టపా ప్రకారం). ఈ లిస్టు ఇంకా చాలా పెద్దది అని నాకు తెలుసు. మన ద.కో.బ్లా.స బ్లాగర్లు ఇంకా చాలా మందే ఉండి ఉంటారు. పై లిస్టులోని బ్లాగర్లలో జిల్లాల వారీగా వివరాలు ఇలా ఉన్నాయి:<br />
గుంటూరు జిల్లా : 18<br />
ప్రకాశం జిల్లా : 5<br />
నెల్లూరు జిల్లా : 2 <br />
<br />
ప్రకాశం, నెల్లూరు జిల్లాల నుంచి ఇంకా చాలా మంది బ్లాగర్లకి ఈ సంఘం గురుంచి తెలియకపోయి ఉండొచ్చు, కనుక వారి పేర్లు మీకు తెలిసినట్లయితే ఇక్కడ పేర్కొనవచ్చు. ఈ టపా తో ఈ లిస్టు మాలీ డబల్ అవుతుందని ఆశాభావంతో ఉన్నాను. పై లిస్టులో పేర్కొన్న సభ్యులు ఇంకా తమకి తెలిసిన దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్ల వివరాలు అందిస్తారని ఆశిస్తున్నాను.<br />
<br />
Note: The above list will be updated regularly as and when new members join the association. </div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com40tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-88012781611705328642010-09-16T16:08:00.001+05:302010-09-16T16:11:39.282+05:30దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్ల సంఘం (ద.కో.బ్లా.స)<div class="separator" style="clear: both; color: #0c343d; text-align: center;"><a href="http://butnowyouknow.files.wordpress.com/2009/08/majority-scales.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="http://butnowyouknow.files.wordpress.com/2009/08/majority-scales.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: #0c343d;">ఈ మధ్య ఆఫీసులో నా కొలీగ్ ఒకడికి తెలుగు బ్లాగులని పరిచయం చేశాను... వాడు వాటికి బాగా అలవాటు అయ్యాడు..రోజూ తెగ చదువుతాడు, స్వతహాగా బద్ధకస్తుడు కాబట్టి కామెంట్ పెట్టడు...మొన్నో రోజు నా దెగ్గరికి వచ్చి...</div><div style="color: #0c343d;"><br />
"ఈ బ్లాగుల వల్ల నాకు బాగా టైం పాస్ అవుతుంది...పైగా పెద్దగా వర్క్ కూడా లేదిప్పుడు.." అన్నాడు <br />
నేనొక స్మైల్ ఇచ్చాను అంతే...<br />
"ఈ మధ్య చూసిన బ్లాగుల్లో చాల మంది ఈష్టు గోదావరి..వెష్టు గోదావరి వాళ్ళవే ఎక్కువ... వాళ్ళు చాలా బాగా రాస్తున్నారు..." <br />
నేను సైలెంట్....<br />
"మీ సైడ్ వాళ్ళు..అదే గుంటూరు..ప్రకాశం..నెల్లూరు సైడ్... పెద్దగా లేరేమో కదా బ్లాగుల్లో...ఎక్కువ కనిపించలేదు నాకు..." అన్నాడు..<br />
"ఉన్నారు..మా వాళ్ళు కూడా ఉన్నారు..." కొద్దిగా రోషం నాలో...<br />
"ఉన్నారేమోలే...చాలా తక్కువ వీళ్ళతో పోల్చుకుంటే...వీళ్ళు చాలా చక్కగా రాస్తున్నారు కూడా.." <br />
"రాస్తున్నారు...మా వాళ్ళు కూడా చాలా చక్కగా రాస్తున్నారు..." తగ్గకూడదు నేను..<br />
"ఏమో...ఓ పది బ్లాగులు చెప్పు మీ వాళ్ళవి..."<br />
"ఆ...అదీ...ఇప్పుడంటే ఇప్పుడు ఎలా చెప్పగలం...సడన్ గా మాస్టర్ క్లాస్ లో పిల్లాడిని లేపి ఫిజిక్స్ బుక్కులో పదో పేజీలో పదో లైన్లో ఏముందో చెప్పమన్నట్లుంది నువ్వడిగేది.." అన్నాను నేను నన్ను సమర్ధించుకుంటూ..<br />
"నేను చెప్పనా వాళ్ల బ్లాగులో ఓ పది.." అన్నాడు నన్ను ఉడికిస్తూ...<br />
ఇకనాకు తిక్కరేగి "ఏ ఊరు మీది?" అన్నాను<br />
"విజయవాడ.." అన్నాడు<br />
"మరి...గోదావరి వాళ్ళు ఎన్ని రాస్తే నేకేందుకు...పొయ్యి పని చూసుకో.." అన్నాను...<br />
<br />
అలా అన్నానే కానీ...అతను అన్న మాటలు నన్ను కొంచెం ఆలోచింపజేసాయి...అసలు దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్లు ఎంత మంది ఉన్నారు?..ఎన్ని బ్లాగులు ఉన్నాయి?..మనం మైనారిటీ బ్లాగర్ల లెక్కలో ఉన్నామా?..ఇలాంటి ప్రశ్నలు నా మైండులో డ్యాన్స్ చేశాయి..<br />
అప్పుడే ఒకటి నిర్ణయించుకున్నాను...మెజారిటీ బ్లాగర్లుగా వెలుగొందుతున్న ఈ గోదావరి బ్లాగర్ల ముందు మన ఉనికి తెలియాలంటే, మనం ఏకం అవ్వాలి..అందుకో బ్లాగర్ల సంఘం ఏర్పడాలి...అలాంటి అలోచానా ఫలితమే ఈ "దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్ల సంఘం"(ద.కో.బ్లా.స)<br />
<br />
దక్షిణ కోస్తా జిల్లాలు అయిన గుంటూరు, ప్రకాశం, నెల్లూరుకి చెందినా బ్లాగర్లు ఈ సంఘంలో చేరవచ్చు. మన మూడు జిల్లాల బ్లాగర్లు అందరూ ఏకమయ్యి మన ఉనికిని చాటుకోవాల్సిన పరిస్థితి ఎంతైనా ఉంది ఇప్పుడు..కనుకనే గుంటూరు, ప్రకాశం, నెల్లూరుకి చెందినా బ్లాగర్లకి ఇదే నా పిలుపు, మీరంతా వచ్చి మన "దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్ల సంఘం"లో చేరండి. అప్పుడు మన దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్లు అసలు ఎంత మంది ఉన్నారో తెలుస్తుంది. మనం మైనారిటీ కాదని నిరూపించాలి. మన బ్లాగర్ల సంఘం ఇంకా అభివృద్ధి కావడానికి, ఎక్కువమంది దక్షిణ కోస్తా బ్లాగర్లు తయారవ్వడానికి మీ అమూల్యమైన సలహాలు కూడా ఇవ్వండి. ఎవరైనా దక్షిణ కోస్తా యువకుడు కానీ యువతీ కనీ బ్లాగు మొదలెట్టి టపా వెయ్యగానే, మనం వారిని బాగా ఎంకరేజ్ చేసి మెరికల్లా తయారుచెయ్యాలి..ఆవిధంగా మన సంఘాన్ని అభివృద్ధి చెయ్యవచ్చని నాకు అనిపిస్తుంది. ఏమంటారు??. ఇంకా దీనికి సంబంధించిన విధి విధానాలకై మీ సలహాలు కోరుతున్నాను.</div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com121tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-22256566627104222702010-09-05T06:00:00.008+05:302011-03-11T12:49:23.390+05:30కిట్టిగాడు loves ఎదురింటి అమ్మాయి - 4<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="font-size: large;"></span><span style="font-size: large;"></span><span style="color: #4c1130; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" width="227" /></a></span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">జన్మభూమి ఎక్స్ ప్రెస్ కిట్టిగాడి జన్మభూమిని దాటి వైజాగ్ వైపు పరుగులు తీస్తుంది...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు మూతిబిగించి మూడంకె వేసి ఓ మూలాన కుర్చుని కిటికీలోంచి వెనక్కి పరుగులు తీసే చెట్టూచేమలను చూస్తూ ఏవో ఆలోచనలలో మునిగిపోయాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఎస్...కిరణ్ అంటే నాకిష్టం...హీ ఈజ్ జెమ్ ఆఫ్ ఎ గై..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అంటే...నువ్వతన్ని లవ్ చేస్తున్నావా?"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అనుకుంటా....ఏమో...నాకే తెలిదు...కానీ, తను నన్ను లవ్ చేస్తున్నాడు..అది నాకు తెలుసు.."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">".........."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంటో...ఆ ఫీలింగ్ కొత్తగా ఉంది...తను నాకు ఒక వారం పది రోజుల్లో ఖచ్చితంగా ప్రపోస్ చేస్తాడు.."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"........."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"సారీ...సుత్తి చెప్తున్నానా?...ఏంటి సైలెంట్ గా ఉన్నారు??..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏం లేదు....తలనొప్పిగా ఉంది...మళ్ళీ వస్తాను ..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"జావా లాజిక్స్ ఎప్పుడు చెప్తారు నాకు ??"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి ఏడుపు తన్నుకుంటూ వస్తుంది లోపలి నుంచి...జావా రాకపోయినా ఎంత కష్టపడి మేనేజ్ చేశాను..అంతా సుస్మీ కోసమే కదా...ఇప్పుడు ఇంకెవరి కోసం జావాలాంటి జావా చదవాలి...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"రేపు చెప్తాను..." అంటూ వచ్చేశాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆలోచనల్లోంచి బైటకి వచ్చి కిటికీ బైటకి చూశాడు ...ట్రైన్ అనకాపల్లి స్టేషన్ లో ఆగింది...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఎవరో అమ్మాయి ఎక్కి తన ఎదురుగా కూర్చుంది..ఎక్కీ ఎక్కడంతోనే బ్యాగ్ లోంచి "జావా కంప్లీట్ రిఫరెన్స్" బుక్ తీసి చదివేస్తుంది...ఆ బుక్ చూడగానే ఇవి అని చెప్పలేని ఎన్నో ఫీలింగ్స్ కలిగాయి కిట్టిగాడికి....జావా పుస్తకం కవర్ పేజ్ మీద సుస్మీ ముఖమే కనిపిస్తుంది ...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంట్రా సడన్ గా ఊరి ప్రయాణం ..ఇంకా వారం రోజులు సెలవులు ఉన్నాయిగా.." అడిగింది కిట్టూ వాళ్ళమ్మ..</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"వెళ్ళాలమ్మా...సప్లీ రాసే వాళ్ళకి జావా క్లాసులు మొదలెట్టారంట...ఈ సారైనా గట్టెక్కాలిగా..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంటో ఎర్రి నాగన్న...పాపం నీకు ఈ జావా కష్టాలెంటో?..సరే వెళ్ళు...అయినా జావా రానివాడివి ఆ పిల్లకేం చెప్పావురా?"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"తెలిసింది చెప్పాలేమ్మా...ఊరికే ఆ అమ్మాయి వచ్చినప్పుడు, నాకు జావా రాదనీ...అరియర్స్ ఉన్నాయని చెప్పకు...ప్లీజ్.."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హుమ్...వీటికేం తక్కువ లేదులే....వెళ్లి బట్టలు సర్దుకో..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆలోచనల్లో ఉండగానే ట్రైన్ వైజాగ్ స్టేషన్ చేరింది...కిట్టు ఎదో పరధ్యానంలో ఉన్నట్లుగా హాస్టల్ రూమ్ కి చేరాడు...వచ్చీ రావడంతోనే బెడ్ మీద వాలాడు..హాస్టల్ మొత్తం ఖాళీగా ఉంది...ఇంకా ఎవరూ ఊర్ల నుంచి రాలేదు....మనసంతా అదేదో విధంగా...పరాగ్గా..చిరాగ్గా ఉంది కిట్టిగాడికి..రాజు గాడికి డైల్ చేసాడు ...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హలో కిట్టిగా...ఏట్రా సంగతి..."<br />
"ఏంలేదు...హాస్టల్ కి వచ్చాను ఇందాకే...ఈవెనింగ్ భీమిలి రోడ్ దెగ్గరికిరా...నీతో మాట్లాడాలి ..." </span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హాస్టల్ కి వచ్చావా...అదేంట్రా సడన్ గా...ఏమైంది...సుస్మీకి సంగతి చెప్పవా...?"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఫోన్ కట్ చేసిన శబ్దం....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">సముద్రం ప్రక్కగా సాగే భీమిలి రోడ్ ఆహ్లాదంగా..ప్రశాంతంగా ఉంది...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇద్దరూ సముద్రపు ఒడ్డున చెరొక రాయి మీద కూర్చున్నారు...నిముష నిముషానికి తాకి వెళ్ళే అలలు..ముఖానికి చల్లగా తాకుతూ పలుకరించే చిరుగాలులు...ఎంతో ప్రశాంతమైన వాతావరణం...కాని కిట్టిగాడి మనసులో మాత్రం అందుకు పూర్తి విరుద్ధమైన వాతావరణం...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"సో...అయితే...ఆ అమ్మాయి ఆల్రడీ ఇంకొక అబ్బాయిని లవ్ చేస్తుందనమాట..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"........"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హుమ్...ఈ అమ్మాయిలు ఇంతేరా..వంటి మీదకి వయసు వచ్చిందని తెలిసేలోపే, ప్రక్కన బాయ్ ఫ్రెండ్ ఉంటే బాగుండు అనుకుంటారు...మనలాగా లేట్ గా ప్రేమించే వాళ్ళకి ఆప్షన్స్ తక్కువ...ఈ కాలంలో టెన్త్ క్లాస్ నుంచే ఉంటున్నారు అమ్మాయిలకు బాయ్ ఫ్రెండ్స్...మరి, అసలు లవ్ చెయ్యడానికి సరైన వయసేంటో..కాలమే డిసైడ్ చెయ్యాలి...టెన్త్ క్లాస్ లో లవ్ చేస్తే, ఆ వయసులో లవ్ అంటేనే ఏంటో తెలీదు..అదంతా అట్రాక్షన్ అంటారు...సరే అని సెటిల్ అయ్యాక లవ్ చేద్దామంటే, ఒక్కటంటే ఒక్క అమ్మాయి ఫ్రీగా ఉంటే ఒట్టు...ఏమంటావు ?"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"......."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్...నేనే వాగుతున్నాను...నువ్వేంటి మౌన ముని వేషం వేసావు...సరేలేరా, బాధపడకు.. సుస్మీ కాకపోతే...రాష్మీ..అది కాకపోతే దాని అక్క నూకాలమ్మ..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">చిరాగ్గా చూశాడు కిట్టిగాడు రాజు గాడి వైపు ....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంటి అలా చూస్తున్నావ్..పేరేంటి అలా ఉందనా?...ఆ పిల్ల నూకాలమ్మ తల్లి దయ వల్ల పుట్టిందని పాపం దాని పేరు, రాయబోయే పరిణామాలు కూడా ఆలోచించకుండా నూకలమ్మా అని ఎట్టేసారు...దాని చెల్లి కేమో రాష్మి...ఎమన్నా పొంతనుందా అసలు...పాపం ఆ పిల్ల నూకాలమ్మ అనే పేరుతో ఎన్ని కష్టాలు పడిందో నాకు తెలుసురా..అందరూ ఎగతాళి చెయ్యడమే..అందుకే కాలేజీకి వచ్చాక, ఆ పిల్లని ఎవరన్నా పేరు అడిగితే "అయాం నూకల్ అని చెప్తుంది..."..ఈ నాకోడుకులేమో అదేదో నార్త్ పెరనుకని "వావ్ వాట్ ఏ స్వీట్ నేమ్ యు హావ్" అని దాని ముందు కటింగు..."</span><br />
<br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్...ఏంట్రా నీ సుత్తి..అసలే మనసు అదోలా ఉంటే ..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"సుత్తి కాదురా...అంచేత నేను చెప్పొచ్చేది ఏమిటంటే, మనకేదో లేదని ఫీల్ అయ్యే కన్నా..ఉన్న దాన్నే మనకి అనుగుణంగా మార్చుకుంటే సరి...నూకాలమ్మ నుండి మిస్.నూకల్ లాగా..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అర్థం కాలేదు..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఓరినీ...ఇదేమన్నా జావా ప్రోగ్రామా...అది కాదురా...సుస్మీ దక్కలేదు అని బాధపడేకన్నా..మనకి అందుబాటులో ఉన్న నూకాలమ్మనో..నాంచారమ్మనో లైన్ లో పెట్టుకోవచ్చు...నువ్వేం దిగులు పడకు...సెట్ చేద్దాంలే..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంట్రా సెట్ చేసేది...నువ్వు తేలిగ్గానే చెప్తావ్...నీకేంటి...మూడు రోజుల్లోనే ఆ పిల్లతో ఎన్నెన్నో ఊహలు...ఎంత కష్టపడి నేనెంటే ఒక ఇంప్రెషన్ క్రియేట్ చేసానో తెలుసా...ఈష్టు గోదావరి కేట్ విన్ స్లెట్ రా ఆ పిల్ల...అసలు ఆ నవ్వు ఉంటుంది..వెన్నెల్లో మల్లెపూల జల్లులు కురిసినట్లుగా ఉంటుందిరా..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"వెన్నెల్లో మల్లెపూలు కురిసినా...అమావస్యలో అరిటాకులు రాలినా...ఆ పిల్లని నువ్విప్పుడు మరచిపోవాలి..You have to get over her and keep going..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"..............."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> **********</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"కిట్టూ ఊరెళ్ళాడమ్మా...." చెప్పింది కిట్టూ వాళ్ళమ్మ ఆ మరునాడు సుస్మీ కిట్టూ కోసం రాగానే...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అవునా...ఎప్పుడు వెళ్లాడు ఆంటీ...కనీసం నాకు మాట కూడా చెప్పలేదు..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"నిన్నే వెళ్లాడు...ఏవో క్లాసెస్ ఉన్నాయని అర్జెంటుగా వెళ్లాడు...చెప్పకుండా వెళ్ళాడని ఏమీ అనుకోమాకమ్మ...ఆడో తింగరోడు..ఏ ధ్యాస పడితే ఆ ధ్యాసే..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అబ్బే అదేం లేదంటీ....సరే వెళ్ళొస్తాను..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అలాగేనమ్మా..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> ***********</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">రోజులు గడుస్తున్నాయి...కిట్టూకి తరచూ సుస్మీ గుర్తొస్తున్నా, కావాలనే తనని తను వేరే వ్యాపకాల్లో బిజీగా ఉంచుకుంటూ, క్రమంగా తన ఆలోచనలను సాధ్యమైనంత వరకు తగ్గించేశాడు...సెలవులు వస్తున్నా ఇంటికి వెళ్ళడం మానేసాడు..ఇంటికి వెళ్తే మళ్ళీ పరిస్థితి ఎక్కడ మొదటికి వస్తుందో అని భయం....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఎప్పటికప్పుడు వాళ్ళమ్మ ఫోన్ చేస్తూ అడుగుతూనే ఉంది, ఏంట్రా ఇంటికి రావడమే మానేసావు అని...కిట్టిగాడు అప్పటికప్పుడు ఎదో ఒక వంక చెప్పి కుదరడం లేదు అని చెప్పెసేవాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">వాళ్ళమ్మ ఫోన్ చేసిన ప్రతీసారీ సుస్మీ ఎలా ఉంది అనే మాట గొంతుదాకా వచ్చి ఆగిపోయేది...ఎందుకో పాపం అప్పుడు వాడికే ఏడుపు వచ్చేది....</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"></span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> *************</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">రోజులు గిర్రున తిరిగాయి...సంవత్సరం గడించింది...కిట్టిగాడు ఫోర్త్ ఇయర్ సెకండ్ సెమ్ లో ఉన్నాడు...వెనకేసుకున్న పద్నాలుగు రాళ్ళు ఒక్కొక్కటీ ఏరి వేసే ప్రయత్నంలో బిజీగా ఉన్నాడు...అన్నిఅరియర్స్ చివరి సెమ్ అయ్యేలోగా పూర్తి చెయ్యాలని ధృడంగా అనుకున్నాడు...మరొక విశేషమేమిటంటే, మనోడు జావాలో పాస్ అయ్యాడు...సెవెంత్ అటెంప్ట్ లో...కిట్టిగాడి దృష్టిలో అటెంప్ట్ ఎన్నోది అనేది కాదు ముఖ్యం, పాస్ అయ్యామా లేదా...అంతే...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఈ సంవత్సర కాలంలో ఇంటికి వాడు ఒక్కసారి కూడా వెళ్లలేదు...పాపం కుర్రోడు ఎంత ఇరగ పొడుస్తున్నాడో ఇంటికి కూడా రావడం మానేసాడు అని...కిట్టిగాడి అమ్మగారే ఓ రెండు సార్లు వచ్చి వెళ్లారు వాడి దెగ్గరికి...ఆమె వచ్చినప్పుడు సుస్మీ గురుంచీ వాడూ అడగలేదు...ఆమె కూడా చెప్పలేదు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఫైనల్ ఇయర్ ప్రాజెక్ట్ లో మళ్ళీ బిజీ అయ్యాడు కిట్టిగాడు...ఒక నెలరోజులు ఏవేవో కుస్తీలు పడి, చివరికి వల్లకాక ఒక మూడువేలు పెట్టి బైట మార్కెట్ లో రడీగా చేసిపెట్టిన ప్రాజెక్టు కొనేసి...సబ్మిట్ చేసేసి...వైవా ఎదో అలా కానిచ్చేసాం అనిపించేసుకొని ఊపిరిపీల్చుకున్నాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">తరువాత మళ్ళీ పద్నాలుగు సబ్జెక్టుల మీద దండయాత్ర కొనసాగించాడు...ఎలాగైనా అన్ని అరియర్స్ క్లీన్ స్వీప్ చెయ్యాలని అనుకున్నాడని ప్రతి సబ్జెక్టు నీతి నిజాయితీగా రాయడానికి మన కిట్టిగాదేమైనా హరిశ్చంద్రుడా? ధర్మరాజా??...అందుకనే అప్పటిదాకా అమలుచేయ్యని నానా విధానాలు అమలు చేసాడు....ఎగ్జాంకి ముందు ఆ సబ్జెక్టుకి సంబంధించిన హై-టెక్ సిరీస్ గైడ్..స్పెక్ట్రం సిరీస్ గైడ్..రెండిటినీ మొత్తం జంబో జిరాక్స్ తీయిస్తాడు...ఎగ్జాం రోజున, ఆ సబ్జెక్ట్ జంబో జిరాక్స్ గైడ్ రాజు గాడికి ఇచ్చి బాత్రూంలో ఒక అరగంట వెయిట్ చెయ్యమని చెప్తాడు...వీడు ఎగ్జాంకి వెళ్లి..పేపర్ లో ఉన్న ప్రశ్నలు ఒక యాభై మార్కులకి సరిపడా చేతి మీద రాసుకొని, అర్జెంట్ అని చెప్పి బాత్రూంకి వస్తాడు...ఆ కంపులో అప్పటికే పాపం అరగంట వెయిట్ చేసిన రాజుగాడు..వీడి రాకకి సంతోషించి, ఆ వచ్చిన ప్రశ్నలకి సంబంధించిన ఆన్సర్లు ఆ జంబో జిరాక్స్ గైడ్ లో నుంచి చించి వాడికి ఇస్తాడు...వాడి అది షర్ట్ స్లీవ్స్ లో పెట్టుకొని ఎగ్జాం హాల్లోకి వెళ్తాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">హాల్లోకి వెళ్ళాక ఆ స్లిప్స్ లాఘవంగా తీసి ఆన్సర్ పేపర్ మీద ఎక్కిస్తాడు...ఆ టాలెంట్ అంత ఈజీగా రాలేదు కిట్టిగాడికి..అసలు స్లిప్స్ ఎలా రాయాలి...ఇన్విజిలేటర్ చూడకుండా స్లిప్స్ ఎలా తియ్యాలి అనే దాని మీద ఒక మూడు నెలల కఠోర శిక్షణ పొందాడు సీనియర్స్ దెగ్గర నుంచి...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">మొత్తానికి పద్నాలుగు ఎగ్జామ్స్ తన జూనియర్స్, సబ్ జూనియర్స్ తో కూడా కలిసి రాసి...దిగ్విజయంగా ముగించాడు...అన్నీ క్లియర్ అవుతాయి అనే ధీమా తోణకిసలాడింది కిట్టిగాడిలో...ఫేర్-వెల్ పార్టీ అయిపొయింది...అందరూ తమ తమ ఇళ్లకు వెళ్ళిపోతున్నారు...కిట్టిగాడు కూడా ఇక ఇంటికి వెళ్ళాలని డిసైడ్ అయ్యాడు...తను దాదాపుగా సుస్మీ ఆలోచనల నుంచి బయట పడ్డాడు...ఒక వేళ ఇప్పుడు తను ఎదురుపడినా ఇంతకుముందులా తను ఫీల్ అవ్వడు...రియాక్ట్ కాదు...ఆ నమ్మకం తనకి కలిగింది...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> *******</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">దాదాపు సంవత్సరంన్నర తరువాత మళ్ళీ రాజమండ్రిలో అడుగుపెట్టాడు....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">సుస్మీ తనకి ఎదురుపడుతుంది...తను సుస్మీని కలవబోతున్నాడు అన్న ఉద్వేగం ఏమాత్రం లేదతనిలో...నెమ్మదిగా ఇంటికి చేరాడు....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అలసటగా అనిపించడంతో కాసేపు పడుకొని లేచి...భోజనం చేసి...అలా బయటకి వచ్చాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఎదురు ఇంట్లో ఎదో సందడిగా ఉంది...తను ఇప్పటిదాకా గమనించలేదు...బయట షామియాన వేసి ఉంది..కుర్చీలు వేసి ఉన్నాయి...చాలా మంది బంధువులు ఉన్నారు...మెల్లిగా సన్నాయి కూడా వినిపిస్తుంది....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">వెంటనే లోపలికి వచ్చి "అమ్మా...ఏంటి ఎదురింట్లో ఎదో సందడిగా ఉంది ..." అన్నాడు</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అదా...వాళ్ళ అమ్మాయి పెళ్లి...ఎల్లుండే...ఈ రోజు పెళ్లి కూతురిని చేసినట్లున్నారు..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"పెళ్ళా...ఆ అమ్మాయికి అప్పుడే పెళ్ళా...ఇంకా ఇంజినీరింగ్ కూడా పూర్తి కాలేదు కదా...పైగా ఆ అమ్మాయి..." అంటూ ఆగిపోయి..."అవునూ... ఆ అమ్మాయి చేసుకోబోయేది కిరణ్ అనే అబ్బాయినే కదా ..." అన్నాడు</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"కిరణా??...కాదే..ఆ అబ్బాయి పేరు కిషెన్ అని చెప్పినట్లు గుర్తు...చెన్నైలో జాబ్ చేస్తున్నాడట ..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అవునా..." ఒక్కసారిగా ఆశ్చర్యం..బాధ..కోపం..అన్ని ఎమోషన్స్ వచ్చాయి..."కిరణ్ ని లవ్ చేసి...కిషెన్ ని ఎలా పెళ్లి చేసుకుంటుంది....ఈ అమ్మాయిలంతా ఇంతేనా..." అంటూ మనసులోది బయటకి వెళ్ళగక్కాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">వాళ్ళమ్మ విస్తుపోయి..."ఒరేయ్...కిట్టిగా...అయినా ఈ పిల్ల గురుంచి నీకెలా తెలుసురా??..కిరణ్ అంటావ్..లవ్ అంటావ్..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఎలా తెలిసేది ఏంటమ్మా!!...ఒక సంవత్సరం ఇంటికి రాకపోయేసరికి...ఎదురింటి సుస్మీని ఎలా మరచిపోతాను..." అన్నాడు ఆవేశంగా...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఓరినీ...ఏడ్చినట్లే ఉంది నీ తెలివి...అయినా నేను కూడా నీకు చెప్పడం మరచిపోయానులే..." అందామె</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంటది..." అడిగాడు ఆత్రుతగా </span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"సుస్మీ వాళ్ళు ఇల్లు ఖాళీ చేసి వెళ్ళిపోయి ఆరునెలలు కావస్తుంది...వాళ్ళ తాతగారికి వొంట్లో బాగుండటం లేదట..చివరి రోజుల్లో మనవరాలు కూతురు తన దెగ్గర ఉండాలని ఆయన కోరికట...అందుకే వాళ్ళు కాకినాడ షిఫ్ట్ అయిపోయారు...తరువాత వీళ్లోచ్చారు...వాళ్ళ అమ్మాయిదే ఇప్పుడు పెళ్లి...ఈ అమ్మాయి బీటెక్ కంప్లీట్ చేసి జాబ్ కూడా చేస్తుంది..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అవునా...సుస్మీ వాళ్ళు వెళ్లిపోయినట్లు కనీసం నువ్వు ఒక్క మాటైనా చెప్పలేదేంటమ్మా..."ఎదో చిన్న దిగులు కిట్టిగాడిలో...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏంటో సమయానికి గుర్తురాలేదురా..నువ్వా హాస్టల్ నుంచి కదలకపోతివి...నీకు ఫోన్ చేసినప్పుడు కూడా నువ్వెలా వున్నావో అన్న దిగులుతో మిగతా విషయాలు ఏమీ గుర్తుకురాలేదు... నువ్వెళ్ళిన మరుసటి రోజు నీకోసం వచ్చింది..కనీసం నువ్వు తనకి మాటైనా చెప్పకుండా వెళ్లిపోయినందుకు నొచ్చుకుంది...పాపం..మంచి పిల్లరా..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ మాటలు వింటుంటే కిట్టిగాడికి ఎందుకో మళ్ళీ సుస్మీ మీద కొంచెం మనసు లాగడం స్టార్ట్ చేసింది...కానీ అలాంటి ఆలోచనని వెంటనే తుడిచేసాడు....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"నేను ఒక వారంలో హైదరాబాద్ వెళ్తున్నానమ్మా...జాబ్స్ కి ట్రై చెయ్యాలి...."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> ****** (రెండు సంవత్సరాల తరువాత)********</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇన్ఫోసిస్ క్యాంపస్, హై-టెక్ సిటీ, హైదరాబాద్...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"వేర్ ఈజ్ చైతూ...." అప్పటికి నాలుగోసారి అడిగాడు మేనేజర్ కందసామి....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఇంకా రాలేదు సర్..." చెప్పింది శ్వేత </span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అయ్యయ్యో కడవులే...ఇంద చైతూతో పెట్టుకుంటే..మన పని తిరుప్పతి బాలాజీ నామమే...ఎంగాప్పా ఇంద పయ్యన్..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"కాల్ చేశాను సార్...లిఫ్ట్ చెయ్యడం లేదు...."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఎందుకు చేస్తాడు...చెయ్యడు...డెలివెరీ దా ఉండాది...గమ్మున రమ్మని నిన్న సిలక్కి సొల్లినట్లు కదా సొల్లాను..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"మీరు టెన్షన్ పడకండి సర్...మేమంతా ఉన్నాం కదా..." అన్నాడు రమేష్ మధ్యలో కలుగజేసుకుంటూ...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఎందప్పా ఉండేది మీరు...డెలివరీ టైంకి ఏదన్నా ప్రాబ్లం వస్తే...పైకి కిందకీ సూస్తారు..చైతూ ఉంటేనే కదా,సాఫీగా డెలివరీ అయ్యేది..."..అందరూ ముసి ముసి నవ్వులు..."అదేనప్పా ప్రాజెక్ట్ డెలివరీ...జావాలో కింగ్ అంటే చైతూనే నప్పా...అందుకే చైతూ ఏంత లేట్ గా వచ్చినా...చెప్పకుండా సెలవు పెట్టినా నేనేమి అనను...అంద పయ్యన్ కి జావా మీద గ్రిప్ అట్టాంటిది..కింగ్ ఆఫ్ జావా అప్పా..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">పల్సర్ 180CC బండి ఒక్కసారిగా దూసుకు వచ్చింది పార్కింగ్ లాట్ లోకి...ఒక్క ఉదుటున దిగి...లిఫ్ట్ లాబీకి వచ్చి, ఆఫీస్ లో అడిగుపెట్టాడు...కృష్ణ చైతన్య...అలియాస్ చైతూ...అలియాస్ మన కిట్టిగాడు...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి చూడగానే, మేనేజర్ ముఖం వెలిగిపోయింది..."ఎన్నప్పా చైతూ....ఇంత లేట్ గా వస్తే ఎలా...డెలివరీ ఎవరు సేస్తారు...నువ్వుదా సేయ్యాలి..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"డెలివరీ గురుంచి మీరు మర్చిపోండి...నొప్పులు లేకుండా..సారీ బగ్గులు లేకుండా సాఫీగా చేస్తాను...చైతూ ఈజ్ హియర్..జావా అయినా దాని అబ్బ అయినా మన ముందు సలాం చెయ్యాల్సిందే మిస్టర్ కందాజి..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"గుడ్...గుడ్...నాకు తెలుసప్పా చైతూ నీ గురుంచి..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"తెలుసు కదా...ఇక మీరు కాబిన్ కెళ్ళి రిలాక్స్ అవ్వండి..." అంటూ సీట్ లో కూర్చున్నాడు....</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కందసామి వాడి కాబిన్ లోకి వెళ్ళాక...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అరవోడు చంపేస్తున్నాడు...రమేష్...శ్వేతా...పదండి అలా కాంటీన్ కెళ్ళి కాఫీ తాగుదాం..." అన్నాడు కిట్టూ లేస్తూ...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"చైతూ...రిలీజ్ అయ్యేదాకా మనం సీట్ నుంచి లేస్తే..శివతాండవం చేసేలా ఉన్నాడు కందసామి..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"వాడి బొంద...డెలివరీకి ఇంకా అయిదు గంటల టైం ఉంది...దానికి నాకు గంట చాలు...పదండి..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"చైతూ...జస్ట్ రెండేళ్ళ అనుభవంతో జావాలో ఇంత ప్రోఫిషియన్సీ ఎలా సాధ్యం అయింది...ఒక ఏడు ఎనిమిదేళ్ళ అనుభవం ఉన్న వాళ్ళు చెయ్యలేని ప్రోగ్రామ్స్ మీరు అవలీలగా చేసేస్తున్నారు..." అడిగింది శ్వేత</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"కసి...జావా మీద కసి...అది నాతో ఎంత ఆడుకుందో...దానితో ఇప్పుడు నేను డబుల్ ఆడుకుంటున్నాను...ఒకప్పుడు జావా అంటే అదొక గొరిల్లా...ఇప్పుడు అదొక గండు చీమ...తొక్కి అవతల పడేస్తా...దీని వల్ల లైఫ్ లో ఒకటి నేర్చుకున్నా...దేన్నయినా చూసి దడుచుకోకూడదు...దాన్ని జయించాలి...వీలు అయితే మన ముందు తోకలేపకుండా తొక్కి పడెయ్యాలి అని..." అన్నాడు ధీమాగా...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"వావ్...వే టు గో చైతూ..." అంది అభిమానపూర్వకంగా..</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"చైతూ..రేపు మన టీమ్ లో ఒక ఫ్రెషర్ జాయిన్ అవ్వబోతుంది...బాస్ చెప్పాడు..." అన్నాడు రాజేష్...<br />
"అవునా...ఎవరు?"</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏమో...ఆ అమ్మాయికి జావాలో నువ్వే ట్రైనింగ్ ఇవ్వాలంట..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హుమ్....చూద్దాం..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> ************</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"చైతూ వీ హావ్ గాట్ ఎ న్యూ జయినీ ఇన్ అవర్ టీం...."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఓహ్...హూ ఈజ్ దట్ కందాజీ..." అన్నాడు చైతూ </span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఎ ఫ్రెషర్....నీకు పరిచయం చేస్తానప్పా..ఆమెని మన టీమ్ కి అసైన్ చేసారు కాబట్టి, నువ్వే ఆమెని జావాలో ట్రైన్ చెయ్యాలి..." అన్నాడు కందసామి...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఐ విల్ డూ మై బెస్ట్ కందాజీ..."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కందసామి ఫోన్ తీసి డైల్ చేసి..."శ్వేతా...న్యూ జయినీ వచ్చిందా...."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఓ.కె...గుడ్...ఆస్క్ హర్ టు కం టు మై కాబిన్.."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఒక రెండు నిముషాల్లో ఒక అమ్మాయి లోపలి వచ్చింది...కిట్టు వెనుకగా నిల్చుని ఉంది...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హలో యంగ్ గర్ల్....వాట్స్ యువర్ నేమ్...." </span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"సుస్మితా...."</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ పేరు వినగానే చివాలున తల వెనక్కి తిప్పి చూశాడు.... తన కళ్ళని తనే నమ్మలేకపోయాడు...కొయ్యబొమ్మలా ఆ అమ్మాయినే చూస్తూ ఉండి పోయాడు...ఒక్కసారిగా కిట్టూ మెదడు మొత్తం మొద్దుబారినట్లు అయింది...అప్రయత్నంగా అతని నోటి నుంచి వచ్చింది ..."సు..స్మీ..." అని...</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"> --- To be continued in the 5th part.</span></div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #4c1130; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">[ఆలస్యంగా మీ ముందుకు వచ్చినందుకు క్షమించాలి...కొన్ని పర్సనల్..కొన్ని ప్రొఫెషనల్ పనుల్లో బిజీగా ఉండి ఒక మూడు వారాలుగా బ్లాగు జోలికి రాలేదు...ఇక నుండి టపాలు త్వరగానే అందిస్తాను...మీ అభిమానం ఇలాగే కొనసాగిస్తారని ఆశిస్తాను....ఇట్లు మీ --- కిషెన్ రెడ్డి ]</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com35tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-80320731235497193212010-07-18T00:50:00.004+05:302011-03-11T12:48:45.957+05:30కిట్టిగాడు loves ఎదురింటి అమ్మాయి - 3<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #274e13; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"></span> <br />
<div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" width="227" /></a></div><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు సుస్మీకి, ప్రొద్దుటినుంచి</span><span style="font-size: large;"> బట్టీపట్టి రాసుకున్న </span><span style="font-size: large;">పేపర్ </span><span style="font-size: large;">జేబులోనుండి</span><span style="font-size: large;"> </span><span style="font-size: large;">బైటకి తియ్యకుండా..ఆ జావా కాన్సెప్టులు మొత్తం గడగడా అప్పజెప్పి సోఫాలో కూలబడ్డాడు ...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"క్రిష్ణ గారు...మీరు చెప్పింది నాకు అస్సలు అర్థం కాలేదు...చాలా డౌట్స్ ఉన్నాయి.." అంది సుస్మిత తెగ బాధపడిపోతూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">'రాజు గాడు ప్రొద్దున చెప్పిన కాన్సెప్టులని ఇప్పటిదాకా బట్టీపట్టి దీనికి అప్పజెప్పడమే పెద్ద విషయం... పైగా మళ్ళీ దాంట్లో డౌట్లా??..అసలు నాకు అర్థమవుతే కదా దీనికి డౌట్స్ క్లియర్ చెయ్యడానికి...మరేం పర్లేదు,అన్నీటికీ ఆ భగవంతుడే ఉన్నాడు..' అనుకోని...."అసలు నీకు ఏం అర్థంకాలేదు?" అన్నాడు</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఏమీ అర్థం కాలేదు... ఆవాహం చేసుకోవడం ఏంటీ?...అవతారాలు ఏంటీ??..మా సర్ ఇలా చెప్పినట్లు గుర్తులేదే..!!" అంది..</span><br />
<span style="font-size: large;">"అంటే...సుస్మీ...మేము ప్రతీదాన్ని చాలా ప్రాక్టికల్ గా ఆలోచిస్తాము కాబట్టి...నీకు అలా సులభంగా చెప్పాను..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"సులభంగా చెప్తే అర్థం కావలి కదా.." అంది కళ్ళింతవి చేస్తూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడి చిర్రెత్తింది..... కంట్రోల్ కంట్రోల్ అనుకుంటూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"సరే...ఇప్పుడు నీకెలా చెప్పాలంటావ్??.."</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"></span><br />
<span style="font-size: large;">"ఒక కాన్సెప్టు తీసుకొని...దాని డెఫినిషన్ చెప్పండి..రియల్-టైం ఎగ్జాంపుల్ ఒకటి ఇవ్వండి..ఒక ప్రాక్టికల్ ప్రోగ్రాం రాసి చూపించండి..అప్పుడు పూర్తిగా అర్థమవుతుంది..."</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి పాయసం తాగుతుంటే పచ్చిమిర్చి నమిలినట్లు అనిపించింది...మంటగా చూసాడు సుస్మీ వైపు... 'ఇప్పుడెం చెయ్యాల్రా బాబూ.. అంత సీన్ ఉంటే గీతంలో పది కాలాల పాటు స్టూడెంట్ నెం.1 గా వెలిగిపోదును..' అనుకుంటూ..'రాజు గాడికి మళ్ళీ ఫోన్ చేస్తే..ఎస్..ఇప్పుడదే బెటర్..' అనుకొని "సుస్మీ...అలాగే చెప్తాను...దాహంగా ఉంది...కొంచెం కాఫీ ఇస్తావా..?" అన్నాడు..</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"కాఫీనా .. లేకపోతే వాటారా?" అంది అయోమయంగా </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"ఏం...మీ ఇంట్లో కాఫీ పొడి లేదా.."</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">వాడి వైపు ఓ దిక్కుమాలిన చూపు విసిరి "ఉంది..పారబోయలేదు...మీరు దాహంగా ఉంది అన్నారు కదా అని..వాటారా అని అడిగా.."</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి రిటైర్ అయిన అంకుల్స్ అన్నా...సెటైర్ వేసే అమ్మయిలన్నా చిరాకు..</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"నాకు దాహం వేస్తే...కాఫీ తాగుతా.." అన్నాడు సీరియస్సుగా..</span><br />
<span style="font-size: large;">'వీడెక్కడి తిక్కల బొంత' అనే లుక్కోటి ఇచ్చి కిచెన్ లోకి వెళ్ళింది సుస్మీ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"తొందరేం లేదు..నిదానంగానే పెట్టు కాఫీ.." అంటూ వాళ్ళింటి బాల్కనీ లోకి వెళ్లి సెల్ తీసి రాజు గాడి నెంబర్ కొట్టాడు..</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"హలో..కిట్టిగా...సుస్మీని కాన్సెప్టులతో ఫ్లాట్ చేసి...దాని హార్ట్ లో ఫ్లాట్ కొన్నావా లేదా.." అన్నాడు రాజుగాడు..</span><br />
<span style="font-size: large;">"రాజుగా...మనకి టైం చాలా తక్కువుంది..పొద్దున్న చెప్పిన కాన్సెప్టులకి...డెఫినిషన్, రియల్-టైం ఎగ్జాంపుల్, ప్రోగ్రాం..ఇవన్ని నాకొక అయిదు నిముషాల్లో కనుక్కొని చెప్పగలవా??"</span><br />
<span style="font-size: large;">రాజుగాడికి వాడేం వింటున్నాడో అర్థం కాగానే...మైల్డ్ నుంచి స్ట్రాంగ్ దాకా వేరీ అవుతూ కొట్టిన షాక్ నుంచి వెంటనే తేరుకొని "ఓరి కిట్టిగా...నీకు సుస్మీని చూసి చూసి మతి గానీ భ్రమించిందా?.. లేక నేనేమన్నా జావాలో జాతీయ గీతం రాశాననుకున్నావా?..పొద్దున్న నువ్వు చెప్పినవి, ఆడినీ ఈడినీ కనుక్కొనేసరికే రెండు గంటలు అయ్యింది ...ఇప్పుడు నువ్వు చెప్పినవి కనుక్కొని...వాటిని నేను అర్థం చేసుకొని..తమరికి అర్థమయ్యేలా చెప్పాలంటే మినిమం ఒక రోజు పడుతుంది...అసలు ఈ పాటి హోంవర్క్ మన చదువు కోసం మనం చేసుకోనుంటే, గోల్డ్ మెడల్ వచ్చేదేమో"..</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఒక రోజంటే కష్టం భే...నేను ఇప్పుడు ఆ పిల్ల ఇంట్లోనే ఉన్నా...నువ్వు నాకు చెప్పింది, మక్కీకి మక్కీ చెప్పాను దానికి...ఒక్క ముక్క కూడా అర్థం కాలేదంట...పైగా, రియల్-టైం ఎగ్జాంపుల్ కావలంట.."</span><br />
<span style="font-size: large;"> "రియల్-టైం ఎగ్జాంపుల్ అంటే ...!!"</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఏమో ఎవడికి తెలుసు...అది కూడా తెలుసుకొని చెప్పు ..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"దాన్ని తెలుసుకోడానికి ఇంకొకడిని అడగాలా..రియల్ టైం ..అంటే నిజంగా పనిచేసే టైం ..అంటే, బొమ్మ కాకుండా నిజంగా పనిచేసే వాచ్...అలా నిజంగా పనిచేసే వాచ్ ని ఎగ్జాంపుల్ గా తీసుకొని ఈ కాన్సెప్టులు చెప్పమంటుందేమో..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"వార్నీ...నువ్వు ఎంతైనా మన గ్యాంగులోనే తెలివైనోడివిరా...అయినా వాచ్ ఎందుకురా..ఏకంగా విష్ణుమూర్తినే ఎగ్జాంపుల్ గా తీసుకున్నాం కదా ..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఎవరి ఇష్టాలు వాళ్లవి...ఆ పిల్లకి వాచ్ అంటే ఇష్టమేమో ..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"సర్లేగాని ఇప్పుడెలారా..ఓ రోజంటే కష్టం..."</span><br />
<span style="font-size: large;"> "కిట్టిగా..ఎద్దులా పెరిగావ్...ఆమాత్రం పిల్ల దెగ్గర మేనేజ్ చెయ్యలేవా..." అనేసరికి కిట్టిగాడికి వాడిమీద వాడికే అసహ్యమేసి ఫోన్ పెట్టేసి, దీర్ఘాలోచనలో పడ్డాడు ...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"ఏంటి ఇక్కడ ఉన్నారు ..." అంటూ కాఫీ కప్పుతో వచ్చింది సుస్మిత ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఏం లేదు...వ్యూ బాగుంటే చూస్తున్నా ..." అన్నాడు కాఫీ కప్పు అందుకుంటూ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">అటువైపు ఎదురుగా ఒక ఆంటీ బట్టలు ఆరేస్తుంది మాగ్జిమం ఎక్సుపోజు చేస్తూ ....</span><br />
<span style="font-size: large;">అంతే కిట్టిగాడి వైపు దరిద్రంగా ఓ లుక్కిచ్చింది సుస్మీ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి విషయం అర్థమయ్యి ..."ఛీ ..ఛీ..వ్యూ అంటే అది కాదు ...ఐ మీన్ అస్తమిస్తున్న సూర్యుడు...ఆ ఆకాశం...ఆ నీలి మబ్బులు...</span><span style="font-size: large;">ఆ కొబ్బరి చెట్లు...</span><span style="font-size: large;">" అంటూ చెయ్యి చాపి చూపిస్తున్నాడు ..."ఎవడ్రా నువ్వు నాకేసి చెయ్యి చూపిస్తున్నావ్ ..."అంటూ వచ్చిన అరుపు ఎటువైపు నుంచి వచ్చిందో అర్థమయ్యేసరికి సెకండులో వందో వంతు టైం కల్లా హాల్లోకి వచ్చి సోఫాలో కూర్చుకున్నాడు..లైట్ గా చెమటలు పట్టాయి కిట్టిగాడికి... సుస్మీ వాళ్ళమ్మ టీవీ చూస్తూ ఇంకా ఏడుస్తూనే ఉంది.. లేడీస్ ఇలా సీరియళ్ళు చూస్తూ ఏడుపు ప్రాక్టీసు చేస్తారేమో అనిపించింది కిట్టిగాడికి ...మెల్లిగా నవ్వుకుంటూ వచ్చింది సుస్మిత కిట్టిగాడి కంగారు చూసి..</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"కృష్ణ గారు...దాహం తీరిందా...ఐ మీన్ కాఫీ సరిపోయిందా...ఇంకో కప్పు కావాలా ..?" అంది, వాడు జీవితాంతం గోడకేసి తల బాదుకున్నా అర్థంకాని లుక్కోటి విసిరేస్తూ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">'జావా అయినా ఈజీగా అర్థం చేసుకోవచ్చేమో కాని, దీని లుక్కుల్లో పరమార్థం అర్థం కావట్లేదురా బాబూ...' అనుకుంటూ "చాలు ...." అన్నాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;">"కృష్ణ గారు...." అంటూ ఏదో అనబోతుండగా ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"కాల్ మీ కిట్టూ ..." అన్నాడు </span><br />
<span style="font-size: large;">"అలాగే ...కిట్టూ గారు ..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"కిట్టూ గారు కాదు ....కిట్టు "</span><br />
<span style="font-size: large;">"కిట్టూ ...." అని లైట్ గా సిగ్గుపడి ..."బాబోయ్... అలా పిలవడం కష్టమేనండీ బాబు ..." అంది బుగ్గలు ఎరుపెక్కగా ...</span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి ఆ పిల్ల సిగ్గు పడటం చూసి తెగ సిగ్గేసేసింది...</span><br />
<span style="font-size: large;">"అలవాటవుతుందిలే...." అన్నాడు ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"నేను నా సిస్టంలో జావా లోడ్ చేశాను... కొన్ని ప్రోగ్రామ్స్ కి మీరు ఇప్పుడు నాకు లాజిక్ చెప్పాల్సిందే...అలాగే ఆ కాన్సెప్టులకి ఇప్పుడు రియల్-టైం ఎగ్జాంపుల్స్ చెప్పరా ప్లీజ్..." అంది.. </span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి సుస్మిత ఆ క్షణం ఎందుకో తెగ ముద్దోచ్చేసింది...</span><br />
<span style="font-size: large;">"నీకు ఏ వాచ్ ఇష్టం...దాని మీదే ఎగ్జాంపుల్స్ చెప్తాను ..." అన్నాడు..</span><br />
<span style="font-size: large;">"వాచ్ మీద ఎగ్జాంపుల్స్ ఏంటి ?? ...."</span><br />
<span style="font-size: large;">"అదే రియల్ టైం అన్నావు కదా... అంటే వాచ్ అని నాకు తెలీదు అనుకున్నావా ఏంటి ..??" అన్నాడు కళ్లెగరేస్తూ..</span><br />
<span style="font-size: large;">"హా హా హా....మీరు భలే జోకులు వేస్తారే ..." అంది నవ్వుతూ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">'అమ్మనీ...కొంపదీసి రియల్ టైం అంటే వాచ్ కాదా?...ఈ పిల్ల నవ్వేస్తుందేంటి?...ఓరి రాజుగా సచ్చావురా నా చేతిలో...కొద్దిగుంటే అడ్డంగా దొరికిపోయేవాడిని దీనికి...' అనుకొని...ఓ క్షణం సీరియస్ గా చూస్తున్నట్లు నటించి...వెంటనే గోళీ సోడా కొట్టినట్లు ఫక్కున నవ్వేస్తూ ..."హా హా ..కదా...మా గ్యాంగ్ కూడా అదే అంటుంటారు..నే వేసే జోకులకి వాళ్ళంతా కింద పడీ పడీ నవ్వి నవ్వి కడుపు ఉబ్బిపోయి, ఒక రొండు రోజులు ఏమీ తినేవాళ్ళు కాదు పాపం ..." అన్నాడు ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఐ లైక్ హ్యూమర్ సెన్స్ ఇన్ గైస్ ..." అంది డెబ్బై శాతం అందమైన నవ్వులో ముప్పై శాతం సిగ్గు కలుపుతూ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">'కిట్టిగా...పిల్ల నిన్ను లైక్ చెయ్యడం మొదలెట్టింది...కమాన్ ...ఇక తగ్గకూడదు ...ఏదోటి చేసెయ్..' అంటూ మనసనే జూనియర్ కిట్టిగాడు యంకరేజ్ చేశాడు ...</span><br />
<span style="font-size: large;"> "దెన్...యు లైక్ మీ....?" అన్నాడు గోళ్ళు కొరుక్కుంటూ ...</span><br />
<span style="font-size: large;"> "యా...వై నాట్...మీలో కూడా మంచి హ్యూమర్ సెన్స్ ఉంది ..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"కూడా నా ??...అంటే ?"</span><br />
<span style="font-size: large;">"యా కిరణ్ కూడా అంతే ....చాలా హ్యూమరస్...the best guy i have ever come across is kiran... మై క్లాస్ మేట్...చాలా సపోర్టివ్...తనంటే నాకు చాలా ఇష్టం ..." అంది</span><span style="font-size: large;"> ...</span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడిలో వెయ్యి వోల్కెనోలు..లక్ష భూకంపాలు ఆల్రడీ అలజడి మొదలెట్టేసాయి ....</span><br />
<span style="font-size: large;">"అంటే కిరణ్ ...??" అన్నాడు ఏదో టాన్స్ లో ఉన్నట్లుగా ...</span><br />
<span style="font-size: large;">ఆ పిల్ల వెంటనే సిగ్గు పడింది...మనోడికి చిరాకేసింది...వెంటనే ఆడి జీవితం మీద ఆడికే విరక్తి పుట్టింది...దేవుడి మీద ఎక్కడలేని కోపం వచ్చింది..ఎందుకో రాజు గాడికి కాల్ చేసి ప్రపంచంలో ఉన్న అష్ట దరిద్రపు తిట్లన్నీకలిపి వాడిని తిట్టాలనిపించింది...మొదటి సారీ లైఫ్ లో జన్యూన్ గా కంట్లోంచి ఒక డ్రాప్ రాలడానికి సిద్ధంగా ఉంది కిట్టి గాడికి ....</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">టీవీ లో "మెట్టెల సవ్వడీ..ఓ ఓ ..మెట్టెల సవ్వడీ...మెడలో మాంగల్యం..." అంటూ సాంగు...దానితో పాటే సుస్మీ వాళ్ళమ్మ ఏడుస్తూ ముక్కు చీదుకుంటున్న శబ్దం మంద్రంగా వినిపిస్తుంది కిట్టిగాడికి .....</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">[Meet you all soon next week.................................. Ramakrishna Reddy kotla]</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"></span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com37tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-63145083297641796232010-07-04T19:25:00.009+05:302011-03-11T12:48:14.311+05:30కిట్టిగాడు loves ఎదురింటి అమ్మాయి - 2<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #4c1130; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #4c1130; text-align: center;"><a href="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" width="227" /></a></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆ రాత్రి కిట్టిగాడికి రకరకాల రుబ్బుడు స్పందనలు (మిక్సుడ్ ఫీలింగ్స్) కలిగాయి.. సుస్మిత దృష్టిలో వాళ్ళమ్మ దృష్టిలో పడ్డందుకు మనోడికి కొంచెం హ్యాపీగానే ఉన్నా, రేపు ఎక్కడ సుస్మిత వాళ్ళింటికి వచ్చి 'ఆంటీ పురుగులు పట్టాయి అని మీ అబ్బాయి ఉప్మా రవ్వ పారబోశాడేంటి!!.. అది ఉప్మా రవ్వ కాదు పంచదార అని నా డౌట్' అని అమ్మతో అంటే...ఇక అంతే.. వీపు రాకెట్ మోతే.. కానీ ఏ మాటకి ఆ మాటే చెప్పుకోవాలి సుస్మిత మాత్రం గొప్ప అందగత్తె, ఆ కళ్ళు ఉన్నాయి చూసారూ.. అబ్బబ్బబ్బ... వేరే ఏ అమ్మాయి అయినా కుళ్ళుకు చావాల్సిందే, ఆ పళ్ళు ఉన్నాయి చూసారూ...అర్రేర్రే... నాగమల్లి పువ్వు సైతం వెక్కి వెక్కి ఏడవాల్సిందే.. దేవుడా సుస్మితని ఎలాగైనా నాకు రిజర్వ్ చెయ్యి, ఆ అమ్మాయిని తయారుచెయ్యడానికి బ్రహ్మ తదితరులు వెచ్చించిన ప్రొడక్షన్ కాస్ట్ మొత్తం వడ్డీతో సహా నీ హుండీలో సమర్పించుకుంటా .. ప్లీజ్...అంటూ రకరకాల స్పందనలతో ఆ రాత్రి గడిపాడు కిట్టిగాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సైన్స్ పుస్తకంలో స్వాతి వీక్లీ పెట్టుకొని సిన్సియర్ గా సమరం కాలమ్ చదువుతున్న కిట్టిగాడికి హాల్లోంచి వాళ్ళమ్మ పిలుపు వినిపించింది "కిట్టూ సుస్మితా వచ్చిందిరా... లోపలేం చేస్తున్నావ్ బైటకిరా.." అని.. మనోడికి రాత్రి కలిగిన రుబ్బుడు ఫీలింగ్స్ మళ్ళీ కలిగాయి.. గుండెలో దడదడ.. సంతోషంతోనో, భయంతోనో తెలీదు.. హాల్లోకి వచ్చాడు.. అతన్ని చూసి చిన్నగా నవ్వింది సుస్మిత.. ఆహా ఏం నవ్వింది.. నా గుండెని బైటకి లాగి పరపరా రంపం తో కోసినట్లుంది .. ఆ నవ్వు వెనుక దాగిన మర్మమేమిటో అనుకుంటుండగా ..."ఒరేయ్ కిట్టిగా...ఆ అవతారమేమిట్రా.. సిగ్గులేకుండా!!..వెళ్లి ప్యాంటేసుకు చావు.." అంది వాళ్ళమ్మ.. అప్పుడు వాడివైపు వాడుచూసుకొని ఒక్కసారిగా సిగ్గుతో కూడిన అవమానభారంతో వాడి గదిలోకి వెళ్లి తలుపేసుకొని..."థూ...నా లైఫు...అది నా అవతారం చూసి నవ్విందా !!" అనుకుంటూ ప్యాంటు కోసం వెదుకుతుండగా... వాళ్ళ మాటలు వినిపించాయి.. "ఎమ్మా సుస్మిత...ఎలా చదువుతున్నావమ్మా?" అంది కిట్టూ వాళ్ళమ్మ.."కాలేజీ ఫస్ట్ మూడు మార్కులతో మిస్ అయిందాంటీ... అది కూడా జావా ల్యాబ్ లో తక్కువ మార్కులు రావడం వల్ల... అందుకే క్రిష్ణ గారి దెగ్గర కొన్ని జావా ప్రోగ్రామ్స్ లాజిక్ తెలుసుకుందామని వచ్చాను.." అంది సుస్మిత.. అంతే వాళ్ళమ్మ పగలబడి నవ్వడం మొదలెట్టింది... ప్యాంటు వేసుకోబోతున్న కిట్టుగాడి ఎడమ కన్ను టపటపా కొట్టుకోవడం మొదలెట్టింది ...మనసేదో కీడు శంకిస్తుంది... "వెనుకటికి ఏదో సామెత ఉందిలే... వాడికే దిక్కూ దివాణా లేదు, నీకేం చెప్తాడు.. ఏళ్ళు తరబడి ముక్కుతున్నా ఒడ్దున పడ్డ పాపాన పోలేదు.. ఆ జావానో ఏదో అన్నావుగా... అబ్బో ఆ సబ్జెక్టులో అయితే మావాడి ఘనత దశదిశలా పాకుతుందేమో... మొదటి సంవత్సరం అనుకుంటా మొదలెట్టాడు దాని మీద...." అంటూ ఆమె చెప్తుండగా, ఎప్పుడొచ్చాడో తెలీదు హాల్లోకి, నిప్పులు కక్కుతూ వాళ్ళమ్మ వైపు చూస్తూ.."అమ్మా...!!@@##...పొయ్యి మీద పాలు పొంగిపోతున్నాయి వెళ్లి చూడు.." అన్నాడు పళ్ళు పటపటా కొరుకుతూ....</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"పొయ్యి మీద పాలేమిట్రా!!...పొయ్యి మీద ఏమీ లేవు...ఇదీ వీడి తెలివి.." అంటూ వాడి వైపు మళ్ళీ చూసి.."ఇంకా అదే దరిద్రపు అవతారంలో ఉన్నావేమిట్రా..ప్యాంటు వేసుకోకుండా ఏమి చేస్తున్నావ్..." అంది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆ పిల్ల మళ్ళీ నవ్వింది.. "నవ్వింది మల్లెచెండు.. దొరికింది గర్ల్ ఫ్రెండు..." అంటూ పాటేసుకోవాలనుకున్నాడు వాడిలో ఉన్న మనసు అనే మరో కిట్టిగాడు, కానీ మనోడు "ఓరి ఎర్రి నాగన్నా, దాని నవ్వుకు కారణాలు బోలెడు.. నువ్వనుకునేది మాత్రం కాదు.. నువ్వు ఎక్సైట్ కాకు... నన్ను ఎక్సైట్ చెయ్యకు..థూ ఎదవ లైఫు.. " అంటూ ఈసారి ఖచ్చితంగా ప్యాంటు వేసుకోవాలని డిసైడ్ అయ్యి వెళ్ళాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు ముస్తాబయ్యి హాల్లోకి వచ్చాడు.. వాళ్ళమ్మ లేదు, వంటింట్లో ఏదో పనిలో మునిగిపోయింది..సుస్మిత సోఫాలో కూర్చొని టీవీ చూస్తుంది.."అతడు" సినిమాలో మహేష్ బాబు త్రిషని అందంగాలేవు అనే సీన్ వస్తుంది.. మనోడు సైలెంటుగా ఆ పిల్ల దెగ్గరికి వెళ్లి "మహేష్ బాబు చెప్పింది కరెక్టే ఆ త్రిష ఏం అందంగా ఉంది చెప్పు... అసలు అందాన్ని డిఫైన్ చెయ్యాలంటే, అందానికే అందంలా అనిపించే అమ్మాయి కనిపించాలి.. ఉదాహరణకి నువ్వే ఉన్నావ్..అసలు ఎంత అందంగా ఉంటావనీ..." అంటూ </span><span style="font-size: large;">సుస్మిత</span><span style="font-size: large;"> వైపే చూస్తూ చెప్పాడు ఐస్ చేస్తే కరిగిపోని</span><span style="font-size: large;"> పిల్లెక్కడుంది అనుకుంటూ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నిన్న మీకు నేను ఒక పేపర్ లో నాకు అర్థంకాని జావా ప్రోగ్రామ్స్ రాసిచ్చాను... వాటి లాజిక్ చెప్తారా.. ఒక వారంలో ఇంటర్నల్స్.." అంది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి ఎక్కడలేని నీరసం ఆవరించేసింది.. జావా లాజిక్ సంగతి సరే, అసలు ఈ అమ్మాయిల మనసు తెలుసుకోవడానికి ఎవడన్నా లాజిక్ కనిపెట్టి, ప్రోగ్రాం రాస్తే బాగుండు అనుకున్నాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అదెంత పని సుస్మీ... నే ఇట్టే చేసేయ్యగలను...మా మమ్మీ సరదాగా నా మీద అలా జోక్స్ వేస్తుంది.. నువ్వవేం పట్టించుకోకు.. అసలు మా కాలేజీలో కిట్టూ ఎక్కడా అని ఎవరన్నా అడిగితే, 'కిట్టూ ఎవరు?..ఓ మీరు మాట్లాడేది జావా కుర్రోడి గురించా!!' అంటారు.. అంతలా నేను జావాకి మారు పేరులా తయారయ్యాను మా కాలేజీలో..." </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓహొ.. ఏంటో నాకు ఈ జావా పెద్దగా అర్థం కావట్లేదండి.. దాని వల్ల మార్కులు పోతున్నాయి.. రేపు మాకు Inheritance, Polymorphism, Encapsulation.. వీటి మీద ప్రోగ్రామ్స్ రాయమన్నారు.. అసలు ఆ కాన్సెప్టులే నాకు పిచ్చెక్కిస్తున్నాయి... మీరు జావా కుర్రోడు కదా, మీరే నాకు చెప్పాలి..." అంది..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">మనోడు ఓ రెండు నిముషాలు ఆ పిల్లనే చూసి... ఓ రెండు సార్లు అటు పక్కకి... ఇటు పక్కకి.. పైకి..కిందకి చూసి.. వెంటనే ఫక్కున పగలబడి నవ్వడం మొదలెట్టి... పొట్టమీద చెయ్యి వేసుకొని 'ఇక నవ్వడం నావల్ల కాదు' అన్నట్లు ఇంకో చెయ్యి ఊపుతూ.. "హ హ హ ... సుస్మీ సుస్మీ...హహ్...హం..హమ్మా... అవి పిల్ల కాన్సెప్టులు సుస్మీ... వాటితో రకరకాల ప్రయోగాలు చేసేవాడిని.. నీకెందుకు సాయంత్రం నేను నీకు వివరించి చెప్తా సరేనా.." అన్నాడు</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అలాగే... థాంక్స్ అండి.. ఆ పేపర్ లో ప్రోగ్రామ్స్ లాజిక్ కూడా చెప్పాలి మీరు.." అంటూ చిన్న నవ్వు రువ్వి వెళ్ళిపోయింది... ఆ పిల్లతో పాటే మనోడి మనసు కూడా అలా వెళ్లి అలా గుమ్మం దెగ్గర ఆగింది.. ఎందుకంటే ఆ పిల్ల కూడా అక్కడే ఆగింది.. సుస్మీ వెనక్కి తిరిగి మనోడి వైపు చూసింది..మనోడు "యస్ ...షీ లవ్స్ మీ... షీ లవ్స్ కిట్టిగాడు.." అనుకుంటూ గుండె మీద చెయ్యి వేసుకొని రుద్దుకుంటుండగా.. ఆ పిల్ల వాడి దెగ్గరికి వచ్చి "అయ్యో...ఆంటీకి అసలు విషయం చెప్పడమే మర్చిపోయా.." అంటూ వంటింట్లోకి వెళ్ళింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">మనోడు అతడు సినిమాలో వస్తున్న సాంగ్ చూస్తూ మహేష్ ప్లేస్ లో వాడిని, త్రిష ప్లేస్ లో సుస్మీని ఊహించుకొని "నీతో చెప్పనా...నీక్కూడా తెలిసిన..నువ్వెంతగా రెచ్చిపోతే అంత సరదా తెలుసునా.." అని సాంగ్ లో తేలిపోతుండగా లీలగా వినిపిస్తున్నాయి ఆ మాటలు ..."మా వాడు ఉప్మారవ్వ పారబోయడమేమిటమ్మా.. పురుగులుపట్టడమేమిటి??... నాకేమీ అర్థం కావట్లా..." అంటూ...ఆ మాటలు విన్న కిట్టిగాడికి ఒక్కసారిగా మబ్బు విడిపోయింది.. ఒక అంగలో కిచెన్ లోకి దూకేశాడు.. "ఒరేయ్... నువ్వు డబ్బేడు ఉప్మారవ్వ పారబోశావు అంటుందేమిటి సుస్మితా.. పైగా అది పంచదారేమో అని డౌట్ కూడా వచ్చిందట.. కానీ నువ్వే ఉప్మా రవ్వ అని చెప్పావట..!!" అడిగింది వాళ్ళమ్మ .. 'ఎదురింటిది కొంపముంచేసిందిరా బాబూ..' అనుకుంటూ .."అమ్మా...నాన్నా...అది...కాఫీ...ఆ రోజు..టీ పొడి...అదే... ఉప్మా చేస్తా అన్నావు... ఇడ్లీ పిండి...పంచదారా.. పకోడీ పొట్లం...పాయసం ప్లేటు...హా అదే నమ్మా, మురుకులు పెట్టావే ఆ డబ్బా ..రుబ్బురోలు ... అయస్కాంతం... ఆవకాయా.." అంటూ అస్పష్టంగా అప్పుడే కోమా నుంచి లేచిన వాడిలా ఏదో అంటుండగా.. కోయ్యబోమ్మల్లా ఆ పిల్లా..వాళ్ళమ్మ నిల్చొని చూస్తున్నారు వాడి వైపే..ముందుగా వాళ్ళమ్మ తేరుకొని "పిచ్చిగానీ పట్టిందా ఏంట్రా తింగరి వెధవా... లేక తమరు చదివే చదువుకి అప్పుడే ఉన్న మతి పోయిందా?.. సంబంధం లేకుండా ఆ మాటలేమిట్రా సచ్చు సన్నాసి.." అంది..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు ఓ క్షణం అలాగే ఉండి "అదే నమ్మా..నిన్న నాన్నకి నువ్వు చేసిన ఉప్మాలో బొద్దింక వచ్చింది చూడు.. అలా ఇంకెప్పుడూ రాకూడదని నేను నిర్ణయించుకొని పారబోశానమ్మా... నువ్వు మర్చిపోయి ఉంటావు.." అని చెప్పి సుస్మీ వైపు తిరిగి "సుస్మీ ఈవెనింగ్ నేనే మీ ఇంటికి వచ్చి నీకు జావాలో లాజిక్కులు మాజిక్కులు చెప్తాను..సరేనా.." అన్నాడు 'ఇక వెళ్ళవే బాబూ..నిప్పెట్టేశావుగా..' అనుకుంటూ.. ఆ పిల్ల వాడిని అల్-ఖైదా తీవ్రవాదిని చూసినట్లో లేక ఎర్రగడ్డ పిచ్చోడిని చూసినట్లో చూసి "వస్తాను ఆంటీ..." అంటూ వెళ్ళిపోయింది..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు వాళ్ళమ్మ వైపు చూశాడు.. ఆమె వాడి వైపు ఏదో అనుమానంగా చూస్తుంది.."ఏంటమ్మా...ఏమయింది.." అన్నాడు అసహనంగా...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అవునొరే... ఆ మూడు కిలోల పంచదార, ఆ పిల్ల డౌటు పడ్డట్టు, నువ్వు గానీ పారబోయ్యలేదుగా.." అంది ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అమ్మా...నాకేమన్నా పిచ్చా డబ్బేడు పంచదార పారబోయడానికి..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏమో రా.. అసలే ఇందాకే ఏవేవో పిచ్చెక్కినట్లు మాట్లాడావ్...!!"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అమ్మా...నేను పంచదార ఎందుకు పారబోస్తాను ... దానికి ఒక్క కారణం చెప్పు...నేనే పారబోశాను అని ఒప్పుకుంటా..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"పిచ్చోళ్ళు చేసేపనులకి పెద్దగా కారణాలు ఏముంటాయి నాన్నా...రోడ్డు మీదకి వెళ్లి ఓ కిలో పంచదార అట్రా..వెళ్ళు ..." అంది ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> *****</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హలో..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ రాజుగా...నేను కిట్టిగాడిని..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ కిట్టిగా... వైజాగ్ ఎప్పుడొస్తున్నావ్.. ఏటి సంగతి..."..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"Inheritance... Polymorphism... Encapsulation..."..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> "ఏట్రా...పట్టపగలే..అదీ ఇంట్లోనే మొదలెట్టావా??"..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"మొదలెట్టడం ఏంట్రా??"..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నువ్వు.. ఇప్పుడు... తాగే కదా మాట్లాడుతున్నావ్?"..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"తాగానా??..సరిపోయార్రా నాకు...చూడు పిచ్చి నా పుత్రా..పైన నేను చెప్పినవి జావా బాషలో ఏవో కాన్సెప్టులు, అంతేగాని తాగితే వచ్చే తిట్లు కాదు</span><span style="font-size: large;">.. వాటి గురుంచి నాకు రెండు గంటల్లో పూర్తి నివేదిక కావలి..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అవి జావాలో ఉన్నాయా!!... మనం చదివినప్పుడు లేవే...!!"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్.. నీకు జావా ల్యాబ్ లో యాభైకి నలభై అయిదు వచ్చాయని నిన్ను అడిగితే నువ్వేంట్రా..!!"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అదా... మన జావా సార్ కి ముందు రోజు ఫ్రెండ్షిప్ కొద్దీ స్మిర్న్-ఆఫ్ వోడ్కా ఒక ఫుల్ ఇచ్చానులే... పాపం ఆయన లెవెల్లో ఏదో అలా అభిమానంతో...అలా కానిచ్చేసారు.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"వార్నీ...సరేలే... నీకు తెలియకపోతే, మన సూరిగాడిని అడుగు..వాడికీ తెలియకపోతే పొట్టి రాజేష్ గాడినో.. బాషా గాడినో.. కిషెన్ గాడినో ...లేకపోతే నీ బీటు నాగలక్ష్మినో అడుగు.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాగలక్ష్మిని చస్తే అడగను... పెద్ద పోజురా దానికి.. మొన్న నా కంప్యూటర్ గ్రాఫిక్స్ ఐదో సప్లిమెంటరీ పరీక్షలో స్లిప్పులు అందించవే అంటే..'మొహం చూసుకో అద్దంలో' అందిరా... అదేదో పెద్ద చందమామలాగా..చపాతీ మొహం వేస్కొని.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"మీ గోల తర్వాత...నాకు రెండుగంటల్లో ఆ కాన్సెప్టుల మీద పూర్తి సమాచారం కావలి ..అది కూడా మన రేంజ్ లో...మన రేంజ్ అంటే తెలుసుగా.. మన అండర్ స్టాండింగ్ కెపాసిటీ..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">**రెండు గంటల తర్వాత **</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓరి కిట్టిగా..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"చెప్పెహే..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"పెన్ను..పేపర్..పక్కనేట్టుకో...నేను వివరించేస్తా..రాసేస్కో...డౌట్లు మాత్రం నన్నడక్కు.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సర్లే ఏడువ్.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"Inheritance - అంటే...ఒక తరగతి, మరొక తరగతి నుంచి..తల్లీ పిల్ల పీచులతో సహా అన్నిటినీ ఆవాహం చేసుకోవడం..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్...జావాలో..ఈ తరగతులు.. తల్లి పిల్లా పీచు ఏవిట్రా నీ బొంద...పైగా ఆవాహం చేసుకోవడం ఏవిట్రా ఏబ్రాసి ఎదవా.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ డౌట్లు అడగొద్దు అన్నానా.. జావాలో కూడా క్లాసెస్ ఉంటాయట..అవే తరగతులు..అలా ఒక తరగతికి చెందిన పేరెంట్-తల్లి, చైల్డ్-పిల్లని ఇంకో తరగతి ఆవాహం చేసుకుంటుంది.. అలా చేసుకున్నదాన్ని సబ్-తరగతి..చేసిన దాన్ని సూపర్-తరగతి అంటారట...ఇక నన్ను అడక్కు..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సర్లే..మిగతావి చెప్పు.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"Polymorphism - అంటే ఒకే తరగతి అనేక అవతారాల్లో ఉంటుంది అనమాట.. సందర్భాన్ని బట్టి ఒక్కో అవతారం ఎత్తుద్ది.. మన విష్ణుమూర్తి లాగా .."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"Polymorphism అంటే విష్ణుమూర్తి అవతారాలా!!...వార్నీ.. ఈ మాత్రం తెలిసుంటే ఈ సబ్జక్టు మీద ఇన్ని దండయాత్రలు జరిగేవే కాదు.. "</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇకపోతే Encapsulation - ఇది పెద్ద జాదూరా..ఒక క్లాసు యొక్క తల్లి పిల్లా పీచూ వివరాలన్నీ దాచేస్తుందట.. మరి దానికేం పోయేకాలమో..!!"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అవునా!!...ఏమోలే పాపం..దాని బాధలు దానివి...ఇక అంతేగా...ఓ.కే .. పర్లేదు వీజీనే...ఇక చూస్కో చించేస్తా.. దెబ్బకి సుస్మితా ఫ్లాట్ అయిపోవాల్సిందే..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కిట్టిగా...సుస్మితా ఎవర్రా...??"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> "రాజుగా... కిట్టిగాడు లవ్ లో పడ్డాడెహే... ఆ పిల్లే ఈ జావా డౌట్లు అడిగింది .."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కిట్టిగా.. అరిపించెయ్యి..అల్లాడించెయ్యి..కేకలుపెట్టించు..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్...నేను ఆ పిల్లని రేపో..మర్డరో చెయ్యట్లేదురా...లవ్ చేస్తున్నా... "</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అదే లేవో... మన లాంగ్వేజ్ లో చెప్పా... అన్నట్లు ఒరే.. పైన చెప్పిన కాన్సెప్టులు ఒక్క జావాకే పరిమితం కాదట.. అదేదో ఊప్స్ అంట...దానికి సంబంధించిన అన్ని భాషలకు ఉంటాయట..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"మధ్యలో ఈ ఊప్స్ ఏంట్రా...సర్లే..ఏదోటి... అడిగిన దానికంటే ఎక్కువ ఇన్ఫర్మేషన్ ఎవడ్రా నిన్ను ఇవ్వమన్నాడు... అసలే మన బ్రెయిన్ కెపాసిటీ తెలుసు కదా... దాన్ని కష్టపెట్టడం నాకు ఇష్టముండదు.. అయినా ఈ పిల్ల కోసం రిస్క్ చేస్తున్నా.. సర్లే ...రేపు మాట్లాడదాం...బాయ్..." అంటూ ఫోన్ పెట్టేసాడు కిట్టిగాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> ****</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సమయం సాయంత్రం అయిదు గంటలు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు పేపర్ మీద రాసుకున్న ఆ కాన్సెప్టులని.. తరగతుల్ని...తల్లి పిల్లా పీచులని వదలకుండా భయంకరంగా బట్టీ పట్టి... పేపర్ మడిచి జేబులో పెట్టుకొని.. నీట్ గా రడీ అయ్యి, ఎదురింటికి బైల్దేరాడు....</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">[మళ్ళీ కలుద్దాం త్వరలో............................................రామకృష్ణారెడ్డి కోట్ల]</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com54tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-16760911444243827492010-06-29T00:22:00.007+05:302011-03-11T12:47:44.480+05:30కిట్టిగాడు loves ఎదురింటి అమ్మాయి - 1<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="font-size: large;"></span><span style="color: #0c343d; font-size: large;"></span><span style="color: #0c343d; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.theage.com.au/ffximage/2007/12/03/play_wedding_narrowweb__300x422,0.jpg" width="227" /></a></span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large; line-height: 28px;">"<span class="transl_class" id="0" title="Click to correct">ఎవరూ</span>?..." <span class="transl_class" id="1" title="Click to correct">అన్నాడు</span> <span class="transl_class" id="2" title="Click to correct">కిట్టిగాడు</span> <span class="transl_class" id="4" title="Click to correct">గుమ్మం బయట నిల్చున్న ఆ</span> <span class="transl_class" id="5" title="Click to correct">అమ్మాయినే</span> <span class="transl_class" id="6" title="Click to correct">తదేకంగా</span> <span class="transl_class" id="7" title="Click to correct">చూస్తూ</span>....</span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large; line-height: 28px;">"<span class="transl_class" id="8" title="Click to correct">ఆంటీ</span> <span class="transl_class" id="9" title="Click to correct">లేరా</span>?.."<span class="transl_class" id="10" title="Click to correct">అంది</span> <span class="transl_class" id="11" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="12" title="Click to correct">అమ్మాయి</span> <span class="transl_class" id="13" title="Click to correct">వాడి</span> <span class="transl_class" id="14" title="Click to correct">చూపులకు</span> <span class="transl_class" id="15" title="Click to correct">ఇబ్బంది</span> <span class="transl_class" id="16" title="Click to correct">పడినట్లుగా</span>....</span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large; line-height: 28px;">"<span class="transl_class" id="17" title="Click to correct">మీరూ</span>?...."<span class="transl_class" id="18" title="Click to correct">అంటూ</span> <span class="transl_class" id="19" title="Click to correct">ఆలోచనలో</span> <span class="transl_class" id="20" title="Click to correct">పడ్డాడు</span> <span class="transl_class" id="23" title="Click to correct">ఎవరయి</span> <span class="transl_class" id="24" title="Click to correct">ఉంటుందీ</span> <span class="transl_class" id="25" title="Click to correct">అమ్మాయి</span> <span class="transl_class" id="26" title="Click to correct">అని</span>..<span class="transl_class" id="27" title="Click to correct"> </span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large; line-height: 28px;"><span class="transl_class" id="27" title="Click to correct">"కొంచెం</span> <span class="transl_class" id="28" title="Click to correct">ఆంటీని</span> <span class="transl_class" id="29" title="Click to correct">పిలుస్తారా</span>?..."<span class="transl_class" id="30" title="Click to correct">అంది</span> <span class="transl_class" id="31" title="Click to correct">గుమ్మం</span> <span class="transl_class" id="32" title="Click to correct">కి</span> <span class="transl_class" id="33" title="Click to correct">అడ్డంగా</span> <span class="transl_class" id="34" title="Click to correct">నిల్చున్న</span> <span class="transl_class" id="35" title="Click to correct">కిట్టిగాడికి</span> <span class="transl_class" id="36" title="Click to correct">పక్కగా</span> <span class="transl_class" id="37" title="Click to correct">జరిగి</span> <span class="transl_class" id="38" title="Click to correct">లోపలి</span>కి <span class="transl_class" id="39" title="Click to correct">చూస్తూ</span>...<br />
"<span class="transl_class" id="40" title="Click to correct">అమ్మా</span>....<span class="transl_class" id="41" title="Click to correct">అమ్మా</span>..." <span class="transl_class" id="42" title="Click to correct">అరిచాడు</span> <span class="transl_class" id="43" title="Click to correct">కిట్టిగాడు</span>... "<span class="transl_class" id="44" title="Click to correct">ఎంట్రా</span>..<span class="transl_class" id="45" title="Click to correct">ఏదో</span> <span class="transl_class" id="46" title="Click to correct">మునిగిపోయినట్లు</span>.."<span class="transl_class" id="47" title="Click to correct">అంటూ</span> <span class="transl_class" id="48" title="Click to correct">వచ్చిందావిడ</span>...<span class="transl_class" id="49" title="Click to correct">వస్తూనే</span> <span class="transl_class" id="50" title="Click to correct">గుమ్మంలో</span> <span class="transl_class" id="51" title="Click to correct">అమ్మాయిని</span> <span class="transl_class" id="52" title="Click to correct">చూసి</span> "<span class="transl_class" id="53" title="Click to correct">ఓ</span> <span class="transl_class" id="54" title="Click to correct">సుస్మితానా</span>...<span class="transl_class" id="56" title="Click to correct">రామ్మా</span> <span class="transl_class" id="57" title="Click to correct">లోపలికి</span>..."<span class="transl_class" id="58" title="Click to correct">అంటూ</span> <span class="transl_class" id="59" title="Click to correct">వాడి</span> <span class="transl_class" id="61" title="Click to correct">వైపు</span> <span class="transl_class" id="62" title="Click to correct">తిరిగి</span> "<span class="transl_class" id="63" title="Click to correct">ఏరా</span> <span class="transl_class" id="64" title="Click to correct">అమ్మాయిని</span> <span class="transl_class" id="65" title="Click to correct">లోపలి</span>కి <span class="transl_class" id="66" title="Click to correct">పిలవాలనే</span> <span class="transl_class" id="67" title="Click to correct">జ్ఞానం</span> <span class="transl_class" id="68" title="Click to correct">లేదా</span>?" అంటూ <span class="transl_class" id="69" title="Click to correct">చీవాట్లు</span> <span class="transl_class" id="70" title="Click to correct">పెట్టింది</span>...<span class="transl_class" id="71" title="Click to correct"> </span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large; line-height: 28px;"><span class="transl_class" id="71" title="Click to correct">వాడు</span> <span class="transl_class" id="72" title="Click to correct">నల్ల</span> <span class="transl_class" id="73" title="Click to correct">మొహం</span> <span class="transl_class" id="74" title="Click to correct">వేసాడు</span>.... "<span class="transl_class" id="75" title="Click to correct">ఎమ్మా</span>?...<span class="transl_class" id="76" title="Click to correct">కాఫీ</span> <span class="transl_class" id="77" title="Click to correct">తాగుతావా</span>" <span class="transl_class" id="78" title="Click to correct">అడిగిందావిడ</span>.. "<span class="transl_class" id="79" title="Click to correct">లేదాంటీ</span>...<span class="transl_class" id="80" title="Click to correct">వెళ్ళాలి</span>....<span class="transl_class" id="81" title="Click to correct">ఇంటికి</span> <span class="transl_class" id="82" title="Click to correct">బంధువులోచ్చారు</span>...<span class="transl_class" id="83" title="Click to correct">పాలు</span> <span class="transl_class" id="84" title="Click to correct">నిండుకున్నాయి</span>...<span class="transl_class" id="85" title="Click to correct">మీ</span> <span class="transl_class" id="86" title="Click to correct">ఇంట్లో</span> <span class="transl_class" id="87" title="Click to correct">పాలు</span> <span class="transl_class" id="88" title="Click to correct">ఉన్నాయేమో</span> <span class="transl_class" id="89" title="Click to correct">అమ్మ</span> <span class="transl_class" id="90" title="Click to correct">తీసుకురమ్మంది</span>...<span class="transl_class" id="91" title="Click to correct">వాళ్ళకి</span> <span class="transl_class" id="92" title="Click to correct">టీ</span> <span class="transl_class" id="93" title="Click to correct">పెట్టాలి</span>.."<span class="transl_class" id="94" title="Click to correct">అంది</span> <span class="transl_class" id="95" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="96" title="Click to correct">అమ్మాయి</span> <span class="transl_class" id="97" title="Click to correct">అమాయకంగా</span>... "<span class="transl_class" id="98" title="Click to correct">దానికేం</span> <span class="transl_class" id="99" title="Click to correct">భాగ్యం</span> <span class="transl_class" id="100" title="Click to correct">తల్లి</span>...<span class="transl_class" id="101" title="Click to correct">ఇదుగో</span> <span class="transl_class" id="102" title="Click to correct">ఇప్పుడే</span> <span class="transl_class" id="103" title="Click to correct">తెస్తా</span> <span class="transl_class" id="104" title="Click to correct">ఉండు</span>.."<span class="transl_class" id="105" title="Click to correct">అంటూ</span> <span class="transl_class" id="106" title="Click to correct">లోపలి</span> <span class="transl_class" id="107" title="Click to correct">వెళ్ళింది</span>...<br />
"<span class="transl_class" id="108" title="Click to correct">మీ</span> <span class="transl_class" id="109" title="Click to correct">ఇల్లెక్కడ</span>?...<span class="transl_class" id="110" title="Click to correct">మిమ్మల్ని</span> <span class="transl_class" id="111" title="Click to correct">ఎప్పుడూ</span> <span class="transl_class" id="112" title="Click to correct">నేను</span> <span class="transl_class" id="113" title="Click to correct">చూడలేదే</span>...??"<span class="transl_class" id="114" title="Click to correct"> అన్నాడు</span> <span class="transl_class" id="115" title="Click to correct">కిట్టిగాడు</span><span class="transl_class" id="116" title="Click to correct"></span>, <span class="transl_class" id="117" title="Click to correct">ఇంత</span> <span class="transl_class" id="118" title="Click to correct">బ్యూటీని</span> <span class="transl_class" id="119" title="Click to correct">ఎలా</span> <span class="transl_class" id="120" title="Click to correct">మిస్</span> <span class="transl_class" id="121" title="Click to correct">అయ్యనబ్బా</span> <span class="transl_class" id="122" title="Click to correct">అనే</span> <span class="transl_class" id="123" title="Click to correct">లెవెల్లో</span>... "<span class="transl_class" id="124" title="Click to correct">కొత్తగా</span> <span class="transl_class" id="125" title="Click to correct">వచ్చాం</span>...<span class="transl_class" id="126" title="Click to correct">మీ ఎదురింట్లోకి</span><span class="transl_class" id="127" title="Click to correct"></span>.." <span class="transl_class" id="128" title="Click to correct">అంది</span> <span class="transl_class" id="129" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="130" title="Click to correct">అమ్మాయి</span> <span class="transl_class" id="131" title="Click to correct">నేల</span> <span class="transl_class" id="132" title="Click to correct">చూపులు</span> <span class="transl_class" id="133" title="Click to correct">చూస్తూ</span> ....<span class="transl_class" id="134" title="Click to correct">వాడు</span> <span class="transl_class" id="135" title="Click to correct">మాత్రం</span> <span class="transl_class" id="136" title="Click to correct">తినేసేలా</span> <span class="transl_class" id="137" title="Click to correct">చూస్తున్నాడు</span> <span class="transl_class" id="138" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="139" title="Click to correct">అమ్మాయిని</span>..</span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"<span class="transl_class" id="140" title="Click to correct">ఓ</span>..<span class="transl_class" id="141" title="Click to correct">అలాగా</span>..<span class="transl_class" id="142" title="Click to correct">నేను హాస్టల్లో కదా ఉండేది</span> <span class="transl_class" id="146" title="Click to correct">అందుకే</span> <span class="transl_class" id="147" title="Click to correct">తెలీదు</span>....<span class="transl_class" id="148" title="Click to correct">అయినా నేను వచ్చి వారం అయింది...ఒక్కసారి కూడా కనిపించలేదే ... ఇంట్లోంచి బయటకే రావా?...ఏం</span> <span class="transl_class" id="149" title="Click to correct">చదువుతున్నావు</span>?" అన్నాడు ..<span class="transl_class" id="150" title="Click to correct"> </span></span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;"><span class="transl_class" id="150" title="Click to correct">వాడు వెంటనే ఏకవచనంలోకి మారిపోయే సరికి కొంచెం ఇబ్బంది పడుతూ "సెకండ్</span> <span class="transl_class" id="151" title="Click to correct">బిటెక్</span>.." అంది.</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"అంటే... రెండో సారి బీ-టెక్ చదువుతున్నావా ..??"</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ఆ అమ్మాయి షాక్ తిని కళ్ళు పెద్దవి చేసి చూస్తూ .."బీ-టెక్ రెండో సంవత్సరం చదువుతున్నాను ..." అంది... </span></span><br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"<span class="transl_class" id="152" title="Click to correct">ఓహో...నేనేమి</span> <span class="transl_class" id="153" title="Click to correct">చదువుతున్నానో</span> <span class="transl_class" id="154" title="Click to correct">అడగవేంటి</span>....<span class="transl_class" id="155" title="Click to correct">అన్ని</span> <span class="transl_class" id="156" title="Click to correct">నేనే</span> <span class="transl_class" id="157" title="Click to correct">అడగాలా</span>?" <span class="transl_class" id="158" title="Click to correct">అన్నాడు</span> <span class="transl_class" id="159" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="160" title="Click to correct">అమ్మాయి</span> <span class="transl_class" id="161" title="Click to correct">వైపు</span> <span class="transl_class" id="162" title="Click to correct">చూసి</span>....<span class="transl_class" id="163" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="164" title="Click to correct">అమ్మాయి</span> <span class="transl_class" id="165" title="Click to correct">ఒక్కసారిగా ఖంగుతింది</span>..<span class="transl_class" id="166" title="Click to correct">వీడెక్కడ</span> <span class="transl_class" id="167" title="Click to correct">దొరికాడురా</span> <span class="transl_class" id="168" title="Click to correct">దేవుడా</span> <span class="transl_class" id="169" title="Click to correct">అనుకుంటుండగా</span>, <span class="transl_class" id="170" title="Click to correct">వాళ్ళమ్మ</span> <span class="transl_class" id="171" title="Click to correct">వచ్చి</span> <span class=" transl_class" id="210" title="Click to correct">దేవతలా</span> <span class="transl_class" id="173" title="Click to correct">రక్షించింది</span>... <span class=" transl_class" id="211" title="Click to correct">పాలు</span> <span class="transl_class" id="176" title="Click to correct">తీసుకొని</span> <span class="transl_class" id="177" title="Click to correct">తుర్రుమంది</span>...</span></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"<span class="transl_class" id="178" title="Click to correct">పాలు</span> <span class="transl_class" id="179" title="Click to correct">నిండుగున్నాయి</span> <span class="transl_class" id="180" title="Click to correct">అని</span> చెప్పి <span class="transl_class" id="181" title="Click to correct">మళ్లీ</span> <span class="transl_class" id="182" title="Click to correct">పాలు</span> <span class="transl_class" id="183" title="Click to correct">పట్టుకువెళ్తుంది</span>..<span class="transl_class" id="184" title="Click to correct">మెంటలా</span> <span class="transl_class" id="185" title="Click to correct">ఈ</span> <span class="transl_class" id="186" title="Click to correct">పిల్లకి</span>.."<span class="transl_class" id="187" title="Click to correct">అన్నాడు</span> <span class="transl_class" id="188" title="Click to correct">వాళ్ళ</span> <span class="transl_class" id="189" title="Click to correct">అమ్మతో</span>.. "<span class="transl_class" id="190" title="Click to correct">ఓరి</span> <span class="transl_class" id="191" title="Click to correct">నీ</span> <span class="transl_class" id="192" title="Click to correct">తెలివి</span> <span class="transl_class" id="193" title="Click to correct">సంతకెళ్ళ</span>...<span class="transl_class" id="194" title="Click to correct">నిండుగున్నాయి</span> <span class="transl_class" id="195" title="Click to correct">కాదురా</span>...<span class="transl_class" id="196" title="Click to correct">నిండుకున్నాయి</span> <span class="transl_class" id="198" title="Click to correct">అంది</span> <span class="transl_class" id="199" title="Click to correct">ఆ</span> <span class="transl_class" id="200" title="Click to correct">అమ్మాయి</span>...<span class="transl_class" id="201" title="Click to correct">అంటే</span> <span class=" transl_class" id="212" title="Click to correct">ఖాళీ</span> <span class="transl_class" id="203" title="Click to correct">అని</span> <span class="transl_class" id="204" title="Click to correct">అర్థం</span>...<span class="transl_class" id="205" title="Click to correct">ఏం</span> <span class="transl_class" id="206" title="Click to correct">చదువులో</span> <span class="transl_class" id="207" title="Click to correct">ఏంటో</span>" <span class="transl_class" id="208" title="Click to correct">గొణుక్కుంటూ</span> <span class="transl_class" id="209" title="Click to correct">వెళ్ళింది....</span> </span></span><br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">ఆ రోజు సాయంత్రం టీవీలో వస్తున్న "టైటానిక్" సినిమాలో కేట్ ని చూస్తుంటే ప్రొద్దున పాల కోసం వచ్చిన సుస్మిత గుర్తొచ్చింది మనోడికి...ఎంత కాదనుకున్న కేట్ లో కొన్ని పోలికలు సుస్మితలో కనిపించాయి కిట్టిగాడికి..ముఖ్యంగా ఆ కళ్ళు...ఆ పెదవులు .. ఈష్టు గోదావరి కేట్ విన్నుస్లెట్ అంటే సుస్మితేనని తీర్మానించుకున్నాడు .. ఇంకో పది రోజుల్లో మళ్ళీ కాలేజీ మొదలువుతుంది..ఈ లోపు ఆ అమ్మాయిని లైన్ లో పెట్టాలి,</span></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">అసలే నాకు ఇంకా గర్ల్ ఫ్రెండ్ లేదని నా స్నేహితులు ఎగతాళి చేస్తున్నారు</span></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;"> </span></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">అని ఫుల్ గా డిసైడ్ అయ్యాడు కిట్టిగాడు</span></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">.. అనుకున్నదే తడవుగా మెదడుకు మాల్టోవా పెట్టడం మొదలెట్టాడు.. ఒక మహత్తరమైన ఐడియా తట్టి... వెంటనే వంటింట్లోకి వాళ్ళ అమ్మ లేని టైంలో వెళ్లి, డబ్బాలో నిండుగా ఉన్న మూడు కీజీల పంచదారని ఇంటిప్రక్కన ఉన్న మురికికాలవలో గుమ్మరించి మళ్ళీ ఆ డబ్బాని యథాస్థానంలో ఉంచి, వాళ్ళ అమ్మ దెగ్గరికి వెళ్లి.." అమ్మా... తలనొప్పిగా ఉంది ఒక మాంచి స్ట్రాంగ్ కాఫీ పెట్టవే.." అన్నాడు తల మీద రుద్దుకుంటూ...</span></span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><span class="Apple-style-span" style="line-height: 28px;">"లేచిన దెగ్గరనుంచి ఆ దిక్కుమాలిన టీవీ చూడకురా అని చెప్తుంటే విన్నవూ.. వచ్చి వారం అయింది ఒక్క రోజన్నా పుస్తకం తీసిన పాపాన పోలేదు, మొన్న సెమిస్టర్ లో వచ్చిన నీ మార్కులు మీ నాన్నగారు చూసుంటే ఇంక నిన్ను చదివించడం సుద్ద దండగ అని డిసైడ్ చేసి నిన్ను ....."</span></span><br />
<span style="font-size: large;">"అమ్మా....తలనొప్పి బాగా ఎక్కువగా ఉందమ్మా... ప్లీజ్ అమ్మా వెళ్లి కాఫీ పెట్టమ్మా.." అన్నాడు తల పట్టుకొని ఊగిపోతూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">'ఎందుకు పనికోస్తావురా నువ్వు...' అనే ఓ భయంకరమైన లుక్ విసిరి వాళ్ళ అమ్మ వంటింట్లో కెళ్ళింది...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ కిట్టిగా...." గట్టిగా పిలిచింది వాళ్ళమ్మ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఏంటమ్మా ....హబ్బా ఒకటే తలనొప్పి..." అని తల పట్టుకుంటూ లోపలికి వెళ్లాడు ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఒరేయ్...మొన్ననే మూడు కీజీల పంచదార తెచ్చి ఈ డబ్బాలో పోశానురా... ఇప్పుడు చూస్తే మొత్తం ఖాళీ... ఏంటో ఏదో మాయలా మాయమయిందేంటిరా ..." అందామె తెల్లబోతూ ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"హబ్బా అమ్మా...నువ్వు నిజంగా తెచ్చి ఆ డబ్బాలో పోస్తే ఏమవుతుంది చెప్పు... అంతా నీ భ్రమ..." </span><br />
<span style="font-size: large;">"డబ్బా అట్టుకొని మొహాన కొట్టానంటే తలనొప్పి కాస్తా ఎగిరిపొద్ది ఎధవా... భ్రమ అంట భ్రమ ... నిజంగా తెచ్చి పోశానురా అంటుంటే ..." అందామె ..</span><br />
<span style="font-size: large;">"అమ్మా...పోనీ మనింట్లో పిల్లులు ఎలుకలు రాత్రి స్వైర విహారం చేస్తాయి కదా...అవి తినేశాయేమో...ఇప్పుడెలాగమ్మా నాకిప్పుడు కాఫీ కావలి ..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"పిల్లులు తినడం ఏవిట్రా నీ మొహం...హమ్...సరే రోడ్డు మీదికెళ్ళి ఇప్పటికి ఓ అరకిలో పంచదార అట్రా..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"తలనొప్పితో రోడ్డు దాకా ఎలా వెళ్లనమ్మా... ఎదురింటి సుస్మితా వాళ్ళింటికి వెళ్లి ఓ గ్లాసెడు తీసుకురానా? " అన్నాడు కళ్ళింత చేస్తూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"సుస్మితా వాళ్ళింటికా...వద్దులేరా..ప్రొద్దునే కదా ఆ అమ్మాయి వచ్చి మన ఇంట్లో పాలు తీసుకువెళ్ళింది... ఇప్పుడు మనం వెళ్లి పంచదార అడిగితే, పాలకి పంచదార బదులేమో అనుకుంటారు ...బాగోదు..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"నువ్వూరుకోమ్మా...ఊరికే తొక్కలో మొహమాటాలూనూ...నే వెళ్లి తీసుకువస్తా ఉండు ..." అంటూ ఓ గ్లాస్ పట్టుకొని బైల్దేరాడు వాళ్ళమ్మ వద్దన్నా వినకుండా....</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">సుస్మిత వాళ్ళింట్లో అడుగెట్టాడు కిట్టిగాడు అలియాస్ కృష్ణ చైతన్య...</span><br />
<span style="font-size: large;">హాలులో సుస్మిత వాళ్ళ అమ్మగారు అనుకుంటా జెమినీలో సీరియల్ చూస్తూ అందులో ఉన్న రాధిక ఏడుస్తుంటే ఈవిడ అంతకన్నా ఎక్కువగా కన్నీరు మున్నీరుగా విలపిస్తుంది ముక్కు తుడుచుకుంటూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">ఎలా మొదలెట్టాలో అనుకుంటూ ..చిన్నగా దగ్గి "ఆంటీ ..." అన్నాడు ..</span><br />
<span style="font-size: large;">ఆమె వినిపించుకునే పరిస్థితుల్లో లేదు.. టీవీకి ఆమెకి ఆరడుగు గ్యాప్ కూడా లేదు...మళ్ళీ పిలిచాడు...ఊహూ .. తన స్పందనకి ఆమె ప్రతిస్పందన లేకపోయేసరికి పిచ్చెక్కినట్లు అటూ ఇటూ చూసి... వాళ్ళింటి గడప దెగ్గర గ్లాస్ పట్టుకొని నిల్చున్న వాడి వాలకాన్ని వాడు చూసుకొని థూ ఎదవ జీవితం .. కానీ తప్పట్లేదు అనుకొని ..డోర్ పైన కొడదాం అనుకొనే లోపే సుస్మిత హాల్లోకి వచ్చింది... గడప దెగ్గర ఉన్న వాడిని చూసి మైల్డ్ గా షాక్ కొట్టిన దానిలా ఫేస్ పెట్టి...వెంటనే తేరుకొని ..."మమ్మీ...మమ్మీ...ఆ అబ్బాయి వచ్చాడు..." అంటూ వాళ్ళమ్మని కుదిపి ఈలోకంలోకి తీసుకొచ్చింది... మనోడు 'ఛా అనోసరంగా వాళ్ళమ్మని పిలిచింది...ఈ పిల్లే వచ్చి ఏం కావాలని అడగోచ్చుగా...' అనుకొంటుండగా సుస్మిత వాళ్ళమ్మ కిట్టూని అదోరకంగా చూస్తూ వస్తూ .."నువ్వు ఎదురింటి రాజ్యలక్షీగారి అబ్బాయివి కదా...రా బాబు వచ్చిలా కూర్చో ...కృష్ణ చైతన్య కదా నీ పేరు " అందామె ... దొరికిందే చాన్స్ అనుకొని కుర్చీ లాక్కొని కూర్చొని "అవునండీ.."అన్నాడు..</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"ఏం బాబూ ఎలా ఉన్నావు ..ఇదే కదా మా ఇంటికి రావడం.." అందామె </span><br />
<span style="font-size: large;">"ఆ బాగున్నాను ఆంటీ...అది.. కొంచెం పంచదార ఉంటే ఇస్తారేమో అని అమ్మ పంపిస్తే వచ్చానండి..." అన్నాడు గ్లాస్ టీపాయ్ మీద పెడుతూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"సుస్మీ... వెళ్లి ఈ గ్లాస్ నిండా పంచదార తీసుకొనిరా ..." అంటూ సుస్మీకి గ్లాస్ ఇచ్చి .."ఎక్కడ చదువుతున్నావు బాబూ..." అందామె..</span><br />
<span style="font-size: large;">"నేను వైజాగ్ గీతంలో ఇంజినీరింగ్ ..." అన్నాడు గ్లాస్ తీసుకొని లోపలి వెళ్తున్న సుస్మీనే చూస్తూ...ఆ పిల్ల వంటింటి గుమ్మం దాకా వెళ్లి వీడి వైపు తిరిగి.. ఏ మగ పుంగవుడూ అర్థం చేసుకోలేని...నిర్వచించలేని ఒక చూపు విసిరి లోపలికి వెళ్ళింది... </span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">మనోడు ఆ చూపుని డీకోడ్ చేసేలోపే ..ఆంటీ గారు .."అలాగా... ఏ ఇయర్?" అంది...</span><br />
<span style="font-size: large;">"నేను థర్డ్ ఇయర్... కంప్యూటర్స్ .."</span><br />
<span style="font-size: large;">"అలాగా...మా సుస్మీ ఇక్కడే గోదావరి కాలేజీలో చదువుతుంది...తను కూడా కంప్యూటర్స్..ఇప్పుడు సెకండ్ ఇయర్.. తను మొదట్లో హాస్టల్లో ఉండేది..కానీ తనకు హాస్టల్ పడకపోయేసరికి..మేము కాకినాడ నుంచి ఇక్కడకి షిఫ్ట్ అయిపోయాం... ఒక్కతే కూతురాయే దాని కన్నా మాకు ఎక్కువేంటి..." అందావిడ.. </span><br />
<span style="font-size: large;">'అబ్బో...పర్లేదు ఆంటీ కోపరేటివ్ గానే ఉంది..ఇక రోజూ కాసేపు ఇలా వచ్చి సుస్మీకి బీట్ వెయ్యొచు....పైగా ఒక్కతే కూతురంటా.. ఆస్తి మొత్తం అమ్మాయిదే అనమాట...పైగా విలన్.. అదే... బ్రదర్ కూడా లేడు..లక్కంటే ఇలా కలిసి రావాలిరా కిట్టిగా ...' అనుకొని లోపల సంబరపడుతూ కేరింతలు కొట్టడంమొదలెట్టాడు కిట్టిగాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;">ఈ లోపు సుస్మీ పంచదార తెచ్చి టీ-పాయ్ మీద పెట్టి లోపలికి వెళ్లబోతుండగా..."సుస్మీ...ఇలా రా...ఈ అబ్బాయి కృష్ణ చైతన్య ఎదురింటి రాజ్యలక్ష్మి ఆంటీ వాళ్ళబ్బాయి..గీతంలో కంప్యూటర్స్ థర్డ్ ఇయర్ చదువుతున్నాడట.." అంటూ పిలిచింది...</span><br />
<span style="font-size: large;">"హలో..." అంటూ వచ్చి వాళ్ళమ్మ ప్రక్కన నిల్చుంది...</span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు ఆ పిల్లని పైనుంచి క్రింది దాక ఎగాదిగా చూస్తూ "హలో ..." అన్నాడు... పింక్ కలర్ టీ-షర్ట్ లో మెరిసి పోతుంది సుస్మితా...ఛా వైజాగ్ లో కూడా ఇట్టాంటి పిల్ల కనిపించలేదే...</span><br />
<span style="font-size: large;">"తను నీకు సీనియర్..ఎమన్నా డౌట్స్ ఉంటే తనని అడుగు..." అందామె... కిట్టిగాడికి గొంతులో వెలక్కాయ పడింది.. అసలైతే ఆంటీ అన్నదానికి ఎగిరి గంతెయ్యొచ్చు.. కానీ ఎక్కడ??...కిట్టి గాడికి ఇంకా మొదటి సంవత్సరం సుబ్జేక్టులే నాలుగు ఉన్నాయ్.. అలా ప్రతి సెమిష్టరులో క్రమం తప్పకుండా ఓ నాలుగు రాళ్ళు వెనకేసుకొస్తున్నాడు...అదే నాలుగు సబ్జెక్టులు...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">ఆ పిల్ల లైట్ గా తల ఊపి మొదటిసారిగా కిట్టిగాడిని ఓ రెండు సెకండ్లు చూసింది.. కుర్రాడు బాగానే ఉన్నాడు కానీ ఎర్రితనం కొట్టొచ్చినట్లు కనిపించింది వాడిలో ఆ పిల్లకి...</span><br />
<span style="font-size: large;">"మీకు జావా బాగా వచ్చా..." మొదటి సారి నోరు తెరిచి అడిగింది ఆ పిల్ల ...</span><br />
<span style="font-size: large;">మనోడికి రానిదే అది ... జావా మీద ఇప్పటికే మూడవ దండయాత్ర కూడా మొన్నే ముగిసింది...</span><br />
<span style="font-size: large;">"వై నాట్...జావాలో ప్రోగ్రాం ఎడం చేత్తో రాసి...కుడి చేత్తి కంపైల్ చేసి.. కను చూపుతో అవుట్ పుట్టు తీస్తా..."</span><br />
<span style="font-size: large;">"నాకు రెండు మూడు జావా ప్రోగ్రాములు రావడం లేదు...లాజిక్ చెప్తారా?" </span><br />
<span style="font-size: large;">"అ....లా....గే...రేపు చెప్తాను... అన్నట్లు మీకు ఏ హెల్ప్ కావాలన్నా నన్నడగండి ఎదురిల్లే కదా..." అన్నాడు..</span><br />
<span style="font-size: large;">చిన్నగా తలూపింది ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"సరే...ఇక నేను వెళ్తాను..." అంటూ లేచాడు కిట్టిగాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఒక్క నిముషం..." అంటూ లోపలికి వెళ్లి ఒక మడిచిన పేపర్ తీసుకువచ్చింది సుస్మిత...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడు గుండె వేగం హెచ్చించింది... మై గాడ్ అప్పుడే లవ్వు లెటర్ ఇచ్చేస్తుంది.. ఏంట్రా కిట్టిగా అమ్మాయిలు పెద్దగా పట్టించుకోని నీ సుడి ఈ రోజు ఇన్ని వంకరలు తిరుగుతుంది...అనుకున్నాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;">సుస్మిత ఆ కాగితం కిట్టిగాడికి అందివ్వగా... మనోడు సిగ్గు పడుతూ సుస్మీ కళ్ళలోకి ఆరాధనగా చూస్తూ అందుకున్నాడు ఆ శ్వేత పత్రం... ఆత్రుత ఆపుకోలేక కొంచెం మడత విప్పి చూస్తే ఏదో ఇంగ్లీష్ లో రాసుంది... అబ్బో ఇంగ్లీష్ లవ్ లెటరేమో అనుకోని చూడగా మధ్యలో కొన్ని బ్రాకెట్లు..*&^%...ఇలాంటి సింబల్స్ కనిపించేసరికి, లవ్ లెటర్ ఇలాక్కూడా ఉంటుందా అని కళ్ళు చిట్లించి చూడగా...దానిలో కంటెంట్ చూసిన మనోడుకి బ్రెయిన్ బ్రేక్ డౌన్ అయ్యి.. షట్ డౌన్ అయ్యి..ఇంకేదో అయ్యి... అలా షాక్ కొట్టి కాకిపిల్లలా ఓ క్షణం ఆ పిల్ల వైపే చూశాడు... సెగ రేగిన ఆశల మీద కూల్ డ్రింక్ చల్లడం తట్టుకోలేక పోయాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఆ పేపర్ లో నాకు లాజిక్ అర్థం కాని జావా ప్రోగ్రామ్స్ ఏవేవో రాసిచ్చాను... వాటి లాజిక్ మీరు నాకు రేపు చెప్తారా ..." అంది </span><br />
<span style="font-size: large;">"దా...ని...కేం.. భా...గ్యం...అలగలగే..." అంటూ వెళ్లాడు ఏదో ట్రాన్స్ లో ఉన్నవాడిలా...</span><br />
<span style="font-size: large;">గుమ్మం దాకా సుస్మీ కూడా వచ్చింది...</span><br />
<span style="font-size: large;">"సరే మరి... వెళ్ళొస్తా .." అంటూ కదలబోతుండగా...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఇందాక చూశాను...మీరు మీ ఇంటి పక్కన ఉన్న మురికి కాలవలో ఒక డబ్బాలో నిండుగా ఉన్నది ఏదో పారబాసారు... ఏంటో నాకది చెక్కెరలా కనిపించింది ...." అంది సందేహంగా...</span><br />
<span style="font-size: large;">కిట్టిగాడికి కత్తి వేటుకి నెత్తురు చుక్క లేదు...</span><br />
<span style="font-size: large;">వెంటనే తేరుకొని..."అబ్బే కాదు...కాదు ...చెక్కెర కాదు... భలేదానివే చెక్కెర పారబోసుకుంటారా ఎవరైనా...అదీ..మా అమ్మ పురుగులు పట్టాయిరా అంటే ఉప్మా రవ్వ నేనే పారబోసాను అనమాట..అదీ సంగతి..." అంటూ నీళ్ళు నమిలాడు కిట్టిగాడు ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"ఉప్మా రవ్వకి పురుగు పడితే పారబోసుకుంటారా ఎవరైనా...దానికి ఓ మంచి చిట్కా ఉంది...రేపు నేను ఆంటీకి చెప్తాలే..ఓ కె బాయ్..." అంటూ లోపకికి తుర్రుమంది ఆ పిల్ల...</span><br />
<span style="font-size: large;">మనోడికి అంత చలి లోనూ చెమటలు పట్టడం మొదలెట్టాయి... తొక్కలో ఐడియా వేసినందుకు వాడిని వాడే బండ బూతులు తిట్టుకుంటూ... ఈడ్చుకుంటూ ఇంటికి చేరాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"></span><br />
<span style="font-size: large;">[కిట్టి గాడి ఇంట్లో ఏమయిందో వచ్చేఎపిసోడ్ లో తెలుసుకుందాం...అందాకా...విరామం మరి - కోట్ల రామకృష్ణా రెడ్డి.]</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com42tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-45439104312219071492010-06-24T02:52:00.001+05:302010-06-24T02:57:44.867+05:30నేడే... ఈనాడే ....నా బ్లాగు పుట్టినరోజు...కావాలి మీ ఆశీస్సులు<span style="color: #274e13; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="http://www.pinkcakebox.com/images/cake256.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="318" src="http://www.pinkcakebox.com/images/cake256.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">మన బ్లాగ్లోకంలో బ్లాగు పెట్టిన సంవత్సరానికి ఇలా బ్లాగు పుట్టిన రోజు టపా రాయడం ఈ మధ్య సంప్రదాయంగా వస్తున్న దృష్ట్యా నేను కూడా ఇలా నా బ్లాగు పుట్టిన రోజు టపాని మీ ముందుకు తీసుకు వస్తున్నా ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">సరిగ్గా సంవత్సరం క్రితం తెలుగులో బ్లాగులు ఉన్నాయనే విషయం నాకు నిజ్జంగా తెలియదు.. కానీ కేవలం బ్లాగులు ఉండటమే కాదు... ఎన్నో బ్లా.స లు రూపుదిద్దుకోవడాలు .. ఒక బ్లా.స ని తొక్కడానికి మరొక బ్లా.స లు పుట్టడాలు.. ఎన్నో బ్లాగు పరిచయాలు.. ఎందరో మేధావుల గొప్ప టపాలు .. అదొక ప్రపంచంగా కలిగియున్నదని తెలిసి... ఔరా ఏమి నా వెనకబాటుతనము అని చింతించితిని...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">కనుక నేను బ్లాగు మొదలెట్టిన విధంబెట్టిదనిన అంటూ నేను నా బ్లాగు ప్రస్తానం చెప్పాల్సిందే మీరు వినాల్సిందే...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు ఆఫీసు లో పనిచేస్తున్నట్లు నటిస్తూ సీరియస్ గా జీ-టాక్ చాట్ చేస్తుండగా.. సందీప్ ఆన్లయిన్ వచ్చాడు .. ఏవో కాసేపు కష్టసుఖాలు మాట్లడుకుంటూ "లైఫ్ చాలా బోర్ గా ఉందిరా ..." అన్నాను ... </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"నువ్వు స్టోరీస్ అవీ రాసి మాకు చుపించేవాడివి వాడివి కదా, అవి ఒక బ్లాగు పెట్టి వాటిలో రాయి సరదాగా.. చాలా మంది చూస్తారు .. నీకు కామెంట్స్ ఇస్తారు ..." అన్నాడు </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"నేను తెలుగు స్టోరీస్ కదరా రాసింది ... అవి బ్లాగులో ఎలా రాస్తాం .." అన్నాను..</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"తెలుగులో కూడా రాయచ్చు బ్లాగ్... తెలుగులో చాలా బ్లాగులు ఉన్నాయి ...కూడలి.ఆర్గ్ లో చూడు కావాలంటే" అన్నాడు ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"అవునా... అయితే నేను కూడా రాసేస్తా ...కొంచెం ప్రాసెస్ చెప్పి పుణ్యం కట్టుకో .."</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"చెప్తాలే కాని ...కొన్ని బ్లాగులు చూడు ముందు ..." అని ఒక బ్లాగు లింక్ ఇచ్చాడు ...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఆ లింక్ పేరు చూసి ... "ఈ బ్లాగేదో పూల బ్లాగులా ఉంది ... పూల గురుంచి పండ్ల గురుంచి ఏం చదవమంటావు ... ఏదన్నా మాంఛి ఇంటరెస్టింగ్ బ్లాగు ఇవ్వు.." అన్నాను </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"నీ మొహం ..ఆవిడేదో పాపం ఇష్టమైన పూలు కాబోలు ఆ పేరు పెట్టుకుంది ... లేకపోతే ఆడువారికి జనరల్ గా పూలంటే ఇష్టం కాబట్టి అలా పెట్టుకుందేమో ...అంతమాత్రాన ఆమె పూల గురుంచి వాటి పుట్టు పూర్వోత్తరాల గురుంచి రాస్తుందనుకున్నావా .. ఈమె చాలా బాగా రాస్తుందిరా ...అందుకే ఈ లింక్ ఇచ్చా ... చదువు .." అన్నాడు </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">"సరేలే ...రూంకి వెళ్లి నింపాదిగా చదువుతా ..." అన్నాను </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">సాయంత్రం రూంకి వెళ్లి తీరిగ్గా బ్లాగు ఓపెన్ చేశాను... ఆమె రాసిన టపాలు ఒక్కోటీ చదువుతుంటే నాకు ఏంటో తెలియని ఆనందం కలిగింది .. అప్పటికి ఆమె రాసిన ఇరవై నాలుగు టపాలు చదివేశా ఏకబిగిన .. అప్పటి ఆమె లేటెస్ట్ టపాకి కామెంట్ పెట్టి ఆమె రిప్లై ఎప్పుడు ఇస్తుందా అని గంటకి ఓ సారీ ఆమె బ్లాగు చూడటం చేసేవాడిని ... తరువాతి రోజు ఆమె రిప్లై చూసి చాలా చాలా ఆనందం వేసింది ... నేను బ్లాగ్ మొదలెట్టడానికి నాకు చాలా స్ఫూర్తిని కలిగించారు ఆవిడ ...ఆవిడే మన నేస్తం... జాజిపూల నేస్తం :-)...నా మొదటి బ్లాగు నేస్తం... అప్పటినుంచి నేను రాసిన ప్రతి టపాకి ఆమె కామెంట్ ఉంటుంది, నేస్తం అందించిన ప్రోత్సాహం మరువలేనిది...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇంకా నా బ్లాగు ప్రస్తానంలో నాకు ఎందరో మంచి ప్రోత్సాహం అందించిన స్నేహితులు ఉన్నారు ... శివరంజని - నా ప్రతి టపాలో మంచి ప్రోత్సాహం అందించే స్నేహితురాలు, అలాగే స్పురిత, సౌమ్య, భాస్కర రామిరెడ్డి, పద్మార్పిత, సుభద్ర, మధురవాణి, మోహన్ (అమ్మాయికళలు), ప్రణీత, మానస, ప్రియ, దివ్యవాణి, నరేష్, రిషి ఇలా ఇంకా చాలా మంది... అందరికి పేరు పేరునా నా ధన్యవాదాలు ...నన్ను ఇలాగే ఆదరిస్తారని కోరుకుంటున్నాను.</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">బ్లాగు మొదలెట్టాక మొదటి టపా ఏమి రాయాలా అని అందరి లాగానే చాలా ఆలోచించాను ... ఆలోచించగా చించగా నా ఇంటర్ అనుభవాలు రాయాలనిపించి రాసేశాను .. రెండు భాగాలుగా రాసిన నా ఇంటర్ అనుభవాల టపా <b>"కళాశాలలో ...కళాశాలలో ...ఓ ఓ ఓ "</b> కి మంచి స్పందన వచ్చింది బ్లాగ్మిత్రుల దెగ్గరినుంచి ... ఇంక అంతే రెచ్చిపోయా... జూలైలో ఏడు టపాలు రాశాను ... ఆ తరువాత జోరు కొంచెం తగ్గినా అడపాదడపా రాస్తూనే ఉన్నాను, ఆ ఏడాది(2009) చివరికల్లా పదిహేను టపాలు మాత్రమే రాయగలిగాను ... ఆ సంవత్సరంలో నా పదిహేను టపాలలో స్క్రిప్ట్ పరంగా నాకు చాలా సంతృప్తిని కలిగించిన టపాలు "<b>నిను వీడని నీదని నేనే</b>", "<b>ఊహలు నిజమైన వేళ</b>", "<b>ఆఖరి మజిలీ</b>", "<b>A క్యూట్ లవ్ స్టోరీ with బటర్ స్కాచ్ topping...</b>", <b>"పిచ్చికాక లవ్ స్టోరీ..నగాదేవిలో నువ్వునాకునచ్చావ్..డ్రైవర్ అన్నయ్యకు యాభై..".</b></span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">2010లో ఇప్పటిదాకా రాసినవి పదహారు టపాలు..వీటిలో తొమ్మిది టపాలు ఎపిసోడ్స్ గా రాసిన నా మొదటి సీరియల్ ప్రయత్నం <b>"హృదయంప్రేమిస్తానంటే..విధి విడదీస్తానంటే!!" </b>లోనివే .. ఈ సీరియల్ ని నేను అనుకున్న దాని కన్నా బాగానే రిసీవ్ చేసుకున్నారు.. అందుకు నాకు చాలా సంతోషం కలిగింది.. <b>ఈ సీరియల్ లో నేను చేసిన చిన్న చిన్న తప్పిదాలని నాకు ఓపికగా వివరించి చెప్పిన నేస్తం గారు నాకు నిజమైన క్రిటిక్ </b>... ఆమె క్రిటిక్స్ నన్ను నేను ఉన్నతంగా నిలుపుకోవడానికి ఎప్పుడూ ఉపయోగపడతాయి...<b> </b>ఇంకా ఈ సీరియల్ లో రంజని ప్రోత్సాహాన్ని మరువలేను..తన కామెంట్స్ నాకు పాజిటివ్ ఎనర్జీ అందించేవి...<b>.</b> ఇంకా నా ఇంటర్ స్నేహితురాలు కవిత కూడా నాకు మంచి సపోర్ట్ మరియు క్రిటిక్...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">2010లో నేను నా శైలిలో చాలా మార్పులు తీసుకొచ్చాను... కొంచెం కొత్తగా రాయడానికి కొన్ని ప్రయోగాలు చేశాను.. కొన్ని బాగున్నాయి... మరి కొన్ని బెడిసికొట్టాయి.. <b>"షార్టుకట్ టు గోపాలపురం"</b> నేను చేసిన శైలి ప్రయోగంలో ఒకటి...నాకు మాత్రం పూర్తి సంతృప్తిని మిగిల్చింది ఈ కథ... అలాగే <b>"ఆపరేషన్ ఆరువేల కోట్లు వయా నడిమంత్రపు సిరి పాలసీ"</b>..ఇది కూడా శైలిలో కొద్ది మార్పులు చేసి వ్రాసిన కథే...</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">ఇలా సంవత్సరం పూర్తి చేసుకుంది నా "ఆకాశవీధిలో..." బ్లాగు...ఈ ప్రయాణంలో నన్ను ఆదరించి, అభిమానం చూపించి, స్ఫూర్తిని అందించి, ప్రోత్సాహం కలిగించిన ప్రతి ఒక్కరికీ నా హృదయపూర్వక ధన్యవాదాలు... ఈ కిషన్ ఎప్పుడూ మిమ్మల్ని మరచిపోడు....</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><b>"ఆకాశవీధిలో..."</b> బ్లాగులో త్వరలో మరొక చిన్న సీరియల్ ప్లాన్ చేస్తున్నా... పూర్తి లవ్ స్టోరీ... చూద్దాం అదెలా వర్కవుట్ అవుద్దో... </span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">అదీ మరి సంగతి... ఒక సంవత్సరం ఎంత ఫాస్టుగా గిర్రున తిరిగిపోయిందో... సరే నా బ్లాగు రెండో సంవత్సరంలో అడుగుపెట్టేసింది.. ఈ సంవత్సరంలో నా బ్లాగు మిమ్మల్ని ఇంకా ఎంతో అలరించాలని...నాకు ఎందరో మంచి స్నేహితులు దొరకాలని ఆ దేవుడిని కోరుకుంటున్నాను... నాకు తెలుసు నివ్విస్తావ్..ఖచ్చితంగా ఇస్తావ్..బికాస్ యు ఆర్ బెసికల్లీ గాడ్...ఎ వెరీ గుడ్ గాడ్ .. :-)</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
Have a wonderful day ---------------------------------- Yours K R K Reddy</span></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com60tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-19641418074703840352010-06-19T21:09:00.004+05:302011-03-11T12:46:59.865+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 9 [Final Part]<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #274e13; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఫోన్ మోగింది..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"హలో ...." అంది సంహిత</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సంహిత గారు ...నేను కార్తీక్ ని " </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"కార్తీక్ మీరా??...చెప్పండి ...మీ కాల్ కోసమే రోజూ చూస్తున్నాను ... నేను మిమ్మల్ని ఓ సాయం అడిగాను అది మీరు మరచిపోయారు కదా! "</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"లేదు సంహితా ... మీతో నేను కొన్ని విషయాలు చెప్పాలి ... మనం కలుద్దామా?"</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అలాగే ...ఎక్కడ?"</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"రేపు ఉదయం గీతం కాంపస్ దెగ్గర ...పదింటికి ..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అలాగే ..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ****</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">గీతం కాంపస్ దెగ్గర వెయిట్ చేస్తున్నాడు కార్తీక్ సంహిత కోసం ... కొద్దిసేపు అయ్యాక సంహిత వచ్చింది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"కార్తీక్ .. సారీ మిమ్మల్ని వెయిట్ చేయించానా?" అంది కార్తీక్ దెగ్గరికి వస్తూ</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"లేదు ... సంహిత నేను నీకు కొన్ని చాలా ముఖ్యమైన విషయాలు చెప్పాలి ..అవి నీ జీవితానికి సంబంధించినవి.. ఇవి నీకు తెలియాల్సిన పరిస్థితి వచ్చింది ..." అన్నాడు</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అర్థం కానట్లు చూసింది కార్తీక్ వైపు ...కార్తీక్ సంహితని కాంటీన్ కి తీసుకువెళ్ళాడు...అలాగే దివ్యకి కూడా కాల్ చేసి కాంటీన్ కి రమ్మన్నాడు ... సంహితా,కార్తీక్ లు కాంటీన్ కి చేరగానే, దివ్య కూడా వాళ్ళతో వచ్చి కలిసింది.</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"హాయ్ సంహిత..." అంది దివ్య వస్తూనే</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"హాయ్ ..." అంది దివ్యని చూస్తూ ... బాగా పరిచయం ఉన్న అమ్మాయిలా అనిపించింది దివ్యని చూడగానే సంహితకి.</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సంహిత...షీ ఈజ్ దివ్య..మై వైఫ్...ఇక్కడే ఇప్పుడు లెక్చరర్ గా చేస్తుంది .." అన్నాడు కార్తీక్ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">మళ్ళీ తనే మాట్లాడుతూ ..."ఎలా మొదలెట్టాలో నాకు తెలియడం లేదు ... నేను చెప్పబోయేది నీకు చాలా షాకింగ్ గా అనిపించొచ్చు..కానీ ..." అంటూ చెప్పబోతుండగా</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ప్లీజ్... అదేంటో త్వరగా చెప్పండి ... మీరు ఇలా చెప్తుంటే నాకు భయమేస్తుంది .." అంది సంహిత</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఆ రోజు నన్ను హాస్పిటల్ లో చంటీ అన్నావు గుర్తుందా ..." అడిగాడు కార్తీక్</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అవును..." అంది సంహిత</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నువ్వు నన్ను అలాగే పిలిచే దానివి...."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అర్థంకానట్లు చూస్తుంది సంహిత..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"దాదాపు ఆర్నెల్ల క్రితం ఆక్సిడెంట్ లో సుధీర్ చనిపోవడం వల్ల, నీలో మానసికంగా చాలా మార్పులు వచ్చాయి.. నువ్వు సుధీర్ ని, అతనికి సంబంధించిన వ్యక్తులని, పరిసరాలను పూర్తిగా మర్చిపోయావు.. అందుకే నీకు అసలు మేము ఎవరమో కూడా తెలీదు.. బట్ వీ ఆర్ బెస్ట్ ఫ్రెండ్స్.. ఇదే కాలేజీలో ఇంజనీరింగ్ చదువుకున్నాం మనం.. ఆ టైంలోనే సుధీర్ మనకు పరిచయం అయ్యాడు ...."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏంటి కార్తీక్...నాకేమీ అర్థంకావడం లేదు...సుధీర్ నాకు ఈ మధ్యే పరిచయం... తను మొన్న ఆక్సిడెంట్ లో చనిపోయాడు..ఆ విషయం నీకు కూడా తెలుసు..." అంది అతని మాటలు పూర్తికాకుండానే ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సంహితా...నీకు ఎలా చెప్తే అర్థమవుతుందో నాకు తెలీదు... అతను నిన్ను కలవడం...మీ మధ్య పరిచయం..నువ్వతన్ని ఇష్టపడటం..అతను చనిపోవడం...ఇదంతా నిజంగా జరగలేదు..అవి నీ హాలుసినేషన్స్ అని డాక్టర్ చెప్పాడు..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నాకేమన్నా పిచ్చా...నాకెందుకు హాలుసినేషన్స్ వస్తాయి ...." </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అది నీ మానసిక పరిస్థితి వల్ల...యు హవ్ అమ్నేషియా..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> **** </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అమ్మా... నేను సుదీర్ని కాదా .." ఆవేదనగా అడిగాడు భార్గవ్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏమైంది కన్నా... నువ్వు సుధీర్ కాకపోవడం ఏంటి?...అసలు నిన్నంతా ఎక్కడికెళ్ళావు రా!!" కంగారుగా అడిగిందామె ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నిన్న గీతం కాంపస్ లో కార్తీక్, దివ్య కనిపించారు... నేనెవరో ఎరుగనట్లే ప్రవర్తించారు...నేను సుధీర్ కాదంట.. వాళ్ళ స్నేహితుడు సుధీర్ చనిపోయాడంట... ఇతనే సుధీర్ అని ఒక ఫోటో చూపించాడు కార్తీక్.. అదేంటో ఆ ఫోటో చూడగానే..నా మెదడు మోద్దుబారింది.. ఎవరో బలంగా నా తల మీద మోదినట్లు అలాగే పడిపోయాను... లేచేసరికి ఈ రోజు ప్రొద్దున హాస్పిటల్ లో ఉన్నాను ..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆందోళనగా చూసింది భార్గవ్ వైపు ఆమె తల్లి ... అప్పుడే నిశ్చయించుకున్నదానిలా డాక్టర్ ని కలవడానికి బైల్దేరింది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ****</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఇదీ డాక్టర్ జరిగింది ...నాకేదో భయంగా ఉంది ..." అందామె.</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">డాక్టర్ కొద్దిసేపు ఆలోచించి "మీరు చెప్పిన దాన్ని బట్టి చూస్తుంటే, భార్గవ్ లో Identity conflict మొదలయ్యిందేమో అనిపిస్తుంది...ఎప్పుడైతే సుధీర్ స్నేహితులు భార్గవ్ కి తను సుధీర్ కాదు సుధీర్ చనిపోయాడు అని చెప్పారో, ఎప్పుడైతే సుధీర్ అసలు ఫోటో తను చూశాడో ఆ క్షణమే ఆ సంఘర్షణ అతని మెదడులో మొదలయ్యి ఉండవచ్చు... ఇప్పటిదాకా సుధీర్ కి సంబంధించిన అన్ని విషయాలు అతనిలో ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యబడ్డ వైటల్ ఆర్గన్స్ లోని న్యూరో పెప్టైడ్స్ (ఏవైతే ఆ అవయవాలలో సమాచారో నిక్షిప్తం చేసుకొని మెదడుకు అందిస్తాయో) అతని మెదడుకి చేరవేశాయి .. అలా అవి చేరవేసిన సమాచారానికి కాంట్రాస్టింగ్ గా ఏ సమాచారం మెదడుకి అందలేదు కనుకే, అతనిలో సుధీర్ ఐడింటిటి బలంగా నాటుకుపోయింది... కానీ ఇప్పుడు సుధీర్ ఫ్రెండ్స్ ఇచ్చిన సమాచారం మరియు అసలైన సుధీర్ ఫోటో చూసిన భార్గవ్ కి మొదటిసారిగా కాంట్రాస్టింగ్ గా External stimulus అందడం, ఆ ఇన్ఫో నేరుగా మెదడుకి చేరవేయబడి అతను సుధీర్ కాదు అన్న సమాచారం మెదడు ప్రాసెస్ చెయ్యడం...ఆ సమాచారం, అప్పటికే నిక్షిప్తమైన సమాచారానికి కాంట్రాస్టింగ్ గా ఉండటంతో Identity conflict మొదలయ్యింది... ఈ conflict వల్ల అణగదొక్కబడి ఉన్న భార్గవ్ ఐడింటిటి తన ఉనికిని చాటే ప్రయత్నము చేసి ఉండొచ్చు... భార్గవ్ లో సుధీర్ వైటల్ ఆర్గన్స్ ఉన్నంత మాత్రాన, పూర్తిగా వాడు వీడు అవ్వడం జరగదు.. అది కేవలం భార్గవ్ లో ఉన్న సుధీర్ అవయవాలు మెదడుపై చూపించిన ప్రభావమే..అది మరింత ఎక్కువ ఉండటమే భార్గవ్ లో సుధీర్ ఐడింటిటి బలంగా ఉండటానికి కారణం... ఎపుడైతే ఆ ప్రభావం క్రమంగా తగ్గుముఖం పడుతుందో.. అణగదొక్కబడి ఉన్నభార్గవ్ ఐడింటిటి బయట పడగలదు.. ఇప్పుడు ఎలాగూ భార్గవ్ లో Identity conflict మొదలయ్యింది కనుక, అతనిలోని భార్గవ్ ని మనం బైటకి తీసుకురావచ్చు...సుధీర్ ఐడింటిటిని పూర్తిగా తుడిచివేయవచ్చు..." అన్నాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఇది జరుగుతుందంటారా?"</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఖచ్చితంగా... నేను భార్గవ్ కి సైకోఅనలిటిక్ థెరపీలు స్టార్ట్ చేస్తాను...అతనిలో పూర్తి భార్గవ్ ని బైటకి తీసుకువస్తాను.. ఈ థెరపీల ద్వారా conflict లో ఉన్న రెండు ఐడింటిటీలలో ఒక దాన్ని పూర్తిగా తుడిచివేయడం జరుగుతుంది... దీనికి అతను కూడా సమాయత్తం కావలి.. అందుకు మీ సహకారం అవసరం.. అతనిలో అతనికి సుధీర్ కాదేమో అన్న సందేహం ఇంకా బలంగా కలగాలి.. అతనికి ట్రాన్స్ ప్లాంట్ జరగకు ముందు, భార్గవ్ గా అతనికి సంతోషం కలిగించే జ్ఞాపకాలు ఏమైనా తెలిసేలా చెయ్యడం కాని, అతను బాగా ఇష్టపడే వస్తువులు ఏమైనా అతని కంట పడేట్టు చెయ్యడం లాంటివి ..." అన్నాడు డాక్టర్ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అలాగే డాక్టర్ .. నా భార్గవ్ నాకు దక్కితే అంతకన్నానా ..." అందామె ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ****</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">సంహిత కళ్ళల్లో ధారాపాతంగా నీళ్ళు ... ఒక్కసారిగా ఆమె గుండెల్లో నిఘూడంగా దాగి ఉన్న దుఃఖం కట్టలు తెంచుకుంది ..ఇన్నాళ్ళు అజ్ఞాతంలో జీవిస్తున్న ఆమెలో అతని జ్ఞాపకాలు గొంతు చించుకొని అరవసాగాయి "సుధీర్ ......" అంటూ.... సుధీర్ తో కలిసి ఉన్న ప్రతి క్షణం, ప్రతి చోటు, మాటాడిన ప్రతి మాటా ఆమెకు కళ్ళు ముందే కనిపిస్తున్నాయి ... గుండెను రంపపు కోతకు గురిచేస్తున్న బాధ ఆమెకు కలుగుతుంది .. తను సుధీర్ ని అంత ప్రాణంగా ప్రేమించింది, అతనే జీవితం అనుకుంది...కానీ ఈ రోజు అతను తనకు లేడు... ఆ నిజం జీర్ణించుకోలేనిదిగా అనిపిస్తుంది సంహితకి..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"చంటీ ......దివ్యా .....నా సుధీర్ నాకిక లేడా" ఆమె గొంతు జీర పోయింది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సంహీ ... సుధీర్ భౌతికంగా నీ దెగ్గర లేకపోయినా ...అతని మనసు ఇంకా నీకోసమే ఎదురుచూస్తుంది ...అతని గుండె నీకోసమే కొట్టుకుంటుంది ...అతను నీకోసమే బ్రతుకుతున్నాడు " అన్నాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"చంటీ ....." ఆమె ఆశ్చర్యంగా చూస్తుంది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అవును సంహీ ...సుధీర్ చనిపోయాక అతని వైటల్ ఆర్గన్స్ అన్నీ భార్గవ్ అనే అతనికి ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చేశారు ... నీ మీదనే అణువణువు ప్రేమ నింపుకున్న సుధీర్ భార్గవ్ లో నీకోసం జీవిస్తున్నాడు ... భౌతికంగా అతను భార్గవ్, కానీ మానసికంగా సుధీర్ ... నిన్ను, నన్ను దివ్యని అందరినీ గుర్తుపట్టాడు ... నీ నుంచి సుధీర్ ని దూరం చెయ్యడం ఆ దేవుడికే తప్పనిపించి ఉంటుంది , అందుకే నీకోసం మళ్ళీ సుధీర్ ని పంపాడు ..." అన్నాడు కార్తీక్ ఉద్వేగంతో ...</span></div><div style="color: #274e13;"></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"చంటీ...నువ్వు చెప్పేది నిజమా .... నేను అతన్ని చూడాలి ..." అంది.</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మనం అతన్ని త్వరలోనే కలుస్తున్నాం సంహీ ...."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> *****</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">కొన్ని రోజులకి భార్గవ్ కనిపించాడు కార్తీక్ కి ...."సుధీర్ ...." అంటూ కేకేశాడు కార్తీక్ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">భార్గవ్ అతని వైపు చూడకుండా తనపాటికి తను వెళ్ళిపోతున్నాడు ....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">కార్తీక్ పరిగెత్తుకుంటూ వెళ్లి భార్గవ్ ని కలిసి "సుధీర్ ..." అన్నాడు </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సుధీరా?...నా పేరు భార్గవ్ ...మీరు?" సంశయంగా చూసాడు భార్గవ్ కార్తీక్ వైపు ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అంతే నిశ్చేష్టుడై చూస్తూ నిలబడ్డాడు కార్తీక్ ..."సు..ధీ...ర్ ...నేన కార్తీక్ ... సంహిత నీకోసం చూస్తుంది .." లీలగా వస్తున్నాయి అతని మాటలు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మీరేదో పోరపడినట్లు ఉన్నారు..అయాం భార్గవ్ ...మిమ్మల్ని నేను ఎప్పుడూ చూడలేదే ..." అన్నాడు భార్గవ్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ** **</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjF3R7yY7z-_0PSVXyk6VmBudXCIdMExfSrXCf2ejlxGzdR2tQ5ddNH4knyNSieBjUi3KBGdRuQuQ60w25MjQ8epQ3XcdBcvmd3nPUSZvNUS9q_2YTwEjobVyYT2KLw9t2ukB8Sp-BFw/s400/IMG00028-20091103-1536.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjF3R7yY7z-_0PSVXyk6VmBudXCIdMExfSrXCf2ejlxGzdR2tQ5ddNH4knyNSieBjUi3KBGdRuQuQ60w25MjQ8epQ3XcdBcvmd3nPUSZvNUS9q_2YTwEjobVyYT2KLw9t2ukB8Sp-BFw/s320/IMG00028-20091103-1536.jpg" width="240" /></a></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">సడన్ గా జోరున వర్షం మొదలైంది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">రోడ్డు మీద నడిచే జనాలు మొత్తం తుపాకి పేల్చితే చెల్లాచెదురు అయ్యే కాకుల్లా అటూ ఇటూ పతిగెత్తుతున్నారు షెల్టర్ కోసం </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆమె మాత్రం అలానే వర్షంలో తడుస్తూ నిల్చుంది ...ఆమె కళ్ళు బస్సు స్టాప్ లో నిల్చున్న అతన్నే చూస్తున్నాయి ... వర్షంలో వర్షిస్తున్న ఆమె కళ్ళు కడిగిన ముత్యాల్లా ఉన్నాయి ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సంహీ ...."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">తిరిగి చూసింది ...వెనుకగా వస్తూ కార్తీక్ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఎన్నాళ్ళిలా అతని కోసం రోజూ బస్సు స్టాప్ లో నిల్చుని చూస్తావ్ ... భార్గవ్ మనల్ని ఇంకెప్పుడూ గుర్తుపట్టడు ..." అన్నాడు కార్తీక్ బాధగా ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏదో ఒక రోజు అతనిలో ఉన్న సుధీర్ గుండె నాకోసం కొట్టుకుంటుంది ..నేను రోజూ చూసే ఎదురుచూపులు ఆ గుండెని ఎదోనాడు కరిగించక మానవు ...ఆ రోజు వరకూ ఎదురు చూస్తాను .. ఆ గుండె నిండా నేనే ఉంటాను చంటీ ... ఎప్పటికైనా ఆ గుండెలో స్థానం నాదే ..."</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ** రెండు సంవత్సరాల తరువాత **</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"భార్గవ్...రారా...సంహీ ఎక్కడ?" అడిగాడు కార్తీక్ భార్గవ్ రావడం చూసి ..ఆ రోజు కార్తీక్ కొడుకు మొదటి పుట్టిన రోజు ... </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"తను సుధ కలిసి వస్తామన్నారు ... కాసేపట్లో వస్తారు....నేను డైరెక్ట్ గా ఆఫీసు నుంచి వస్తున్నానురా .. ఇంతకీ నా అల్లుడు ఎక్కడ?... వేర్ ఈజ్ మై </span><span style="font-size: large;">బర్త్ డే బాయ్ సుధీర్ " అన్నాడు ఇంట్లోకి వస్తూనే ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్....మామయ్య వచ్చాడురా .. " అంటూ పిలిచాడు కార్తీక్ తన కొడుకు సుధీర్ని ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో సంహిత, సుధ వచ్చారు ....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"కార్తీక్...సుధీర్ పేరు నాకు కొడుకు పుడితే పెడదాం అనుకున్నానురా ...కానీ ఈ ఛాన్స్ నువ్వే ముందు కొట్టేసావ్ ..." అన్నాడు భార్గవ్ నవ్వుతూ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"పర్లేదు లెండి...మనకి డెఫినెట్ గా అమ్మాయే పుడుతుంది ...దానికి </span><span style="font-size: large;">సుధీరి</span><span style="font-size: large;"> అని పెడదాం పేరు ..." అంది సంహిత నవ్వుకలుపుతూ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సుధీరీనా!!... నీకేమో సంహిత అని పోష్ పేరు...నా కూతురికేమో </span><span style="font-size: large;">సుధీరి</span><span style="font-size: large;">నా .." అన్నాడు భార్గవ్ నవ్వుతూ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">పార్టీ అయిపోయాక సంహిత, భార్గవ్ ఇంటికి బైల్దేరారు ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">చాలా సీరియస్ గా కార్ డ్రైవ్ చేస్తూ వెళ్తున్నాడు భార్గవ్ .. </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"భార్గవ్ ...ఆర్ యు ఆల్ రైట్" అంది సంహిత.. </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">డ్రైవ్ చేస్తూ సంహిత వైపు చూస్తూ "సంహీ ..." అన్నాడు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఊ ..." </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఆ రోజుని నా జీవితంలో ఎప్పటికీ మర్చిపోలేను ..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏ రోజుని?"</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నువ్వు నాకు ప్రోపోజ్ చేసిన రోజుని ... " </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"జోకా!!...తమరే నన్ను ప్రోపోజ్ చేసారు ముందు... నేను రోజూ బస్సు స్టాప్ కి తమరి కోసమే వచ్చినా, నా కన్నా ముందు మీరే బస్సు స్టాప్ లోనే వచ్చి నన్ను పెళ్ళిచేసుకుంటావా అని అడిగారు కదా..మర్చిపోయారా... నువ్వు లేకపోతే నేను బ్రతకలేనేమో అనిపిస్తుంది నిన్ను చూస్తుంటే అని కూడా అన్నారు ..." అంది సంహిత చిన్నగా నవ్వుతూ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఓ నిముషం భార్గవ్ ఏమీ మాట్లాడలేదు ....</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఆ రోజు గీతం కాంపస్ లో ...కాంటీన్ లో ....నువ్వు నాకోసం పెట్టిన కన్నీళ్లు .. జీవితాంతం నాకు తోడుగా ఉంటావా అని అడిగిన మాట నేను మర్చిపోలేను బంగారం ..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">చివాల్న తిరిగి అతని వైపు చూసింది ... ఆమెలో సన్నని వణుకు ... నిశ్చేష్టురాలై అతన్నే చూస్తూ ఉంది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అదే రోజు రిషికొండ దెగ్గరి అమ్మవారి గుడిలో నీకు బొట్టుపెట్టి నీతోనే ఎప్పటికీ కలిసి ఉంటాను అని ప్రమాణం చేశాను ...ఆ మాట నిలుపుకోలేక పోయాను... నిన్ను వదిలేసి ఈ లోకం నుంచి వెళ్ళిపోయాను ..." అతని కళ్ళలో నీళ్ళు ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సు ...ధీ .....ర్ " వణుకుతున్న ఆమె పెదవుల నుండి లీలగా వచ్చాయి ఆ పదాలు ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అతను వంద కె.ఏం.పి.హెచ్ తో హై వే మీద దూకించాడు బండిని ....</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">********************* సమాప్తం ********************</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">Meet you all soon -------------- Ramakrishna Reddy kotla </span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-52130858010665277052010-06-07T21:12:00.004+05:302010-06-08T11:56:24.059+05:30బ్లాగ్మిత్రుల సందేహానికి...నా లాంగ్ జవాబుహృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! కథని ఆదరిస్తున్న మీ అందరికీ నా కృతజ్ఞతలు. ఇకపోతే మొన్న రాసిన ఎనిమిదవ ఎపిసోడ్ తార్వత బ్లాగ్మిత్రులు చాలామంది, ఒకే సందేహాన్ని నా ముందుంచారు..<br />
<br />
"భార్గవ్ కి చెయ్యబడినది బ్రెయిన్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ కాదు, అలాంటప్పుడు సుధీర్ ఐడింటిటి భార్గవ్ కి ఎలా వస్తుంది అని...." ఇంచుమించుగా అందరి సందేహమూ ఇదే.<br />
<br />
ఇంతవరకు పరిపూర్ణ బ్రెయిన్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ జరగలేదు.. దీని మీద చాలా రీసర్చ్ కొనసాగుతుంది.<br />
<br />
ఈ ప్రశ్న నేను ముందే ఊహించాను... దీనికి జవాబు నా దెగ్గర ఉంది...నేను కథ రాసే ముందే ఈ ఆర్గన్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్స్ మీద బాగెనే రీసర్చ్ చేసాను.. ఒక పక్కా అవగాహణకి వచ్చాకే ఈ కథ మొదలెట్టాను, ఆఫ్ కోర్స్ తర్వాత కొన్ని మార్పులు చేర్పులు చేశాను అనుకోండి, కానీ అనుకున్న స్టోరీ లైన్ ఏమాత్రం మార్చలేదు .. మొన్న రాజు గారు అడిగారు, కామెంట్స్ చూసి స్టొరీ ఎమన్నా మారుస్తున్నారా అని... అలా ఎప్పటికీ చెయ్యలేదు, స్టొరీ డవలప్మెంట్ లో భాగంగా చిన్న మార్పులు చేశాను అంతే...<br />
<br />
ఇక పోతే పై ప్రశ్న కి నా సమాధానం... <span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">ఈ సమాధానం చాలా వరకు medical jargon లో ఉండటం వల్ల, I feel am better off expressing it in English and hope you guys don't mind.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Well, i like your doubt and lemme explain in detail. I have done exhaustive research on this Organ transplants before writing this story as this subject matter has always been a fascinating factor for me.</span><br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Well, now i wont confuse you people with all the confusing jargon related to this and will come to this specific question.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Here, i wanna introduce you guys to a concept called "Cellular Memory". Cellular memory is a theory that states the brain is not the only organ that stores memories or personality traits, that memory as a process can form in other systems in the body and can be stored in organs such as the heart, lungs, liver etc. The memory traces will be formed in a special kind of memory cells called "Neuropeptides" in many vital organs of our body. I will tell more about Neuropeptides in the later part of my post.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">It was Maurice Renard's Story "Les Mains D'Orlac" that popularized the idea for the first time. In the story a pianist looses his hands and a killer's hands are transplanted in their place. Of course the story has been spoofed and remade so many times in our own culture there's scarcely anyone that doesn't know how the story ends, with the killer's hands possessing the main character to kill. This is an extreme and over simplified version of what cellular memory could be.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">First studies in heart transplant recipients Cellular Memory was noted when, upon waking up from surgery patients would display a strange change in tastes, opinions, cravings, and other personality changes that ranged to the extreme of change of self-identity</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">So,in addition to this, lemme give some real-life examples related to your question.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">1. In 1970,a patient called Claire Sylvia received a heart and lung transplant from an eighteen year old male donor who had been in a motorcycle accident. None of this information was known to Sylvia, who upon waking up claimed she had a new and intense craving for beer, chicken nuggets, and green peppers, all food she didn't enjoy prior to the surgery. A change in food preferences is probably the most noted in heart transplant patients. Sylvia wrote a book about her experiences after learning the identity of her donor called A Change of Heart. She even confessed in her book that she is sexually attracted to girls after the surgery(remember her vital body parts has been transplanted from a male donor).</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">2. A 47 year old man receiving a heart from a 17 year old black boy suddenly picked up an intense fondness for classical music. The boy whose heart had been donated was killed in a drive-by shooting, still clutching his violin case in his hands. A 50 year old transplant patient claimed that his new heart was responsible for a sudden onset of eating disorders, heralded from the heart's previous owner, a 14 year old girl. Once a change in sexual orientation was even documented in a twenty seven year old lesbian who soon after getting a new heart settled down and married a man.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">3. The most stunning example of cellular memory was found in an eight year old girl who received the heart of a ten year old girl. The recipient was plagued after surgery with vivid nightmares about an attacker and a girl being murdered. After being brought to a psychiatrist her nightmares proved to be so vivid and real that the psychiatrist believed them to be genuine memories. As it turns out the ten year old whose heart she had just received was murdered and due to the recipients violent reoccurring dreams she was able to describe the events of that horrible encounter and the murderer so well that police soon apprehended, arrested, and convicted the killer.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">And other common quirks recorded due to vital body transplants have been changes in attitude, temperament, vocabulary, patience levels, philosophies, and tastes in food and music and finally to the stage of a change in identity.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Change in identity is very very rare, which i have already told you in the previous part. Change in identity happens depending upon the mental state of donor. Here, while am referring to mental state, i mean to refer strong emotional holds for a particular person or lover or parents. Their memory traces take a strong hold on Neuropeptides (as per celluar theory) and can take a dominating position in transplanted patient while sending messages to brain.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Lets see the working of this Cellular Memory. I told you about Neuropeptides in the starting part of my post. First these Neuropeptides were believed to exist only in the brain, but later inventions proved they exist in each vital organ of our body. There Neuropeptides are a way for the brain to "speak" to other bodily organs and for the organs to rely information back. This is how the donor memories stored in Neuropeptides of all major bodily organs are passed to the brain of the patient who has been transplanted with donor's vital organs.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Still some questions are unanswered in this research. Why don't all transplant recipients have these experiences? It's been theorized this may be due to the fact not all of them are in tune with their body as some other individuals may be. Perhaps the explanation lies with the sensitivity of the individual. I have told already about the mental state of donor which is more important. </span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Well, coming to our story, Sudheer is in love with Samhitha. His Neuropeptides in heart, liver, lungs etc store this information very strongly. Not to mention the fact that sudheer is so deeply in love with Samhitha, Well, in reality, attaining the full identity of donor may not be possible, but here in this story, Bhargav attains the maximum identity of sudheer. In this context, my assumption was to show you all that sudheer loves samhitha so deeply and crazily that his peptides in all the organs consolidated this fact and after transplantation they took the demanding position over the other peptides in patient, in sending this important information to brain every time. So actually Bhargav mind registered all this information while suppressing his own identity. Well, actually this is my assumption here - means how i applied this cellular theory to my story.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Hope am clear with the concept. Any more doubts in this subjects are welcome.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Well, It may be anecdotal, but many real life incidents happening cant be taken lightly. Well i dont wanna go more technical than this and any how i adopted this concept for my story. Hope am bit reasonable enough than just cooking something that really doesnt make any sense at all. I Hope this piece of technical info enough for me to write a story, moreover please treat this as story than going too deep into the concept to come up with something. Am writing this post as i feel it is my responsibility to alleviate some of the doubts of my blogger-friends. Iam happy with people who like my effort, and am more happy with people who feels it rubbish. Just a matter of fact, to tell u, this is my first story. I dont have any pre-experince on story writing and i knew am not perfect, but am trying hard to achieve some perfection day by day.</span><br />
<br />
<span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Thank you one and all for listening to me ------------------------- Ramakrishna Reddy Kotla</span>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-7019272836398122802010-06-06T01:41:00.002+05:302011-03-11T12:46:08.348+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 8<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #783f04; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #783f04; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఎస్...హీ ఈజ్ పెర్ఫెక్ట్ ఫర్ ద ట్రాన్స్ ప్లాంట్స్ ...." సుధీర్ బాడీని, అతని ముఖ్య అవయవాలని పరీక్షించి నిర్ధారించాడు డాక్టర్... "గుండె, ఊపిరితిత్తులు, కాలేయం, కిడ్నీలు మార్పిడి చెయ్యడానికి అనుగుణంగానే ఉన్నాయి ..."</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"కానీ డాక్టర్...అతని బంధువులు దీనికి సమ్మతించాలి..." అన్నాడు అక్కడున్న మరో డాక్టర్</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"నిజమే ... ఇతనికి సంబంధించిన వాళ్ళు ఎవరైనా వచ్చారా..." అడిగాడు నర్స్ ని ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"లేదు డాక్టర్..." అందామె ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"బ్రెయిన్ డెడ్ వ్యక్తి అవయవాలు కొన్ని గంటలలోనే మనం ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యాలి ... ఈ లోపు ఇతనికి సంబంధించిన వాళ్ళు ఎవరైనా వస్తే బాగుండు ..." అన్నాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">కొన్ని గంటలు గడిచాయి ... సుధీర్ బాడీని చూడటానికి ఎవరూ రాలేదు.. ఈ విషయమై మాట్లాడేందుకు డాక్టర్స్ సమావేశమయ్యారు ... </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ ఇక మనం చెయ్యగలిగింది ఏమీ లేదు ..." అన్నాడు ఒక డాక్టర్</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"నిజమే ... అప్రూవల్ లేకుండా మనం ఈ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యలేము ... మన చేతుల్లో ఒక గంట కూడా లేదు ...ఈలోపు అతని ఆర్గన్స్ ని వేరు చేసి భద్రపరచాలి ..లేకపోతే వాటి ఫంక్షనింగ్ ఆగిపోతుంది ... చూడబోతే అతని కోసం ఎవరూ వచ్చేలా లేరు " అన్నాడు మరో డాక్టర్</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఇక్కడ మనం మానవతా దృష్టితో ఆలోచించాలి ... అతను ఎలాగూ బ్రెయిన్ డెడ్.. అంటే ఈక్వల్ టు డెడ్, కాని అతని అవయవాలు మరో వ్యక్తికి జీవితాన్ని అందించగలవు అని తెలిసాక ఉపేక్షించి, పరిస్థితి చెయ్యి జారాక మధనపడటం అవివేకం... ఐ వాన్నా గో విత్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ ఆపరేషన్ ..." అన్నాడు భార్గవ్ కి ట్రీట్ చేస్తున్న డాక్టర్ రామకృష్ణ.</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"రామకృష్ణ గారు .. నిజమే..కానీ రేపు అతనికి సంబంధించిన వాళ్ళు ఎవరైనా వచ్చి మన మీద గొడవ చేసి... కేస్ పెట్టే వరకు వెళ్తే ?" అంటూ సందేహాన్ని వెలిబుచ్చాడు మరో డాక్టర్</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఐ విల్ టేక్ ద బ్లేమ్... ఏదైనా దానికి బాధ్యత నేనే వహిస్తాను ..." అన్నాడు డాక్టర్ రామకృష్ణ ధృడంగా ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"కానీ ...." అంటూ అందరూ మళ్లీ ముఖ్తకంఠంతో ఏదో చెప్పబోతుండగా ...అక్కడ ఇక సమయాన్ని వృధా చెయ్యడం ఇష్టం లేక లేచి వెళ్ళబోతూ అందరినీ చూసి "ఒక్క సారి ఈ యాదృచ్చిక పరిస్థితిని గమనించండి .. భార్గవ్ కి ప్రాణం ఉంది, కానీ వైటల్ ఆర్గన్స్ పనిచెయ్యడం లేదు ...సుధీర్ కి ప్రాణం లేదు కానీ వైటల్ ఆర్గన్స్ ఇంకా పని చేస్తున్నాయి ... మరికొద్ది గంటల్లో చనిపోబోయే భార్గవ్ కి, మనమందరం ఆశలు వదిలేసుకున్న భార్గవ్ కి, సరిగ్గా కంపాటిబుల్ ఉన్న బ్రెయిన్ డెడ్ డోనర్ దొరకడం ఆశ్చరంగా లేదూ.. సుధీర్ మరణానికి ఓ అర్థం కల్పించడం దైవేచ్ఛ కావచ్చు ... ఇది జరుగుతుంది .."అంటూ వెళ్ళిపోయాడు డాక్టర్ రామకృష్ణ.</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
అవయవాల మార్పిడి ఆపరేషన్ విజవంతంగా పూర్తిచేశాడు డాక్టర్ రామకృష్ణ...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">డాక్టర్ రామకృష్ణకి చేతులెత్తి నమస్కరించింది భార్గవ్ తల్లి ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"నా వృత్తి ధర్మం నేను నిర్వహించాను .. కానీ ఇదొక మిరకిల్, అంత అరుదైన డోనర్ సరిగ్గా టైంకి దొరకడం నాకు ఇప్పటికీ ఆశ్చర్యంగా ఉంది .. అతని చావు ఇంకొక వ్యక్తికి జీవితం ప్రసాదించిందని తెలిస్తే, సుధీర్ ఆత్మ తప్పక శాంతిస్తుంది .. అందుకే నేను ధైర్యంగా ముందడుకు వేశా.. చెప్పాలంటే ఓ రకంగా నీ కొడుకులో సుధీర్ జీవిస్తున్నాడు ...శరీరమే నీ కొడుకుది, కాని అందులో ఉన్న గుండె, కాలేయం, ఊపిరి తిత్తులు, కిడ్నీలు, స్పైనల్ కార్డ్ ...ఇవన్నీ సుధీర్ వి.." అన్నాడు డాక్టర్ రామకృష్ణ ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">ఓ నెల హాస్పిటల్ లో ఉన్న భార్గవ్ ని డిస్చార్జ్ చేసారు ...ఇంటికి వెళ్ళిన కొద్ది రోజుల తర్వాత డాక్టర్ ని కలవడానికి వచ్చింది భార్గవ్ తల్లి ...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ గారు, నా కొడుకు చాలా వింతగా ప్రవర్తిస్తున్నాడు ..." అందామె.. </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏమైంది ?" అడిగాడు డాక్టర్ రామకృష్ణ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ప్రొద్దున్నే లేచాక ... తను కాలేజీకి వెళ్ళాలి అనేవాడు ... 'కాలేజీ ఎంటిరా? షాప్ కి వెళ్ళడం లేదా' అని అడిగాను ..వాడు కంప్యూటర్ సేల్స్ చేస్తుంటాడు.. 'ఏంటమ్మా...ఏం మాట్లాడుతున్నావ్.. షాప్ ఏంటి, నేను గీతంలో ఇంజనీరింగ్ చేస్తుంటే' అని అనేవాడు ...నాకు ఏమీ అర్థం కాలేదు ..వాడు కాలేజీకి అని వెళ్ళేవాడు ..సాయంత్రం వచ్చేవాడు..రాగానే చాలా దిగులుగా ఉండేవాడు ..ఏమైంది కన్నా అని అడిగితే 'సంహిత కనిపించడం లేదమ్మా... నన్ను మర్చిపోయిందేమో అని భయంగా ఉందమ్మా.. తను నా కోసమే ఎదురుచూస్తుంటుంది అని చెప్పవా?' అని వాడు అడుగుతుంటే నాకేమి చెప్పాలో అర్థం అయ్యేది కాదు ...రోజూ ఇదే తంతు...వాడి ప్రవర్తనలో కూడా ఎన్నో మార్పులు .." అంటూ చెప్పుకొచ్చింది భార్గవ్ తల్లి ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">డాక్టర్ కొద్దిసేపు ఆలోచించి ... ఒక ఫైల్ ఓపెన్ చేశాడు..అది సుధీర్ బ్రెయిన్ డెడ్ & ఆర్గన్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ కి సంబంధిన ఫైల్... అందులో సబ్జక్ట్ హిస్టరీ కూడా రాసుంటుంది .. అతను అదంతా మళ్లీ ఓ సారి చదివి ...ఆమెతో " నేను చెప్పేది జాగ్రత్తగా వినండి .. ఒక వ్యక్తి వైటల్ ఆర్గన్స్ ఇంకొక వ్యక్తికి డొనేట్ చెయ్యడం వల్ల, డొనర్ కి ఉన్న కొన్ని క్యారెక్టరిస్టిక్స్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యబడ్డ పేషంట్ కి వస్తాయి ..ఇవి కేవలం వైటల్ ఆర్గన్స్ - గుండె, కాలేయం, ఊపిరి తిత్తులు, కళ్ళు మొదలైనవి ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యడం మూలాన మాత్రమె వస్తాయి .. ఇది సైంటిఫికల్లీ ప్రూవ్డ్.. కానీ అన్ని కేసెస్ లో రావాలని లేదు ... అందుకే నేను మొదట మీకు ఎటువంటి హెచ్చరికా చెయ్యలేదు... మీరు చెప్పిన దాన్ని బట్టి చూస్తే, సుధీర్ క్యారెక్టరిస్టిక్స్ భార్గవ్ లో చాలా స్థిరంగా నాటుకున్నాయేమో అనిపిస్తుంది .. సుధీర్ గీతం కాంపస్ స్టూడెంట్.. అతనికి కార్తీక్, సంహిత చాలా బెస్ట్ ఫ్రెండ్స్ .. ఈ విషయాలన్నీ మా టీం కేస్ స్టడీ కోసం </span><span style="font-size: large;">కాలేజీకి వెళ్లి</span><span style="font-size: large;"> గేదర్ చేసింది .. భార్గవ్ ఐడింటిటి కన్నా అతనిలో సుధీర్ ఐడింటిటి బలంగా ఉంది ..." అన్నాడు </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఇప్పుడు ఏం చెయ్యాలి డాక్టర్ ..." అడిగిందామె అయోమయంలో.. </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మీరు అతన్ని సుధీర్ లాగానే గుర్తించండి ... సంహిత ఎవరో తెలిసినట్లే ప్రవర్తించండి.. అతని మనఃస్థితి అలాగే ఉండనివ్వండి...నేను దీనికి కొన్ని సైకలాజికల్ థెరపీలు రికమండ్ చేస్తాను... " అన్నాడు డాక్టర్ ...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">************ ప్రస్తుతం ********************</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">అలా తలపట్టుకొని క్రింద పడిపోయిన భార్గవ్ ని హాస్పిటల్ లో చేర్చాడు కార్తీక్... అక్కడి డాక్టర్ భార్గవ్ కి ఏవో పరీక్షలు చెయ్యగా అతని వైటల్ ఆర్గన్స్ అన్నీ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యబడ్డవే అని గుర్తించి కార్తీక్ కి చెప్తాడు అదే విషయం.. అది కార్తీక్ కి చాలా షాకింగ్ గా అనిపించింది .. 'ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యబడ్డ ఆర్గన్స్ ఎవరివో ట్రేస్ చెయ్యవచ్చా' అని కార్తీక్ డాక్టర్ ని అడిగాడు.. డాక్టర్ ప్రయత్నించవచ్చు అని చెప్పి, అన్ని మేజర్ హాస్పిటల్స్ కి కాల్ చేసి ఈమధ్య జరిగిన మేజర్ బాడిలీ ట్రాన్స్ ప్లాంట్స్ గురుంచి యంక్వయిరీ చేశాడు..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మిస్టర్ కార్తీక్... ఈ మధ్య జరిగిన </span><span style="font-size: large;">మేజర్ </span><span style="font-size: large;">బాడిలీ </span><span style="font-size: large;">ట్రాన్స్ ప్లాంట్ - ఆల్ వైటల్ ఆర్గన్స్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్...ఇది చాలా అరుదు .. ఇతనికి కూడా అన్ని వైటల్ ఆర్గన్స్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యబడ్డాయి ...సో, ఇతనిదే ఆ మేజర్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ అయ్యుండొచ్చు ... ఆ పేషంట్ పేరు భార్గవ్ అని తెలిసింది ..." అన్నాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏ వ్యక్తి ఆర్గన్స్ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చేశారో మనం తెలుసుకోవచ్చా?" అడిగాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అది హాస్పిటల్ వాళ్ళు గోప్యంగా ఉంచుతారు...అయినా నేను ప్రయత్నిస్తాను .." చెప్పాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"థాంక్ యు డాక్టర్ ...ఇది నా నెంబర్...మీకు ఏదన్నా ఇన్ఫర్మేషన్ దొరికితే నాకు చెప్పండి " అని తన నెంబర్ ఇచ్చాడు కార్తీక్ ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"> ****</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"> "వాట్?? ఏంటి నువ్వనేది ??" ఆశ్చర్యంగా చూసింది సుధ</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"నిజం...అతను అచ్చు సుధీర్ లాగానే ప్రవర్తించడమే కాదు ...నన్ను, దివ్యని గుర్తుపట్టాడు .. సంహిత గురుంచీ అడిగాడు .. సంహితని కలిశాడట.." చెప్పాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అసలిదెలా సాధ్యం ..అయోమయంగా ఉంది " అంది సుధ ఆశ్చర్యపోతూ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అతని ముఖ్య అవయవాలు అన్నీ ట్రాన్స్ ప్లాంట్ చెయ్యబడ్డాయి ...అతని పేరు భార్గవ్ అట".. </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో కార్తీక్ కి ఒక కాల్ వచ్చింది ...</span><br />
<span style="font-size: large;">"వాట్ ?" కార్తీక్ నోట మాట రాలేదు అవతలి వ్యక్తి చెప్పింది విని...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏమయింది ?" అడిగింది సుధ</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"భార్గవ్ అవయవాల డోనర్.........సుధీర్ " చెప్పాడు ఏదో ట్రాన్స్ లో ఉన్నవాడిలా.. </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏంటి నువ్వు మాట్లాడేది ..." అందామె షాక్ తగిలిన దానిలా ...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మనం వెంటనే భార్గవ్ ని కలవాలి .." అన్నాడు కార్తీక్....</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఎందుకు .... అతనికి మొత్తం చెప్పేస్తావా ?" అడిగింది సుధ ...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"లేదు...అతను ఇప్పుడు తను సుధీర్ అనుకుంటున్నాడు ...అతన్ని సుధీర్ గానే మనమూ చూడాలి...నేను తన స్నేహితుడిగానే అతన్ని కలుస్తాను ... కానీ ...సంహితకి అన్ని విషయాలూ తెలియాలి ...సంహితకి తను ప్రేమించిన సుధీర్ గురుంచి తెలియాలి ... సుధీర్ అవయవాలతో బ్రతుకుతున్న భార్గవ్ గురుంచీ తెలియాలి .... ఇకనుంచి ఏమి చెయ్యాలో నాకు అర్థం అయింది ...." అన్నాడు కార్తీక్ ధృడంగా నిశ్చయించుకున్న వాడిలా ....</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">[To be continued in the 9th part...have a great day - Ramakrishna Reddy Kotla]</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-855653290259267622010-05-31T23:47:00.007+05:302011-03-11T12:45:36.990+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 7<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #274e13; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">దివ్య చెప్పిన విషయం కార్తీక్ కి చాలా షాకింగ్ గా.. నమ్మలేనట్లుగా అనిపించింది ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అతను ఎక్కడ కనిపించాడు నీకు?" అడిగాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"గీతం కాంపస్ మెయిన్ గేటు దెగ్గర... నేను లోపలికి ఎంటర్ అవ్వబోతుండగా దివ్యా అంటూ గట్టిగా పిలిస్తూ పరిగెత్తుకుంటూ వచ్చాడు నా దెగ్గరికి..." అంది దివ్య..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అలాగా!!...ఇంకేమన్నా చెప్పాడా నీతో.." అడిగాడు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఇంకానా...ఆ ..మర్చిపోయాను చెప్పడం...సంహితని కలిశాడట..మాట్లాడాడట..ఎందుకో సంహిత నేనెవరో ఎరుగనట్లు ప్రవర్తించింది..'నాపైన ఉన్న ప్రేమంతా కరిగిపోయిందా, చివరిదాకా నాతోనే ఉంటాను అని చేసిన ప్రమాణం మరచిపోయావా' అని సంహితని అడిగాను కానీ ఆమె ఎవరో పిచ్చివాడిని చూసినట్లు చూసి వెళ్ళిపోయింది అని చెప్పాడు నాతో.." అంది దివ్య</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నిజమా... ఓ గాడ్ " అలాగే తలపట్టుకొని కూర్చున్నాడు కార్తీక్.. 'ఎవరో ఆమెకి గతాన్ని గుర్తుచేసే ప్రయత్నం చేసారు' అని డాక్టర్ అభిరాం చెప్పిన మాటలు గుర్తుకు వచ్చాయి కార్తీక్ కి..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అదే...నాకూ అర్థం కావడం లేదు... సుదీర్ అన్నయ్య లాగానే చెప్తున్నాడు అన్నీను..." అంది దివ్య అతని ప్రక్కనే కూర్చుంటూ ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సరే...మనం అతన్ని కలవాలి..." అన్నాడు అప్పుడే నిర్ణయించుకున్నవాడిలా..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అతను ప్రతి రోజూ కాలేజీకి వచ్చి నన్ను లోపలి వెళ్ళనివ్వండి, నేను ఈ కాలేజీ స్టుడెంటునే..సంహితని పిలవండి అని అడుగుతాడట, సెక్యూరిటీ గార్డ్ చెప్పాడు...సో రేపు నువ్వు నాతో పాటు కాలేజీకి వస్తే అతన్ని మనం కలవొచ్చు.." అంది దివ్య</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సరే...రేపు నేను నీతో పాటు వస్తాను..." అన్నాడు కార్తీక్ .</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> *** </span><br />
<span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"డాడీ...." అంది సంహిత రూంలోకి అప్పుడే వచ్చిన ఆమె తండ్రిని చూసి ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"చెప్పమ్మా...ఇప్పుడెలా ఉంది...ఆర్ యు ఆల్ రైట్ " అడిగాడు ఆమెని..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఫైన్ డాడీ...నాకోసం చంటి ఏమైనా కాల్ చేసాడా? " అడిగింది</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">బిత్తరపోయాడు ఆమె తండ్రి...."చంటి..ఎవరమ్మా??" అడిగాడు తడబడుతూ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"చంటి !!...అవును చంటి ఎవరు ??...అతని పేరు కార్తీక్ కదా...నేనేంటి చంటి అన్నాను...మొన్న హాస్పిటల్లో కూడా అంతే పిలిచాను అతన్ని..." అంది తండ్రి వైపు ఆశ్చర్యంగా చూస్తూ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నీ చిన్నప్పటి చంటి గుర్తొచ్చి ఉంటాడు లేమ్మా..అందుకే అలా పిలిచి ఉంటావ్..." అన్నాడు.. </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏమో...ఎనీవే, ఆ కార్తీక్ ఏమన్నా కాల్ చేసాడా..?" అడిగింది</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"లేదు...ఎందుకమ్మా? " అతనిలో ఏదో భయం మళ్ళీ తన కూతురు తనకి కాకుండా పోతుందేమో అని..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏం లేదు...." సుధీర్ ఆఖరి చూపు కూడా ఆమె దక్కించుకోలేక పోయినందుకు బాధగా ఉంది ఆమెకు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సరే...రెస్ట్ తీసుకో..." అంటూ వెళ్ళిపోయాడు</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నాన్నా..." పిలిచింది... గుమ్మం దెగ్గరికి వెళ్ళిన అతను తిరిగి చూశాడు ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మీకో విషయం చెప్పాలి...నేనొకతన్ని ప్రేమించాను..." </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆశ్చర్యంగా చూసాడు ఆమె వైపు....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అతనికీ నాకూ పెద్ద పరిచయం లేదు..కానీ అతన్ని చూడకపోతే ఉండలేకపోయేదాన్ని.. పిచ్చేక్కినట్లు ఉండేది..ఎందుకో నాకే తెలీదు.. ఈ విషయం ఇంతవరకు సుధకి కూడా చెప్పలేదు నాన్న...మీకే చెప్తున్నాను... ఎందుకంటే నాకు మనసారా ఏడవాలనుంది నాన్నా మీ భుజాన్ని ఆనుకొని... అతను నాకిక లేడు నాన్నా...ఆక్సిడెంట్ లో చనిపోయాడు...అది నేను చూశాను.. " ఆమె కళ్ళలో కన్నీరు ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆ విషయం విన్న ఆతనికి చెమటలు పట్టాయి ఒక్కసారిగా...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఎవరతను ?" అడిగాడు ఏదో ఒక ట్రాన్స్ లో ఉన్నవాడిలా ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్...." చెప్పిందామె ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అతని కాళ్ళ క్రింద భూమి కంపించింది... నిశ్చేష్టుడై తన కూతురి వైపే చూస్తున్నాడు... ఏమవుతుంది తన కూతురికి .. సుధీర్ గురుంచి ఎలా తెలిసింది .. ఆతనికి కార్తీక్ మీద అనుమానం కలిగింది.. </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> *** </span><br />
<span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">కార్తీక్ తో కలిసి కాంపస్ కి వచ్చింది దివ్య... అతని కోసం చుట్టూ చూస్తుండగా బస్సు స్టాప్ లో కూర్చొని ఒకతను కనిపించాడు దివ్యకి...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అదిగో బస్సు స్టాప్ లో ఉన్నాడే...అతనే .." అంది దివ్య..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అతనివైపు పరీక్షగా చూసి ." పదా ..." అంటూ వెళ్ళాడు దివ్యతో కలిసి అతని దెగ్గరికి </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">కాళ్ళు ముడుచుకొని కూర్చొని మోకాళ్ళలో తల దాచుకున్నాడు అతను ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"హలో...." పిలిచాడు కార్తీక్..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">తలెత్తి చూసిన తన కళ్ళలో ఒక్కసారిగా ఆశ్చర్యం...వెనువెంటనే ఆకాశమంత ఆనందం...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"కా...ర్తీ...క్..." అన్నాడు లేచి నిలబడుతూ నమ్మలేనట్లుగా..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">షాక్ తిన్నాడు కార్తీక్ ఒక్కసారిగా...'ఇతను నన్నెలా గుర్తుపట్టాడు...ఇతను ఎవరో కూడా నాకు తెలీదే...కానీ ఇతని కళ్ళలో నన్ను చూడగానే ఆ మెరుపేంటి??..ఎవరితను..' ఎన్నో ఆలోచనలు కార్తీక్ లో సుడులు తిరుగుతుండగా మెల్లిగా అన్నాడు ..." ఎవరు నువ్వు ?" అని ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">సంతోషంగా కార్తీక్ దెగ్గరికి రాబోతున్నవాడల్లా ఒక్కసారిగా ఆగిపోయాడు...అతని కళ్ళలో తీవ్రమైన బాధ.. ద్రవించిన ఆ బాధ కళ్ళ వెంబడి నీరై కారుతుండగా చలించిపోయాడు కార్తీక్ ...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నేను నీ బెస్ట్ ఫ్రెండ్ సుధీర్ ని కార్తీక్...ఎందుకు నన్నిలా దూరం చేస్తున్నారు అందరూ..నేనెవరో తెలియనట్లు ఎందుకు ఉండిపోతున్నారు...ఏం కార్తీక్ నేను అప్పుడే నీకు అంత కాని వాడిని అయిపోయానా..ఈ స్నేహితుడితో ఋణం తీరిపోయిందా..." అంటున్న ఆ వ్యక్తి ఇంకేవరో కాబట్టి తన గుండె ఇంకా ఆగిపోలేదు...అదే నిజంగా సుధీర్ నోటివెంట ఆ మాట వచ్చుంటే ఆ క్షణమే ప్రాణాలు విడిచేవాడు కార్తీక్.. </span><br />
<br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నువ్వు మా అన్నయ్యవి కాదు...ఎవరు నువ్వు?" నిలదీసింది దివ్య..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">హతాశుడయ్యాడు అతను ఆ మాటకి... అతన్ని చూస్తే కార్తీక్ కి ఏదో తెలియని బాధ..అతను అబద్దం చెపుతున్నట్లుగా అనిపించడం లేదు కార్తీక్ కి...కానీ అతను చెప్పేది నిజం అయ్యే అవకాశమే లేదు...అందుకే స్థిరంగా "సుధీర్ చనిపోయి ఆరునెలలు అయింది...ఆక్సిడెంట్ లో చనిపోయాడు...నువ్వు సుధీర్ ఎలా అవుతావు...మా సుధీర్ ఎలా ఉంటాడో మాకు తెలీదా??.. నువ్వెవరు?..మా గురుంచి మొత్తం తెలిసినట్లు ఎలా మాట్లాడగలుగుతున్నావు...సంహితకి ఏం చెప్పావ్ ??" అంటూ ప్రశ్నలు సందించాడు కార్తీక్ ...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> అది విని కోయ్యబారిపోయాడు అతను... "నేను చనిపోవడం ఏంటి...అంటే మీ ముందు ఉన్నది నేను కాదా... ఇంతకన్నా ఇక్కడే నా గొంతు నులిమి చంపెయ్యి కార్తీక్ .." ఆవేశంగా అన్నాడతను...</span></div><span style="color: #274e13; font-size: large;">దివ్య వైపు చూసాడు కార్తీక్...ఆమె తన హ్యాండ్ బ్యాగ్ లోంచి ఒక ఫోటో తీసి కార్తీక్ కి ఇచ్చింది...</span><br />
<br />
<div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఇదిగో చూడు...బాగా చూడు...ఇతను సుధీర్.. సంహితని ప్రాణంగా ప్రేమించిన సుధీర్...మా ఇద్దరికీ ప్రాణ స్నేహితుడైన సుధీర్.." అంటూ సుధీర్ ఫోటో అతనికి చూపించాడు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">సుధీర్ ఫోటో చూడగానే... ఒక్కసారిగా అతనిలో ప్రకంపనలు.. ఫోటో క్రింద పడేసి అలాగే తల పట్టుకున్నాడు..అతని తల తిరిగిపోతుంది... వళ్ళంతా వణుకు పుట్టింది... వెయ్యి ఏనుగులు ఒకేసారి అరుస్తున్నట్లు భరించలేని శబ్దం అతని చెవుల్లో... ఇనుప రాడ్లతో అతని తల మీద బలంగా మోదుతున్నట్లు అనిపిస్తుంది అతనికి..అలాగే తల పట్టుకొని క్రింద పడిపోయాడు ....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ***</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ ఇక భార్గవ్ పరిస్థితిలో ఎటువంటి మార్పు రాదంటారా ?" అడిగింది ఆ తల్లి ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అది ఇప్పుడే చెప్పలేని పరిస్థితి...కానీ కష్టమే.." అన్నాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మీరు చెప్పమన్నట్లుగానే నేను తనని భార్గవ్ అని కాకుండా సుధీర్ అనే పిలుస్తున్నాను..సంహిత నీకోసం ఎదురు చూస్తుంది అని అతన్ని మాయలోనే ఉంచుతున్నాను...కానీ, వాడు చిన్నపిల్లాడు కాదు, సంహిత తనకు కనిపించకపోయేసరికి నా దెగ్గరికి వచ్చి అమ్మా నన్నెందుకు మాయ చేస్తున్నావ్ అని నన్ను అడుగుతుంటే నేను తట్టుకోలేకపోతున్నాను డాక్టర్...." అంది ఆ తల్లి ఆవేదనగా.. </span><br />
<span style="font-size: large;"> </span><br />
<span style="font-size: large;"> </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నేను అర్థం చేసుకోగలను... కానీ హీ లాస్ట్ హిస్ ఐడింటిటి యాస్ భార్గవ్.. సుధీర్ ఐడింటిటి మాత్రమె అతని మెంటల్ ఫాకల్టీస్ లో రిజిస్టర్ అయి ఉంది... నేను రిగ్రేషన్ థెరపీ, సైకో-అనలిటిక్ థెరపీ ద్వారా తిరిగి అతని ఐడింటిటి తీసుకురావచ్చు అనుకున్నాను..కానీ ఆ థెరపీలు ఏవీ ఫలించలేదు.. ఇప్పుడు అతని కాన్షియస్ ని డామినేట్ చేస్తున్న సుధీర్ ఐడెంటిటీ ఈ థెరపీలను చాలా సమర్ధంగా అడ్డుకుంటుంది.. ఇలాంటి సైకలాజికల్ థెరపీలు విజయవంతం కావాలంటే పేషంట్ కూడా అందుకు సానుకూలంగా స్పందించాలి.. సైకలాజికల్ థియరీ ప్రకారం ఒక మనిషికి కాన్షియస్, సబ్-కాన్షియస్, సూపర్-కాన్షియస్ మెంటల్ స్టేట్స్ ఉంటాయి.. ఈ మూడు మానసిక స్థితులని డైరెక్ట్ చేసేది సూపర్-కాన్షియస్..<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span> భార్గవ్ సూపర్-కాన్షియస్ మొత్తం సుధీర్ ఐడింటిటితో నిండిపోయింది.. అది కూడా చాలా స్థిరంగా.. ఆ స్థితిని నేను ఈ థెరపీల ద్వారా కూడా మార్చలేకపోయినందు వల్లనే, మిమ్మల్ని తన ప్రస్తుత ఐడింటిటినే గుర్తించమని చెప్పాను..అందుకే అతన్ని సుధీర్ అనే పిలవమని చెప్పాను... అతను సంహిత గురుంచి మిమ్మల్ని పదే పదే అడుగుతుంటే ఆమె మీకు తెలిసినట్లే ప్రవర్తించమని చెప్పాను.. ప్రస్తుతం నేను చేయ్యగలిగింది కూడా ఏమీ లేదు ..."అన్నాడు డాక్టర్ </span><br />
<br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆమె భారంగా నిట్టూర్చింది....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"కానీ తను కాని తను ఎన్నాళ్ళిలా ... ఏదో ఒక రోజు సంహిత అనే అమ్మాయి తన సొంతం కాదని తెలిస్తే ఏమైపోతాడు నా కొడుకు..." అందామె వాపోతూ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మీరొక విషయం మరచిపోతున్నారు...అసలు ఈ రోజు మీ భార్గవ్ బ్రతికి ఉండటమే గొప్ప... అందరం ఆశలు వదిలేసుకున్నాం అతని మీద... ఆరునెలల క్రితం ఆ రోజున జరిగిన విషయం మీరు మరచిపోలేదు కదా ..." అడిగాడు డాక్టర్ </span><br />
<br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఎంత మాట డాక్టర్...ఎలా మరచిపోగలను...అందుకే, భార్గవ్ అయితే ఏంటి సుధీర్ అయితే ఏంటి నా కొడుకు నా కళ్ళ ముందు ఉన్నాడు నాకదే చాలు అని సంతోషపడుతున్నా డాక్టర్ .." అందామె కళ్ళలో నీలు ఒత్తుకుంటూ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span> </div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> ******** ఆరు నెలల క్రితం ఒక రోజు ********</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నొ హోప్.....ఇతను బ్రతకడం కష్టం...ఒక ఇరవై గంటలు అబ్జర్వేషన్ లో ఉంచుతాం..తరువాత మీరు ఇంటికి తీసుకెళ్ళిపోవచ్చు...యాం శారీ" అని చెప్పాడు డాక్టర్ ఆమెకు ...గుండెలు అవిసేలా ఏడుస్తుంది ఆమె .. 'లేక లేక పుట్టిన కొడుకుని అప్పుడే తీసుకెళ్ళిపోతున్నావా...ఏడుకొండలవాడా...ఆడు పుట్టగానే నీ కొండకి వచ్చాను కదయ్యా...కనికరం లేదా నా మీదా.. కొడుకు పోయిన కడుపుకోత ఎలా ఉంటుందో నీకేం తెలుసు ఒక తల్లి మనసుకి తప్ప..' ఆమెలో దుక్కం కట్టలు తెంచుకుంటుంది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">దేవుడికి తప్ప ఎవరికి తెలుసు ... ఆ ఎడుకొండలవాడికి అన్నీ తెలుసు.... అందుకేనేమో .....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ ......డాక్టర్ ...ఆక్సిడెంట్ కేస్ ...." అరుస్తూ వచ్చింది నర్స్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఈజ్ హీ డెడ్ ...ఆర్.. అలైవ్?.." అడిగాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"బ్రెయిన్ డెడ్ ...బట్ ప్రాక్టికల్లీ మెనీ బాడిలీ ఫంక్షన్స్ స్టిల్ వర్కింగ్..." అంది నర్స్ ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"వాట్....రియల్లీ ...కమాన్ ఫాస్ట్...లెట్స్ గో చెక్ దట్ బాడీ ..." అంటూ నర్స్ తో పాటు పరుగుతీసాడు డాక్టర్ ....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">[To be continued in the eighth part................. Kishen Reddy]</span></div><div style="color: #274e13;"></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-36495042370583194242010-05-28T22:23:00.004+05:302011-03-11T12:44:53.260+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 6<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #0c343d; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #0c343d; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఎన్ని సార్లు చెప్పాలి నీకు ఇటు వైపు రావద్దని ....మళ్లీ వచ్చావంటే ఈ సారి నోటితో చెప్పను..." గదిమాడు ఆ సెక్యురిటీ గార్డ్...</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"నేను కూడా ఇదే కాలేజీ అంటే ఎందుకు మీరు నమ్మడం లేదు...నన్ను లోపలి వెళ్ళనివ్వండి ప్లీజ్...సంహిత నాకోసం చూస్తుంటుంది.." చెప్పాడు ఆ అబ్బాయి</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"నువ్వీ కాలేజీ అని చెప్పడానికి నీ దెగ్గర ఐ.డీ కార్డ్ లేదు...పేరు అడిగితే సుధీర్ అంటావ్..కావాలంటే సంహితని అడగండి అంటావ్...ఎన్నో సంవత్సరం అంటే తెల్ల మొహం వేస్తావ్ .. ఏం నీకు ఆటలుగా ఉందా .." అడిగాడు కోపంగా.</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ప్లీజ్..అలా అనకండి...ఒక్కసారి సంహిత ఎక్కడుందో కనుక్కొని పిలుస్తారా..తనే మీకు అన్నీ చెప్తుంది..." అన్నాడు </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఆ పని కూడా ఎప్పుడో చేశా..సంహిత అనే పేరున్న అమ్మాయి ఎవరూ ఈ కాలేజీలో లేరని తెల్సింది...సుదీర్లు అయితే ఇద్దరు ఉన్నారు..ఒకడు రెండో సంవత్సరం చదువుతున్నాడు, వాడిని నేను చూసాను కాబట్టి, నువ్వు వాడు అయ్యే అవకాశం లేదు..ఇక పోతే ఇంకొకడు ఆర్నెల్ల క్రింద ఆక్సిడెంట్ లో పోయాడట...ఆడిని నేను చూడలేదు..." అన్నాడు ఆ గార్డ్.... ఏదో ఆలోచిస్తున్నట్లు అక్కడే నిలబడ్డాడు ఆ అబ్బాయి....</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఏంటి ఆలోచిస్తున్నావ్?...కొంపదీసి ఆ చచ్చిన సుధీర్ నేనే అంటావా?? ...నువ్వు అన్నా అంటావ్..వెళ్లిక్కడినుంచి.." అన్నాడు ఆ గార్డ్ చిరాగ్గా మొహం పెట్టి.</span></div><div style="color: #0c343d;"><br />
</div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">నిరుత్సాహంగా వెనక్కి మళ్ళాడు తనని తను సుధీర్ అని చెప్పుకుంటున్న ఆ యువకుడు...అతనికి బాగా నమ్మకం అతను ఈ కాలేజీ స్టూడెంట్ అని...'నన్ను ఎందుకు ఎవరూ నమ్మడంలేదు..అసలు సంహిత ఎక్కడికి వెళ్ళింది..ఎందుకు ఆ రోజు నన్ను చూసినా చూడనట్లు వెళ్ళిపోయింది...నేను వెళ్లి తనతో ఎంత మాట్లాడినా, ఎన్ని విషయాలు చెప్పినా ఎందుకు నన్నొక పరాయి వ్యక్తిలా చూసింది...ఆ తరువాత ఎప్పుడూ నాకు ఎందుకు కనిపించలేదు ....కార్తీక్ ఏమయ్యాడు, దివ్య ఏమయింది...అందరూ నన్ను ఎందుకు వదిలేసి వెళ్ళిపోయారు.. నన్ను ఎందుకు ఒంటరి వాడిని చేసారు ...ఏమిటి నాకీ శిక్ష...చివరిదాకా నాతో ఉంటాను అని ప్రామిస్ చేసిన సంహిత ఎందుకు వదిలేసి వెళ్ళిపోయింది...ఎన్నో ప్రశ్నలు వేధిస్తుండగా అలసటగా ఆ బస్సు స్టాప్ లో కూర్చున్నాడు...ఒకప్పుడు అదే బస్సు స్టాప్ లో సంహితకి తన ప్రేమని వ్యక్తం చేసాడు...ఆ విషయం గుర్తుకురాగానే అప్రయత్నంగా అతని కళ్ళలో నీళ్ళు...</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">ఆ క్షణమే...అప్పుడే...అతని కంట పడిందామె...ఒక్కసారిగా అతని ఆనందానికి అవధులు లేకుండా పోయాయి..ఆమె గేటు తీసుకొని లోపలి వెళ్ళబోతుంది..సెక్యురిటీ గార్డ్ ఆమెకి విష్ చేసాడు...ఆ యువకుడు ఆమె వైపు పరిగెత్తుకుంటూ వస్తున్నాడు "దివ్యా..." అని అరుస్తూ...ఆమె ఒక్కసారిగా వెనక్కి తిరిగిచూసింది...</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">****************************************************************</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"గుడ్ మార్నింగ్ డాక్టర్.." విష్ చేసింది సుధ.. ఆమె ప్రక్కనే కార్తీక్ ఉన్నాడు</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"వెరీ గుడ్ మార్నింగ్...చెప్పండి " అన్నాడు డాక్టర్ అభిరాం </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"మేమిద్దరం మీరు ఆరు నెలల క్రితం ట్రీట్ చేసిన సంహిత అనే అమ్మాయికి స్నేహితులం..." చెప్పింది సుధ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">అతను ఒక్క నిముషం ఆలోచించి .."సంహిత...యా సైకోజెనిక్ అమ్నీషియా పేషంట్...గుర్తుంది..చెప్పండి, ఎలా ఉంది తను.." అడిగాడు అభిరాం </span></div><div style="color: #0c343d;"></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఫైన్ సార్...కానీ..."</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"కానీ...గో ఆన్..చెప్పండి .." అన్నాడు </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"తన ప్రవర్తనలో ఈ మధ్య చాలా మార్పులు వచ్చాయి డాక్టర్.." అంది సుధ కంగారుగా </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఈజ్ ఇట్....ఎలాంటి మార్పులు.. " అడిగాడు అభిరాం...అతని కళ్ళు చాలా ఆసక్తిగా గమనిస్తున్నాయి ఆమె ఏం చెబుతుందా అని.. </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఈ మధ్య ఓ సారి తన కలలో సుధీర్ అనే అబ్బాయి వచ్చాడు అని చెప్పింది...అతని కోసం వాళ్ళ నాన్నని ఎదిరించి ఇంట్లో నుంచి వచ్చేసాను అని చెప్పింది...కానీ అది నిజంగా తన జీవితంలో ఇది వరకు జరిగిన విషయమే...అంటే జరిగిన విషయాలు ఇలా కలలో రావడం ?? " ఆగిపోయింది సుధ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"దీనికి భయపడాల్సిన పనేం లేదు...ఆమె ప్రియుడికి సంబంధిన విషయాలన్నీ ఆమెలో రిప్రెస్ అయ్యాయి..చేతన స్థితిలో అణగదొక్కబడి ఉన్న ఆ జ్ఞాపకాలు, అచేతన స్థితిలో తమ ఉనికిని చాటుతాయి ఒకోసారి...సంహితకి అతని ప్రియుడితో ఉన్నది చాలా అసాధారణమైన ఎమోషనల్ బాండ్...అసాధారణం అని ఎందుకన్నానంటే, కేవలం ప్రియుడు చావు చూసి అమ్నేషియా స్థితికి వెళ్ళడం నేను ఇంత వరకు వినలేదు...చూడలేదు...షాక్ లోకి వెళ్ళిన ఆమె అతను ఇక లేడన్న నిజాన్ని గట్టిగా అణిచివేసింది..అణగతొక్కింది..అదే క్రమంలో అతనికి సంబంధిన అన్ని విషయాలూ...వ్యక్తులూ...పరిసరాలూ... రిప్రెస్ చెయ్యబడ్డాయి...ఇట్ లెడ్ టు అమ్నేషియా...సైకోజెనిక్ అమ్నేషియా మీద ఇంకా పరిశోధన జరుగుతూనే ఉంది.. ఇదే దీనికి కారణం ఇది అని ఖచ్చితంగా చెప్పలేని పరిస్థితి...అలాగే, అణిచివేయబడ్డ జ్ఞాపకాలు ఎప్పుడు బైటకి వస్తాయో కూడా చెప్పలేము...పూర్తిగా అన్నీ బైటకి రావచ్చు...ఏవో కొన్ని విషయాలు మాత్రం లీలగా జరిగినట్లు తెలియవచ్చు..అసలు శాశ్వతంగా రాకపోనూ వచ్చు..ఏదీ ఖచ్చితంగా చెప్పలేము...అది పేషంట్ ప్రస్తుత మానసిక పరిస్థితి మరియు బైట వ్యక్తుల ఈమె పై చూపించే ప్రభావం మీద ఆధారపడి ఉంటుంది ..." చెప్పాడు డాక్టర్ అభిరాం </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ ఇంకొక విషయం ఏమిటంటే, ఆమె సుధీర్ చనిపోయిన స్పాట్ ని చూసి మళ్లీ దాదాపు నిజంగా చనిపోయినప్పుడు ఎలా రియాక్ట్ అయిందో అలాగే రియాక్ట్ అయింది..అంతే కాదు "సుధీర్..." అని గట్టిగా అరిచి పడిపోయింది...నేను అప్పుడు ఆమె ప్రక్కనే ఉన్నాను.." చెప్పాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"నిజమా ..." ఆశ్చర్యంగా చూశాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"అంతే కాదు డాక్టర్...అతను మా కాలేజీ టాపర్ అని చెప్తుంది నాతో...మన కాలేజీ టాపర్ సుధీర్ చనిపోయాడు తెలుసా అని అడిగింది...అతనితో ఏదో పరిచయం ఉన్నట్లే మాట్లాడింది.." చెప్పింది సుధ</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"తనకి ఎవరన్నాజరిగిన విషయాలు గుర్తు చేసే ప్రయత్నం చేసారా ?" అడిగాడు డాక్టర్ అభిరాం </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"లేదు..." చెప్పాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"అంత ఖచ్చితంగా మీరెలా చెప్పగలరు ?" అడిగాడు </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఎందుకంటే...తన విషయాలు మొత్తం నాకు, దివ్యకి మాత్రమె తెలుసు...ఇంకో వ్యక్తి ఆమెకి విషయాలు అన్నీ గుర్తుచేసే పరిస్థితి లేదనే అనుకుంటున్నా..." అన్నాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"లేదు...తనకి ఎవరో..చాలా విషయాలు గుర్తుచేసారు...తద్వారా రిప్రెస్ అయిన జ్ఞాపకాలు బైటకి రావడానికి ఓ మార్గం చూపించినట్లు అయింది...ఆమె మనస్సులో చిన్న సంఘర్షణ మొదలైంది...అచేతనంలో అణగదోక్కబడిన జ్ఞాపకాలు చేతన స్థితిలోనికి రావడానికి పడుతున్న సంఘర్షణ.. ఇవి హాలుసినేషన్స్ కి దారి తీస్తాయి...నాకు తెలిసీ ఆమెలో సుధీర్ అనే వ్యక్తి తనతో పాటే ఉన్నట్లు కొన్ని హాలుసినేషన్స్ మొదలై ఉండవచ్చు ...ఆ భ్రమలోనే, అతనంటే ఆమెకి ఎందుకు ఇష్టాన్ని పెంచుకుంటుందో తెలియకుండానే ఇష్టాన్ని పెంచుకొని ఉండవచ్చు....ఆ ఇష్టం పరిధులు దాటక ముందే, సుధీర్ చనిపోయిన స్పాట్ చూసిన సంహిత... తనతో పాటే ఉన్నట్లు భ్రమపడుతున్నసుధీర్, అప్పుడే..ఆ క్షణమే చనిపోయినట్లు భ్రమించింది ..అప్పటికే పెంచుకున్నఇష్టంతో ఆమె అలా రియాక్ట్ అయింది....కానీ ఆమె భ్రమలో సుధీర్ పై పెంచుకున్న ఇష్టం ఇంకా పరిధులు దాటలేదు కనుకే ఆమె వెంటనే షాక్ లోంచి బైటకి వచ్చింది..అతను చనిపోయాడని అనుకుంటుంది ...అతనితో కొన్ని రోజులు హాలుసినేషన్స్ తో గడిపింది కాబట్టి అతను మీ కాలేజీ టాపర్ అని..చనిపోయాడు అని చెప్పి ఉండొచ్చు.." చెప్పాడు డాక్టర్ </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">ఇదంతా విన్న సుధ కార్తీక్ లు నిశ్చేష్టులయ్యారు...</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఇప్పుడు ఏం చెయ్యాలి డాక్టర్...." అడిగారు ఇద్దరు ఒకేసారి ..</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">కొద్దిసేపు ఆలోచించిన డాక్టర్ " ఒక పని చెయ్యండి ....." అన్నాడు </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"> ************************************************</span></div><div style="color: #0c343d;"></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">ఎన్నో ఆలోచనలు మనసులో సుళ్ళు తిరుగుతుండగా సోఫాలో కూలబడ్డాడు కార్తీక్ ..</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఏమయిందండి...అలా ఉన్నారు " అడిగింది దివ్య ...</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"> "సంహిత గురుంచే నా ఆలోచనంతా...తనేమైపోతుందో అని బాధగా ఉంది..." అన్నాడు కార్తీక్ ఆవేదనగా </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ ఏమన్నారు ?" అడిగింది దివ్య</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">మొత్తం చెప్పాడు కార్తీక్....</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">అదంతా విని, అప్పుడే ఏదో గుర్తుకువచ్చినదానిలా "ఏవండీ...ఈ రోజు ఒక అతను నన్ను దివ్యా...దివ్యా అని వెంట పడ్డాడు " అంది </span></div><div style="color: #0c343d;"><br />
</div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"అవునా !!..ఎవరు అతను...నీకు తెలుసా?" అడిగాడు </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"అసలు అతన్ని నేను ఇంతకముందెప్పుడూ చూడలేదు...ఇంకా ఆశ్చర్యం కలిగించే విషయం ఏమిటంటే నన్ను చూసి ..దివ్యా నన్ను గుర్తుపట్టలేదా?...ఎందుకు అలా చూస్తున్నావ్?...నేను సుధీర్ ని...నీ అన్నయ్యని...సంహిత ఎక్కడుంది...కార్తీక్ ఏమయిపోయాడు..అసలు నన్నేదుకు మీరంతా విడిచి వెళ్లారు... అని అతను అడుగుతుంటే నాకు ఒక్క క్షణం ఏమీ అర్థం కాలేదు...అంతా బ్లాంక్ గా అనిపించింది..అన్నయ్య చనిపోయాడు, కానీ ఇతను ఎవరు??...తనే నా అన్నయ్య అంటాడు..మన గురుంచి అంతా తెలిసినట్లే మాట్లాడుతున్నాడు...కార్తీక్ నిన్ను పెళ్లి చేసుకున్నాడా? లేదా? ...నువ్వు సంతోషంగా ఉన్నావా ? అని అతను అడుగుతుంటే నాకు నోట మాట రాలేదు ..." అని దివ్య చెప్తుంటే కార్తీక్ కి తనేం వింటున్నాడో అసలు అర్థం కావడం లేదు..... అది అర్థం అయ్యేలోపే కోయ్యబారిపోయాడు... స్థాణువై అక్కడే నిలబడిపోయాడు... "ఏంటి నువ్వు మాట్లాడేది ???" అప్రయత్నంగా వస్తున్నాయి అతని నోటి నుండి ఆ మాటలు .....</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">*****************************************************</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"అమ్మా....." గట్టిగా అరిచాడు అతను ఇంటికి వస్తూనే </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్ ....ఏమయింది " ఆందోళనగా అడిగిందామె </span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">"ఎన్ని రోజులు నన్నిలా మాయ చేస్తావ్...సంహిత నాకోసం కాలేజీ లో వెయిట్ చేస్తుంది అని చెప్పావ్...కానీ ...అంతా అబద్దం...సంహిత గురుంచి ఇలా ఎన్నోసార్లు నువ్వు అబద్దం చెప్పినా ,అది అబద్దం అని నా మనసు చెప్తున్నా... ఏదో మూలాన ఉన్న చిన్న ఆశ అది నిజమే అయ్యుంటుంది అని చెప్పేది ....ఎందుకమ్మా ఇలా??...సంహిత నన్ను వదిలి వెళ్ళిపోయింది కదా..తనిక నాకు ఎప్పటికీ దక్కదు కదా... నిజం చెప్పు..." అతని ఆవేదన...బాధ ...అతని కన్నీళ్ళు చూసి తట్టుకోలేక ఏడ్చింది ఆమె కూడా...</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;">తన కొడుకుని తానెందుకు మాయ చేస్తుంది...తనకెందుకు దేవుడు ఈ పరీక్ష పెట్టాడు... తనకి మాత్రం తన కొడుకంటే ప్రేమ లేదా??..'దేవుడా ఎలా చెప్తే నా కొడుకుకి అర్థం అవుతుంది...అసలు తను ఎందుకు ఇలా అయ్యాడో...అసలు తనెవరో..ఈ విషయాలు అన్ని తెలుసుకొని తట్టుకోగలడా నా కొడుకు'</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;">[To be continued in the seventh part ...........have a great day - Kishen Reddy]</span></div><div style="color: #0c343d; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #0c343d;"></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-31038818136737085032010-05-25T21:17:00.002+05:302011-03-11T12:44:20.238+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 5<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #20124d; font-size: large;"></span><span style="color: #20124d; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #20124d; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">ఇంట్లో నుంచి వచ్చేసిన సంహిత దివ్య ఉన్న హాస్టల్ లో జాయిన్ అయింది...కొద్దిరోజుల్లోనే మేమందరం ఉద్యోగాల్లో చేరాము..కొత్త జీవితం చాలా ఆనందంగా..సరదాగా..ఉత్సాహంగా గడిచిపోతుంది..సంహిత సుదీర్లు పెళ్లి చేసుకోవాలని నిర్ణయించుకున్నారు...సింపుల్ గా రిజిష్టర్ మ్యారేజ్ చేసుకోవాలని అనుకోవడంతో, మరుసటి రోజు రిజిష్టర్ ఆఫీసుకి వెళ్లాలని డిసైడ్ అయ్యాం...మనమొకటి తలిస్తే విధి ఇంకొకటి తలుస్తుంది..</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"మామయ్య వాళ్ళు సిరిపురంలో ఉంటారు..నేను వెళ్లి వాళ్ళని తీసుకొని డైరెక్ట్ గా రిజిష్టర్ ఆఫీస్ కి వస్తాను, నువ్వెళ్ళి సంహీని దివ్యని తీసుకొని వచ్చేసెయ్" అంటూ నన్నువాళ్ళ హాస్టల్ కి పంపించాడు సుధీర్...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">నేను సరేనని, దివ్య వాళ్ళ హాస్టల్ కి వెళ్లి వాళ్ళిద్దరిని తీసుకొని రిజిష్టర్ ఆఫీస్ కి వచ్చేసాను...సుధీర్ కోసం చూస్తూ నిలబడ్డాం ముగ్గురం...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">తన సెల్ కి కాల్ చేస్తుంటే స్విచ్ ఆఫ్...వాళ్ళ మామయ్య నంబర్ నా దెగ్గర లేదు...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"> ఎంతసేపు చూసినా తను రాకపోవడంతో "నేను సిరిపురం దాకా వెళ్ళొస్తా...మీరు ఇక్కడే ఉండండి.." అని వెళ్లబోతుంటే, సంహిత కూడా నాతో వస్తానని చెప్పడంతో ఇద్దరం వెళ్ళాం...</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">సిరిపురం సిగ్నల్స్ దెగ్గరికి చేరుకున్నాం...పెద్ద ట్రాఫిక్ లా ఉంది...వరుసగా వాహనాలు ఆగిపోయి ఉన్నాయి...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఆక్సిడెంట్ అంట...పాపం ప్రాణంపోయే ఉంటుంది ..." ప్రక్కన ఎవరో మాట్లాడుకోవడం మాకు వినిపించింది...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఏమయింది..." అడిగాను ఆ మాట్లాడిన వ్యక్తిని</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఎవరో స్టూడెంట్ పాపం...లారీ గుద్దేసింది...లారీ ఓడిదె తప్పు మొత్తం..." చెప్పాడతను...నాకు గుండె వేగం పెరిగింది...ఏవేవో ఆలోచనలు క్షణాల్లో నా చుట్టుముట్టాయి....వళ్ళంతా చెమటలు...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">బైక్ వెనుక చూస్తె సంహిత లేదు...</span><span style="font-size: large;">ముందుకు </span><span style="font-size: large;">చూస్తే అందరినీ దాటుకుంటూ నడుచుకుంటూ </span><span style="font-size: large;">సిగ్నల్స్ దెగ్గరికి</span><span style="font-size: large;"> వెళ్తుంది ఏదో ఒక ట్రాన్స్ లో ఉన్నదానిలా ...నాకు టెన్షన్ మొదలైంది..</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">నేను బండి అక్కడే పడేసి ఆమె వెనుకాలే పరిగెత్తాను...జనం చుట్టూ మూగి ఉన్నారు..వాళ్ళని దాటుకుంటూ వెళ్లాను సిగ్నల్స్ దెగ్గరికి...సంహిత అక్కడే నిల్చుని ఉంది..ఆమె వదనంలో ఏ భావమూ నాకు కనిపించట్లేదు...నేను ఆమె ప్రక్కకి వెళ్లి చెయ్యి పట్టుకున్నాను...నా వైపు చూసింది చాలా బ్లాంక్ గా...మళ్లీ అటువైపు చూసింది...బాడీ మీద తెల్లని ముసుగు కప్పి ఉంచారు..చుట్టూ రక్తం...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో అంబులెన్స్ రావడంతో, ఆ బాడీ అందులో ఎక్కించడానికి పైకి లేపారు, అప్పుడు..ఆ క్షణం ..అతని ముఖాన్ని కప్పి ఉన్న ఆ ముసుగు తొలగింది...అతని రూపం ఆమె కంట పడింది...ఆమె గుండె ఒక్క క్షణం ఆగింది..ఆమె కాళ్ళ క్రింద భూమి కంపించింది...షాక్ తిన్నదానిలా అలానే చూస్తుంది..నాకు చేతులూ కాళ్ళు ఆడటం లేదు....అసలు ఏం చెయ్యాలో అర్థంకాలేదు నాకు ఒక్క క్షణంలో అంతా సూన్యం... నా జీవితంలో ఇలాంటి పరిస్థితి ఒకటి వస్తుందని ముందే తెలిస్తే ఇప్పటిదాకా బ్రతికి ఉండే వాడిని కాదేమో..</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">బాడీని అంబులెన్స్ లో తీసువెళ్తున్నారు..తన ప్రాణం..తన జీవితం..తన సర్వస్వం ఇక ఆమెకి లేదన్న నిజం ఆమె గుండెని తాకడంతో ఒక్కసారిగా...గుండెలు అవిసేలా..ప్రాణం పోయేలా.."సుధీర్..." అంటూ అరిచి అక్కడే కుప్పకూలిపోయింది...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">నేను వెంటనే హాస్పిటల్ లో చేర్పించాను సంహితని...ఆమెకి స్పృహ రాలేదు..డాక్టర్లు ఏవేవో టెస్టులు చేస్తున్నారు సంహితకి...సుధీర్ చనిపోయాడన్న విషయాన్ని నేను జీర్ణించుకోలేకపోతున్నాను..ఇదంతా కల అయితే ఎంత బాగుండు..సుధీర్....ఆ పిచ్చి దాన్ని వదిలేసి నువ్వు హాయిగా వెళ్లిపోయావా...ఇక దాని జీవితం ఏం కాను..నీమీదే దాని ఆశలన్నీ...సర్వస్వం నీకోసం వదిలి వచ్చేసింది ఇక నువ్వు లేకుండా అది బ్రతకగాలదా..దేవుడా ఎందుకు ఇంత శిక్ష విధించావ్ మా జీవితాల్లో..ఏమిటీ గాలిలేని తుఫాను...వెక్కి వెక్కి ఏడ్చాను..నేను సంహిత </span><span style="font-size: large;">దె</span><span style="font-size: large;">గ్గరే ఉండటంతో సుధీర్ ఆఖరి చూపుకు కూడా నోచుకోలేదు...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">మరుసటి రోజు హెడ్ డాక్టర్ వచ్చి "పేషెంట్ తల్లి</span><span style="font-size: large;">దం</span><span style="font-size: large;">డ్రులతో మాట్లాడాలి నేను.." అని చెప్పగా సంహిత వాళ్ళ నాన్నకి ఫోన్ చేసి విషయం మొత్తం చెప్పాను...ఎంతైనా కన్నా తండ్రి..ఏదో కోపంలో పోమ్మన్నాడే కానీ మమకారం తెంచుకోలేదు ఆమెపై...అందుకే వచ్చాడు...డాక్టర్ సంహిత వాళ్ళ నాన్నని తన రూంకి తీసుకెళ్ళాడు</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఆక్సిడెంట్ స్పాట్ లో చనిపోయిన వ్యక్తిని చూసి ఇంత డీప్ షాక్ లోకి వెళ్లిందంటే.....అతను??" ప్రశ్నార్ధకంగా చూసాడు సంహిత తండ్రి వైపు...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అతను...సంహిత ప్రేమించిన వాడు.." </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"మామూలుగా ప్రేమించిన వారు చనిపోయినప్పుడు షాక్ లోకి వెళ్ళడం సహజమే కానీ...ఆక్సిడెంట్ జరిగి రెండు రోజులు కావస్తున్నా ఆమె ఇంకా షాక్ లోనే ఉంది...ఇది సహజమైన పరిస్థితి కాదు..మేము అన్ని రకాల పరీక్షలు చేసి ఆమె మానసిక పరిస్థితిని అంచనావేయగలిగాము..." అంటూ డాక్టర్ చెప్తుండగా కొంచెం ఆందోళనగా చూస్తున్నాడు ఆ తండ్రి ..</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఆమె మానసకి పరిస్థితి "సైకోజెనిక్ </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా". మామూలుగా తలకి పెద్ద గాయం అవ్వడం ద్వారా </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా అనే మానసిక పరిస్తితి సంభవిస్తుంది, కానీ కొన్ని సైకలాజికల్ కారణాలు, ఉదాహరణకి రేప్, డోమాస్టిక్ వయలెన్స్ , లైంగిక దాడుల వల్ల కూడా</span><span style="font-size: large;"> </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా వస్తుంది, అలా వచ్చేదే </span><span style="font-size: large;">సైకోజెనిక్ </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా. కానీ ప్రియుడి మరణం చూసి డీప్ షాక్ లోకి వెళ్ళిన సంహితకి </span><span style="font-size: large;">సైకోజెనిక్ </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా రావడం నాకు ఆశ్చర్యంగా అనిపించినా..నిజం. అతను చనిపోయిన నిజాన్ని ఆమె ఒప్పుకోలేకపోవడమే ఇంకా షాక్ లో ఉండటానికి కారణం..ఆమెలో ఉన్న "మెంటల్ ఫాకల్టీస్" ఈ నిజాన్ని ఆమె మెదడుకి చేరవెయ్యడంలో విఫలం అయ్యాయి, తద్వారా సృష్టించబడ్డ అన్-స్టేబుల్ మెంటల్ కండిషన్ ఈ అమ్నీషియాకి కారణం అయిఉండొచ్చు అని నా విశ్వాసం..." చెప్పడా డాక్టర్ అతని వైపు చూస్తూ..</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అంటే డాక్టర్ ఇప్పుడు సంహిత మమ్మల్ని గుర్తుపట్టలేదా??.." అడిగాడు </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"గుర్తుపడుతుంది...ఇది మామూలుగా వచ్చే </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా అంత ప్రమాదకరమైనది కాదు. </span><span style="font-size: large;">సైకోజెనిక్ </span><span style="font-size: large;">అమ్నీషియా చాలా వరకు సిట్యువేషన్ </span><span style="font-size: large;">స్పె</span><span style="font-size: large;">సిఫిక్, అంటే ఆ మానసిక పరిస్థితికి కారణమైన ఇన్సిడెంట్ కి సంబంధించిన వ్యక్తులు, సంఘటనలు ఆమె మనోఫలకం నుండి చెరిపివేయబడతాయి...ఇప్పుడు సంహిత విషయంలో చనిపోయిన తన ప్రియుడికి సంబంధిన వ్యక్తులను, సంఘటనలను పూర్తిగా మర్చిపోతుంది...ఆమె ప్రవర్తనలో ఎటువంటి మార్పు ఉండదు..నిజానికి చెప్పాలంటే ఇదొక వరం..ఆమె మళ్లీ క్రొత్త జీవితం ప్రారంభిస్తుంది..కానీ..." ఒక్క క్షణం ఆగాడు డాక్టర్...</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"చెప్పండి డాక్టర్..." అడిగాడు సంహిత తండ్రి ఆత్రుతగా </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఆమె ప్రియుడికి సంబంధిన వ్యక్తులని ఈమె ఎప్పటికీ కలవకూడదు...ఎందుకంటే, వాళ్ళని చూడటం వల్ల కానీ లేక వాళ్ళు ఈమెకు అతని జ్ఞాపకాలను జ్ఞప్తికి తెచ్చే ప్రయత్నం చేసినా కానీ ఆమెకు అంతా గుర్తుకువచ్చే ప్రమాదం ఉంది...అతని జ్ఞాపకాలు ఆమె నుంచి పూర్తిగా తుడుచుపెట్టుకొని పోలేదు...అవి రిప్రెస్ అయ్యాయి.. కనుక, ఆమె ప్రియుడు జ్ఞాపకాలు కానీ, అతనికి సంబంధిన వ్యక్తులు కానీ ఈ భూమి మీద ఉన్నట్లు ఈమెకి తెలియకూడదు...ఇది మినహా, ఈమె నడవడికలో కానీ ప్రవర్తనలో కానీ ఎటువంటి తేడా ఉండదు.." చెప్పాడు డాక్టర్.</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">తన కూతురి పరిస్థితి ముందు కొంచెం బాధ కలిగించినా, ఆమె మళ్లీ ఇకనుంచి తన కూతురిగా తన దెగ్గరే ఉంటుంది అన్న ఆలోచన అతనికి కొంచెం సంతోషం కలిగించింది...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"కార్తీక్...నువ్వు నాకొక సాయం చెయ్యగలవా?" అడిగాడు సంహిత తండ్రి </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"చెప్పండి అంకుల్.." అన్నాను </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"నువ్విక సంహితతో మాట్లాడకూడదు...తనని కలవకూడదు..నాకీ సాయం చెయ్యగలవా?"అంటూ అడిగాడు...అతని మాటలు శాసిస్తున్నట్లుగా లేవు..అర్తిస్తున్నట్లు ఉన్నాయి...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"మీరు ఎందుకు ఇలా అడుగుతున్నారో నాకు అర్థం కావడంలేదు...ఈ సమయంలో నాతోడు తనకి చాలా అవసరం.." అన్నాను </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఇప్పుడు నువ్వు తనకి కనిపించకుండా ఉంటేనే...తను మామూలు మనిషిలా ఉండగలదు..."</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">అర్తంకానట్లు చూసాను అతని వైపు...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">డాక్టర్ చెప్పిన విషయం మొత్తం నాకు చెప్పాడు...తన మానసిక పరిస్థితికి బాధపడాలో లేక ఆమె జీవితంలో అనుకోకుండా బ్రద్దలైన అగ్నిపర్వతం ఆమెను నిలువునా దాహించివేయకుండా కొత్త జీవితం ప్రసాదించినందుకు ఆనందపడాలో నాకు అర్థం కాలేదు...మొత్తానికి ఆమె ఇప్పుడు మామూలు సంహిత....సంహిత మైనస్ సుధీర్, చంటి, దివ్యా, గీతం కాంపస్....</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">****************************************************************</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">కార్తీక్ చెప్తుండగా నమ్మలేనట్లుగా చూస్తుంది సుధ...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"తను ఇంజనీరింగ్ పూర్తి చేసినా ఆ విషయం ఆమెకి తెలీదు...ఎందుకంటే, ఆమె ఇంజనీరింగ్ మొత్తం మేమే ఉంటాం...ఆ జ్ఞాపకాలన్నీ పూర్తిగా ఆమె మనోఫలకం నుండి చెరిగిపోవడంతో, ఆమె తండ్రి ఆమెని మళ్లీ డిగ్రీలో చేర్పించాడు...తను నీకు అక్కడ క్లాస్ మేట్ అయింది...ఆ తర్వాత నేను కానీ దివ్య కానీ ఎప్పుడూ ఆమె కంట పడలేదు...ఓ రోజు యాదృచ్చికంగా తను నాకు బస్సులో కనిపించింది...చాలా కాలం తరువాత తనని చూసేసరికి నా ఆనందం మాటల్లో చెప్పలేనిది..తరువాత చాలా సార్లు ఆమె అదే స్టాప్ లో బస్సు ఎక్కడం గమనించిన నేను ఆమెకి తెలియకుండా నేను కూడా అదే బస్సు ఎక్కేవాడిని...సంహీని దూరం నుంచే చూసి చాలా సంతోషించే వాడిని...చంటీ అని ఎంతో ముద్దుగా పిలిచే నా సంహిత నాకు లేదు అని తెలిసిన ప్రతిసారి నా కళ్ళు చెమ్మగిల్లుతాయి...కానీ మొన్న సంహిత ప్రవర్తన నాకు మళ్లీ భయాన్ని కలిగించింది...సుధీర్ చనిపోయిన అదే సిరిపురం సిగ్నల్స్ దెగ్గర తను....ఆ విధంగా..." తడబడుతున్నాయి కార్తీక్ మాటలు...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అంటే ఆ సిగ్నల్స్ ని చూసిన ఆమెకి సుధీర్ చనిపోయిన ఇన్సిడెంట్ గుర్తొచ్చిందంటావా...." అడిగింది సుధ </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అవును...సుధీర్ చనిపోయినప్పుడు సంహిత ముఖంలో సర్వస్వం కోల్పోయిన బాధ కనిపించింది ..అదే ముఖం ఆమెలో మళ్లీ చూసాను మొన్న..అదే బాధ...అదే ఆక్రోశం...అదే గుండెకోత..'సుధీర్' అని గట్టిగా అరచి పడిపోయింది...ఆమె హృదయాంతరాలల్లో సుధీర్ ఇంకా ఉన్నాడు...మొన్న జరిగిన ఇన్సిడెంట్ వల్ల మళ్లీ ఆమెకి మొత్తం గుర్తుకోస్తుందేమో అని భయపడ్డాను...అలా జరగలేదు...కానీ.." ఆగిపోయాడు అతను...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"కానీ..." రెట్టించిందామె</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"తను నన్ను చంటీ అని పిలిచింది..." అన్నాడు కార్తీక్...అతని కళ్ళు </span><span style="font-size: large;">చె</span><span style="font-size: large;">మ్మగిల్లాయి..</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అవునా...ఇప్పుడు నువ్వు చెప్తుంటే నాకు గుర్తుకొస్తుంది...</span><span style="font-size: large;">ఓ రోజు తనకి ఒక కల వచ్చినట్లు చెప్పింది సంహిత...ఆ కలలో తను ఒక అబ్బాయి కోసం తన తండ్రినే కాదనుకొని ఇంట్లో నుంచి బయటకి వచ్చేసాను అని చెప్పింది...అతని పేరు ఏమిటని నేను అడిగాను...ఆమె వెంటనే సుధీర్ అంది" </span><span style="font-size: large;">అని సుధ చెప్తుండగా నిశ్చేష్టుడై ఆమెనే చూస్తూ ఉన్నాడు కార్తీక్</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అంతే కాదు...ఈ రోజు ఉదయం నేను తనని చూడటానికి వెళ్ళినప్పుడు మన కాలేజీ టాపర్ సుధీర్ చనిపోయాడట కదా అని అడిగింది...నాకేం అర్థం కాలేదు...అసలు మాకు తెలిసీ సుధీర్ అనే అతను ఎవరూ మాకు పరిచయం లేదు...తను అలా ఎందుకు అడిగిందో అర్థం కాలేదు.." అంది సుధ...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"నీకో విషయం చెప్పలేదు ఇందాక...మొదటి రెండు సెమ్స్ లో సంహితే కాలేజీ టాపర్, కనీ థర్డ్ సెంలో మాత్రం సుధీర్ టాప్ చేసాడు... సుధీర్ ని సంహిత ఇష్టపడటానికి అదికూడా ఓ కారణం..తనని బీట్ చేసి టాప్ వచ్చినవాడి మీద కోపం పెంచుకొని, మరింత కసిగా చదువుతుందనుకున్నాను ...కానీ రిజల్స్ అనౌన్స్ చేసినప్పుడు, అతను డయాస్ పైకి వస్తుంటే సంహిత కళ్ళలోకి చూసాను..ఎంత కోపంగా చూస్తుందా అని...కానీ ఆమె కళ్ళు ఆనందంతో వర్షిస్తున్నాయి...ఆ కన్నీరు వెనుక ఆమె కళ్ళలో అతని పై ఉన్న ఆరాధనతో మెరిసిన మెరుపు అతని మీద ఆమె పెంచుకున్న ప్రేమను చూపించింది.." అన్నాడు కార్తీక్ గుర్తు</span><span style="font-size: large;">తె</span><span style="font-size: large;">చ్చుకుంటూ...</span></div><div style="color: #20124d;"><br />
</div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"కానీ మీరు ఎవరూ ఆమెకి సుదీర్ చనిపోయిన తరువాత కనపడలేదు...కానీ సుధీర్ విషయాలు ఆమెకి గుర్తుకు వచ్చాయి...అదెలా??..</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"అదే అర్థం కావడం లేదు..." అన్నాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్ చనిపోయినప్పుడు సంహితని ట్రీట్ చేసిన డాక్టర్ పేరు?" అడిగింది సుధ</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"డాక్టర్ అభిరాం..."</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"రేపు మనిద్దరం ఆయన్ని కలుస్తున్నాం...అప్పాయింటుమెంట్ తీసుకో..." </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">*******************************************************</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్....సుధీర్....లే నాన్నా బారెడు పోద్దేకింది...ఇంకా పడుకు</span><span style="font-size: large;">న్నా</span><span style="font-size: large;">వేంటి..కాలేజీ ఉంది మర్చిపోయావా?...అసలే గీతం కాలేజీ టాపర్ వి ఇలా పడుకుంటే ఎలా... " అది ఆమె అతని దుప్పటి లాగుతూ </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"ఒక ఫైవ్ మినిట్స్ అమ్మా ప్లీజ్..." </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"సరే త్వరగాలే....ఇందాకే సంహిత కాల్ చేసింది...నీకోసం కాలేజీలో వెయిట్ చేస్తా అని చెప్పింది .." అందామె అతన్నే గమనిస్తూ...</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;">"నిజమా...." ఉలిక్కి పడి లేచాడు.."మరి ఇప్పటిదాకా చెప్పవేంటమ్మా..." అంటూ పరుగున బాత్రూంలోకి దూరాడు సుధీర్ రెడీ అవ్వడానికి.... </span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">[ You have to wait till next part to know what is going on....till then, see u...bye...take good care of yourself - Kishen Reddy ]</span></span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"></span></div><div style="color: #20124d;"><span style="font-size: large;"></span></div><span style="color: #20124d; font-size: large;"></span></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-44620342754342144752010-05-23T21:37:00.005+05:302011-03-11T12:43:38.373+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 4 [100% Love... 0% Twists]<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div class="separator" style="clear: both; color: #4c1130; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"></span><span style="font-size: large;"></span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సంహిత బస్సు స్టాపులో కాలేజీకి వెళ్ళడానికి బస్సు కోసం ఎదురు చూస్తుండగా వచ్చాడు సుధీర్ బైక్ మీద..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కాలేజీ కా...." అడిగాడు బైక్ ఆమె ముందు ఆపి..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కాదు కైలాసానికి...తీసుకెళ్తావా.." </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"రండి..." అంటూ బైక్ స్టార్ట్ చే</span><span style="font-size: large;">శా</span><span style="font-size: large;">డు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆఁ...@#%$$#@ " సుర సురా చూస్తూ " నే రాను..." అంటూ పోజ్ కొట్టబోయింది..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అలాగే...సి యు లేటర్.." అంటూ వెళ్ళిపోయాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">'హుఫ్....ఏంటో ఈ వ్యక్తి...కొంచెం కూడా సెన్సిటివిటీ లేని మనిషి...ఒక అమ్మాయి కోసం రమ్మని ఇంకోక్కసారి అడగలేడా' అనుకుని బస్సులో కాలేజీకి చేరింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏంటి ఒక్కదానివే కూర్చున్నావ్ ...కార్తీక్ రాలేదా కాలేజీకి?.." అంటూ వచ్చాడు సుధీర్ సంహిత కాంటీన్ లో ఉండగా..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"లేదు..ఏదో పనుందట..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"లవర్ తో సినిమా ప్రోగ్రాం వేసుకున్నాడేమో..." అన్నాడు చిన్నగా నవ్వుతూ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">'కఠిన హృదయమయినా...కామెడి ఉంది అబ్బాయిలో..' అనుకుంది ప్రొద్దుటి ఇన్సిడెంట్ గుర్తొచ్చి</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"మా చంటికి అలాంటివేమీ లేవులే...నీలా కాదు.." అంది మూతి బిగిస్తూ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాకు లవర్ ఉంటే కదా నేను ప్రోగ్రాం వేసుకోడానికి...ఆ రోజు నువ్వేదో అనుకోమన్నావ్...అనుకోనా??" అన్నాడు</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏంటి అనుకునేది ఆవకాయ దబ్బ...ఆశలేం పెట్టుకోకు.."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఏదో సైలెంట్ అనుకుంటే ఎక్స్ ట్రాలు బాగానే చేస్తున్నాడే అనుకుంది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">చిన్నాగా నవ్వాడు ఆ మాటకి....ఎందుకో ఆ అరనవ్వు బాణంలా నేరుగా సర్ ర్ ర్ మని వచ్చి ఆమె హృదయంలో ఇరుక్కు పోయింది...తియ్యని బాధ ఆమెలో...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీకు నిజంగా లవర్ లేదా?..ఎవరినీ ప్రేమించలేదా?" అడిగిందామె</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"లేదు..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏం ?"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీలాంటి అందమైన అమ్మాయి దొరక్క..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఛా...."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హ్మం...విషయం ఏమిటంటే...చిన్నప్పుడే అమ్మానాన్నా పోయారు ...అప్పటినుంచి మామయ్యే చదివించాడు నన్ను.. వాళ్ళ అమ్మాయిని నాకిచ్చి పెళ్లి చేయాలని ఆయన ఆశ...సో ఎవరినీ ప్రేమించాలనే ఆలోచన నాకు రాలేదు.." చెప్పాడతను</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓహ్...." బాధగా అనిపించింది ఆమెకు....నిజానికి ఆమెకి తెలియకుండానే సుధీర్ అంటే ఇష్టం పెంచుకుంది సంహిత...అమ్మాయిలంటే గౌరవం, ఎవ్వరికీ భయపడని అతని గుండె ధైర్యం, తలవంచని వ్యక్తిత్వం ఆమెకి చాలా నచ్చాయి...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒకవేళ నిన్ను తన ప్రాణంగా ప్రేమించే అమ్మాయి నీకు ఎదురయితే ??" అడిగింది ఆశగా ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాలో ఏముందని నన్ను అంత ప్రాణంగా ప్రేమించే అమ్మాయి దొరకడానికి...అమ్మాయిలు పడి చచ్చే మాగ్నెటిజం నా దెగ్గర లేదు..పైగా మై ఆటిట్యూడ్ ఈజ్ ఎ బిగ్ టర్న్ ఆఫ్ టు గాళ్స్...." అన్నాడు నిర్లిప్తంగా..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అమ్మాయిలకు కావలసింది మాగ్నెటిజం కాదు, మంచి మనసు...నీకోసం నేను ఉన్నాను అనే చెప్పే ధైర్యం..నీకోసం నా ప్రాణం అడ్దేస్తాను అని ఇచ్చే హామీ..." చెప్పింది చిన్నపాటి ఉద్వేగంతో...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"చెప్పడానికి బాగానే ఉంటాయి...తన దాకా వస్తేనే తెలుస్తుంది..అంతెందుకు, నువ్వే ఉన్నావ్..మీ నాన్న తెచ్చే అమెరికా ఎన్నారైని చేసుకుంటావ్ కానీ, నాలాంటి వాడిని కనీసం కలలో అయినా భర్తగా ఊహించగాలవా?" అతని ప్రశ్నకు ఆమెలో మౌనం...ఏమి చెప్పాలో తెలియని ఆవేదన..ఎన్నో చెప్పాలని పెదవులు ఉబలాటపడుతున్నా, మనసు ఆంక్షలు విధిస్తుంది ... వణుకుతున్న పెదాలతో అతని కళ్ళలోకి సూటిగా చూస్తుంది...భాష పలకలేక నిస్సహాయంగా ఉన్న పెదవులకి, మేమున్నామంటూ కళ్ళు పలికించే భావాన్ని అతను అర్థం చేసుకుంటాడేమో అన్న విఫలయత్నం ఆమెది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాకు తెలుసు...అది నీ కల్లో కూడా జరగదు...మనసు, హృదయం లాంటివి గొప్ప కావ్యాలకే బాగా పనికొస్తాయి...." అని లేచి వెళ్ళిపోతున్నాడు అతను...ఆమె హృదయంలో వెయ్యి అగ్నిపర్వతాలు బద్దలవుతున్నాయి..నా మనసు ఈ క్షణం అతనికి తెలియాలి..లేకపోతే అతను అన్న మాటలే నిజం చేసిన దాన్ని అవుతాను..చెప్పాలి, తన మీద నాకు ఎంత ప్రేమ ఉందొ చెప్పాలి...ఆ మాట చెప్పి ఈ క్షణం నేను చనిపోయినా పర్వాలేదు..ఆమెలో అంతకంతకు పెరుగుతున్న సంఘర్షణ...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నువ్వంటే నాకిష్టం...జీవితాంతం నువ్వు నాకు తోడుగా ఉంటావా..ఒక స్నేహితుడిగా...ఒక ప్రేమికుడిగా..." ఆ మాటలు అతని చెవిని తాకాయో లేదో ...చివాలున ఆమె వైపు తిరిగి చూసాడు...నిశ్చేష్టుడయ్యాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆమె కళ్ళనిండా కన్నీరు... ఆ కళ్ళు పలికించే ప్రేమని కన్నీటిపొర అడ్డుకోలేకపోయింది, ఆ ప్రేమ అతన్ని నిలువునా చలింపజేసింది..ఆమె వైపే చూస్తూ నడుచుకుంటూ ఆమె దెగ్గరికి వచ్చాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">మాటలు తడబడుతుండగా అడిగాడు "నువ్వు....నన్ను...ఆటపట్టించడం లేదు కదా..."..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సమాధానంగా ఆమె అతని గుండెలో ఒదిగిపోయింది..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అతను అంత అదృష్టవంతుడు కాదు...అది అతనికీ తెలుసు...అందుకే "నేను నీ ప్రేమకి అనర్హుడిని..." అంటూ అతను ఆమె నుంచి విడిపోయి దూరంగా వెళ్ళిపోయాడు...అమెలాగే నిస్సహాయంగా చూస్తూ నిల్చుంది..</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కాలేజీ నుంచి ఇంటికి ఆలస్యంగా బయలుదేరిన సంహితకి బస్సు స్టాప్ లో సుధీర్ కనిపించాడు...ఒక్కడే..తనకోసమే చూస్తున్నట్లున్నాడు..ఆమె నిదానంగా వెళ్లి అతని ప్రక్కన నిల్చుంది..కాసేపు ఇద్దరి మధ్యా మౌనం..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇంకా ఇంటికి వెళ్ళలేదే..." అడిగిందామె ఆ నిశ్శబ్దాన్ని చేదిస్తూ </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీకోసమే...."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అతని వైపు చూసిందామె....</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆ మాట జీవితాంతం అనగలవా....నాకోసం..." ఆమెకి అతను కావాలి...ఆమె అతన్ని వదులుకోలేదు...అన్ని రోజులు అతని పైన కొద్దికొద్దిగా పెంచుకున్న ఇష్టం ఈ రోజు ఒక అగ్నిపర్వతంలా బద్దలయి లావా లా బైటకి వచ్చింది ఆమె ప్రేమంతా...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"బుజ్జి బంగారం..." ఎంతో ప్రేమగా అతను పిలిచిన మాట విని ఆశ్చర్యంగా అతని వైపే చూస్తుంది..."ఇలా నిన్ను పిలవాలని ఎప్పటినుంచో అనిపించేది..నువ్వు నన్ను ఆటపట్టించిన ప్రతి సారీ, నిన్ను దెగ్గరకు తీసుకోవాలని అనిపించేది..ఆ మరుక్షణమే నా పిచ్చి ఊహకు నాలో నేనే నవ్వుకునే వాడిని...నువ్వంటే.." అతని మాటలు మధ్యలోనే ఆగోపోయాయి...ఆమె వచ్చి అతన్ని గట్టిగా హత్తుకుంది...ఆమె కన్నీళ్ళతో అతని గుండె తడిచింది.</span></div><div style="color: #4c1130;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కానీ ఇది జరుగుతుందా?..మీ నాన్న పెద్ద బిజినెస్ మాగ్నెట్..నాకేమో ఎవరూ లేరు...మా మామయ్యను నేను ఒప్పించగలనేమో కాని మీ నాన్నని ఒప్పించగలనా...మన ప్రేమ గెలుస్తుందా? " అతనిలో భయం మొదటిసారిగా చూసింది సంహిత...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇంత పిరికిగా ఎలా మాట్లాడుతున్నావ్...వద్దు, ఒక పిరివాడిలా మారి నన్ను ప్రేమించొద్దు...దైర్యంగా నా చేయి అందుకునే తెగింపు నీలో ఉంటేనే ప్రేమించు...పదిమంది నిన్నుకొట్టినా తలవంచని నీ మొండితనం, వెయ్యి మంది ముందు ఒక అమ్మాయి పరువు కాపాడిన నీ తెగింపు...మన ప్రేమకి పనికిరావా??" చివాలున కొరడాతో కొట్టినట్లు అనిపించింది అతనికి...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDmz3KasPaStQP-qGHN6LDRei63Br1FLuxAOVTgaV51n2ou7UC_MxWaBvbogAWVIGrniY4A6gaCTBrUI35g1NFGvzijB_KgCKq6nZTehPVIdIPuRNIwFKIj7qY2BS9zlFaJYwJ68m6pTYf/s1600/100-Love.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDmz3KasPaStQP-qGHN6LDRei63Br1FLuxAOVTgaV51n2ou7UC_MxWaBvbogAWVIGrniY4A6gaCTBrUI35g1NFGvzijB_KgCKq6nZTehPVIdIPuRNIwFKIj7qY2BS9zlFaJYwJ68m6pTYf/s1600/100-Love.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;">ఏదో సంకల్పించుకున్న వాడిలా బండి స్టార్ట్ చేసి, "ఎక్కు" అన్నాడు ..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆమె అతనివైపే చూస్తూ ఎక్కి కూర్చుంది...బండిని వంద కె/హెచ్ లో బీచ్ రోడ్ పై దూకించాడు....అలా వెళ్తూ రుషికొండ దాటి వెళ్లి..ఒక చిన్న గుడి దెగ్గర ఆపాడు..అక్కడ ఉన్న అమ్మవారి రాతి విగ్రహంకి ఉన్న బొట్టుని వేలితో తీసి సంహిత నుదిటి మీద పెట్టి "ఈ జన్మలో నే కాదు...మరో జన్మంటూ ఉన్నా నువ్వే నా భార్యవి.."..అంతే ఉద్వేగంతో అతన్ని అల్లుకుపోయింది సంహిత...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">మరుసటి రోజు విషయం తెల్సుకున్న నేను(కార్తీక్..ఇదంతా కార్తీక్ సుధకి చెప్తున్నాడు..ఇక్కడ నేరేటర్ కార్తీక్ ) చాలా సంతోషించాను...నేను ఎపుడో అనుకున్నాను సంహితకి సుధీర్ మంచి జోడి అని..అతను నిస్వార్ధమైన వ్యక్తి..ప్రేమిస్తే ప్రాణాలు ఇస్తాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆరోజు నుంచి కాంపస్ లో ఎక్కడ చూసినా మేమే...( ఆఫ్ కోర్స్ ప్రేమికులకి కావాల్సిన ప్రైవసీ ఇస్తున్నాను అనుకోండి )..మా ముగ్గురి స్నేహం మరింత బలపడింది...ఆ తరువాత సుధీర్ చాలా మారాడు..అందరితో బాగా కలిసిపోతున్నాడు..కానీ మొండితనం, కోపం మాత్రం అస్సలు తగ్గలేదు..రోజూ సంహితే సొంతంగా లంచ్ ప్రేపర్ చేసి సుధీర్ కోసం బాక్స్ తెచ్చేది..పాపం అంతకముందు వంట రాదంట..ఏదో మాటల్లో సుధీర్ ఓ సారి నీ చేతి వంట తినాలని ఉంది అన్నాడట...పాపం చాలా కష్టపడి నేర్చుకోవడమే కాదు..రోజూ బాక్స్ లో తీసుకొచ్చి తనే తినిపించేది...ఈ తినిపించే సన్నివేశంలో నేను పని ఉందంటూ అలా బైటకి వెళ్లి వచ్చేవాడిని... </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు సుధీర్ కోసం కాలేజీలో ఎంత వెతికినా కనిపించలేదు...ఎవ్వరిని అడిగినా తెలీదు అన్నారు...దివ్య కూడా లేదు..మూడు రోజులు అయింది, అయినా వాళ్ళిద్దరూ కనిపించలేదు...సంహిత ఒకటే ఏడుపు...అన్నం తినడం మానేసింది..నేను ఎంత చెప్పినా వినిపించుకోలేదు..."చంటీ తనకి ఏదన్నా అయితే నేను తట్టుకోలేను రా..." అంది ఏడుస్తూ...నాకు దాన్ని చూసి చాలా జాలేసింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">మరుసటి రోజు కాలేజీలో ఇద్దరూ కనిపించారు...సంహిత సుధీర్ ని చూస్తూనే వెళ్లి "ఎక్కడికెళ్ళావ్ ఇన్ని రోజులు...నువ్ లేకుండా నేను ఉండగలనా.." అంటూ ఏడ్చింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"బుజ్జి...దివ్య వాళ్ళ నాన్న చనిపోయార్రా .." చెప్పాడు బాధగా </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ప్రక్కనే దివ్య కూర్చొని ఉంది...ఆమెకు అంతా సూన్యంగా ఉంది పరిస్థితి...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">వెంటనే సంహిత వెళ్లి దివ్యని ఓదార్చింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇప్పుడు దివ్యకి ఎవరూ లేరు..వాళ్ళమ్మ చిన్నప్పుడే పోయింది ...రాబందుల్లా పీక్కుతినే బందువులు కొంతమంది ఉన్నారు, కానీ నేను దివ్యని ఎవ్వరికీ అప్పజెప్పను...తను నాతోనే ఉంటుంది..తన భారం నాదే...నేనే పెళ్లి చేస్తాను..." ఉద్వేగంగా చెప్పాడు సుధీర్...సుధీర్ ని పట్టుకొని "అన్నయ్యా..." అంటూ ఏడుస్తుంది ఆ పిల్ల..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నిర్ణయం తీసుకున్నవాడిలా "దివ్యకి ఇష్టం అయితే తనని నేను పెళ్లి చేసుకుంటాను..." అన్నాను </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ముగ్గురూ చివ్వల్న తలెత్తి చూసారు నా వైపు...సుధీర్ నా దెగ్గరికి వచ్చి.."కార్తీక్...." అన్నాడు ...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నేను ఆలోచించే చెప్తున్నా...తనంటే నాకిష్టమే..." అన్నాను...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఉబుకుతున్న కన్నీరు కంటి నుండి జారుతుండగా నన్ను గట్టిగా తన భుజానికి హత్తుకున్నాడు సుధీర్...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత దివ్య నాకు చాలా దెగ్గరైంది...ఎంతగా అంటే సంహీని చూసి తను కూడా నాకు లంచ్ బాక్స్ తీసుకురావడం మొదలెట్టింది...కానీ తినిపించాలంటేనే కొంచెం సిగ్గు అడ్డొస్తుంది పాపం దివ్యకి..ఎంతైనా పల్లెటూరి పిల్ల కదా..."సంహిత అంటే ఇంట్లో ఉంటుంది కాబట్టి ప్రిపేర్ చేసుకొని వస్తుంది, నువ్వు హాస్టల్ లో ఉంటున్నావ్...వద్దులే...వండుకొని తీసుకోస్తేనే ప్రేమ ఉన్నట్లా.." అన్నాను...తనకు ఏం అర్థం అయిందో మరి, కొంచెం కళ్ళలో నీళ్ళు వచ్చాయి..."తీసుకురానులే..." అంటూ వెళ్ళిపోయింది...అమ్మాయిలను అర్థం చేసుకోడం చాలా కష్టమే...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఫైనల్ ఇయర్ కి వచ్చాం...దివ్యని మా ఇంట్లో పరిచయం చేశా.. అందరికీ నచ్చింది..కొంచెం విశాల భావాలు ఉన్న ఫామిలీ కాబట్టి పెద్దగా ప్రాబ్లం లేకుండా మా పెళ్ళికి గ్రీన్ సిగ్నల్ దొరికింది...ఎటొచ్చి సంహితకే ప్రాబ్లం...వాళ్ళ నాన్న పెద్ద బిజినెస్ మాగ్నెట్..సంహిత విషయం ఇంట్లో చెప్పేయాలని నిర్ణయించుకుంది..ఓ రోజు సుధీర్ ని లంచ్ కి పిలిచి వాళ్ళ నాన్నకి పరిచయం చేసింది..కానీ సుధీర్ పట్ల వాళ్ళ నాన్న తీరు ఆమెకి ఏమాత్రం నచ్చలేదు...సుధీర్ అంటే ఏదో చిన్న చూపు చూసినట్లు మాట్లాడటం ఆమెకు మింగుడు పడలేదు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">చివరికి సుధీర్ ని తను ప్రేమిస్తున్నట్లు చెప్పింది..సరేమిరా అన్నాడు వాళ్ళ నాన్న...ఈ విషయం సంహిత మాకు చెప్పింది..."డబ్బున్న అహంకారం అతనిది...కూతురి పెళ్లి కూడా బిజినెస్ అనుకుంటున్న అతను నా తండ్రి" అంటూ మా దెగ్గర పెదవి విరిచింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నే వెళ్లి మాట్లాడుతాను..." అన్నాడు సుధీర్...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"వద్దు...అది కరెక్ట్ గా ఉండదు....నే మాట్లాడుతాను" అని చెప్పి తరువాతి రోజు వాళ్ళింటికి వెళ్లాను...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అంకుల్...వాళ్ళిద్దరూ ప్రాణంగా ప్రేమించుకుంటున్నారు...వాళ్ళని దీవించండి.." అన్నాను </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఈ కాలం ప్రేమల గురుంచి నాకు చెప్పొద్దు...అన్యాయంగా అందమైన భవిష్యత్తుని పాడుచేసుకోవద్దని తన మంచి కోరే స్నేహితుడిగా నువ్వే చెప్పు .." అన్నాడు </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఈ కాలం ప్రేమల గురుంచి మీకేం తెలుసో నాకు తెలీదు..కానీ సంహిత సుధీర్ ల ప్రేమ గురుంచి నాకు తెలుసు..అందుకే మిమ్మల్ని వాళ్ళ ప్రేమని అంగీకరించమని చెప్దామని వచ్చాను....లేకపోతే మీరు ఏం కోల్పోతారో మీకు ఇప్పుడు తెలీదు..." అని చెప్పి వచ్చేసాను...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఇంజనీరింగ్ పూర్తయింది...కాంపస్ సెలెక్షన్స్ లో మా నలుగురికీ జాబ్స్ వచ్చాయి..సంహిత ఈ లోపు వాళ్ళ నాన్నని ఎన్ని సార్లు అడిగినా లాభం లేకపోయింది...ఇక ఆమెలో సహనం నశించింది..ఆమెకు తెలుసు తండ్రి ఒప్పుకోడు అని, అందుకే ఆమె ఇల్లు వదిలి రావడానికే నిర్ణయించుకుంది..., చివరి ప్రయత్నం చేద్దమనుకొని ఇంటికి వెళ్ళింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాన్న...నేను తనని పెళ్లి చేసుకొని జీవించడంలో నాకు ఎంతో సంతోషం ఉంది...మీ కూతురి సంతోషం మీకు ముఖ్యం కాదా ?" అడిగిందామె ఆవేదనగా </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీకు నీ ప్రేమ ఒక్కటే కనిపిస్తుంది...నువ్వే ఎవడో అనామకుడిని చేసుకుంటే నా పరువేం కాను...నా బిజినెస్ పార్టనర్ కొడుకుని నీకు ఇచ్చి పెళ్లి చేద్దాం అనుకుంటున్నాను...అదే నీకు కూడా మంచి లైఫ్ ఇస్తుంది..." అన్నాడు </span></div><div style="color: #4c1130;"></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్ ని తప్ప నేను ఎవరినీ పెళ్ళిచేసుకోను...." తెగేసి చెప్పించి ఆమె..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నా మాట గౌరవించని వాళ్లకు ఈ ఇంట్లో స్థానం లేదు..అది కూతురైనా సరే.." స్థిరంగా చెప్పసాగాడు ఆ తండ్రి "కూతురిగా నా గౌరవం నిలబెట్టాలి అనుకుంటే నేను చెప్పిన వాడినే పెళ్ళిచేసుకో..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నల్ల కోట్లు వేసుకునే వాళ్ళముందు మీ పరువు కాపాడటానికి, జీవితాంతం నా మనసుకి నేను నల్ల ముసుగు వేసుకొని జీవించలేను నాన్నా.." అంతే స్థిరంగా చెప్పింది ఆమె కూడా..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అదే నీ నిర్ణయమయితే..." అని వాకిలికేసి వేలు చూపించాడు ఆమెకి..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అంతే ఆమె విసురుగా లోపలి వెళ్లి ఒక సూట్ కేసుతో బైటకి వచ్చి అతని వైపు ఓసారి చూసింది.</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"వెళ్ళదల్చుకున్నవాళ్ళు ఆగడం దేనికి..." చేతులు వెనక్కి కట్టుకొని పక్కకి చూస్తూ అడిగాడు</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇదే చివరిసారి మీ కూతురు మిమ్మల్ని చూడటం అని తెలియజేయడానికి.." అని గుమ్మం దాటి వెళ్లిపోయిందామె </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> <span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> [To be continued in the fifth part</span>....<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">....Next part would be probably on Thursday... Best Regards - Kishen Reddy ]</span></span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-27188370801928012912010-05-21T01:50:00.005+05:302011-03-11T12:43:06.982+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 3<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #4c1130; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సంహిత, నేను ఒకే రోజు గీతం కాలేజీలో జాయిన్ అయ్యాము...అదే రోజు ఇద్దరం మంచి ఫ్రెండ్స్ అయ్యాం..." కార్తీక్ చెప్తున్నాడు, సుధ అలాగే అతని వైపు చూస్తూ వింటుంది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">***********************************************************</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కాలేజీలో చేరాలి అంటేనే భయం వేసింది నాకు...రాగింగ్, గొడవలు..ఇలా ఏవేవో నన్ను చాలా భయపెట్టాయి...మొదటి రోజే నీలాంటి ఫ్రెండ్ దొరికినందుకు చాలా సంతోషంగా ఉంది.." అని చెప్తున్న సంహిత వైపు అలానే చూస్తున్నాను... </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"చిన్నపటినుండి ఎప్పుడూ సెకండ్ అనే మాట నాకు తెలీదు...అన్నిటిలో నేనే ఫస్ట్...ఇక్కడ కూడా కష్టపడి కాలేజీ ఫస్ట్ తెచ్చుకోవాలి..." అంటూ పట్టుదలగా చెప్తున్న సంహీని చూసి ముచ్చటేసింది... </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"యు విల్...అల్ ద బెస్ట్..." అంటూ విష్ చేసాను.. </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"థాంక్స్...నిన్ను నేను చంటి అని పిలవోచ్చా?.." అని అడిగింది సంహిత...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీ ఇష్టం...కానీ చంటీ అనే ఎందుకు?" అడిగాను </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆ పేరు అంటే నాకు చాలా ఇష్టం...చిన్నప్పుడు నేను మొదటిసారిగా స్కూల్ లో చేరినప్పుడు, నాకు మొదటి రోజే పరిచాయం అయ్యాడు చంటి...నాకు చాలా మంచి ఫ్రెండ్ అయ్యాడు ..మేమిద్దరం రోజూ బాగా ఆడుకునేవాళ్ళం...అతను నాతో ఆడుకోడానికి రాకపోతే ఇక ఆ రోజంతా నేను అన్నం తినే దాన్ని కాదు..అలాంటిది సడన్ గా చంటిని స్కూల్ మన్పించేసారు...తర్వాత తెలిసింది చంటికి అంత చిన్నతనంలోనే బ్రెయిన్ ట్యూమర్ వచ్చిందని..అతను ఎక్కువ కాలం బ్రతకడని..తనని చూడటానికి ఓ రోజు వెళ్ళినప్పుడు 'సమ్మి నేను నీతో అడుకోలేను ఇంకెప్పుడూ...నాకు వొంట్లో బాగోలేదు..నువ్వు ఏడవకు, నీకు ఇంకో చంటి దొరుకుతాడు..' అన్న చంటిని పట్టుకొని బాగా ఏడ్చేసాను...చంటి కొన్ని రోజులకి చనిపోయాడు...ఆ తర్వాత ఇన్నేళ్ళకి నాకు మొదటి రోజే ఫ్రెండ్ అయిన నిన్ను చూసి చంటి గుర్తొచ్చాడు...అందుకే నిన్ను చంటి అని పిలుస్తా.." అని చెప్పిన సంహిత వైపు చూసాను...'నేను నీకు అంత గొప్ప స్నేహితుడిని అవ్వగాలనా..?' అంటూ నా మనసు ఆమెకు వేసిన ప్రశ్నకి బదులుగా ఆమె రువ్విన చిరునవ్వు నాకు సమాధానం తెలిపింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు సన్నగా చినుకులు మొదలవ్వగా, మేమిద్దరం కాలేజీ బస్సు స్టాప్ షెల్టర్ కింద ఉన్నాం...ఇద్దరు సీనియర్లు ఒక జూనియర్ ని రాగింగ్ మొదలెట్టారు అక్కడ...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"రేయ్...సెల్యూట్ చెయ్యి భే..." </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"...."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏందిరా చెవుటోడివా??..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"...."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీ పేరేంట్రా??"</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"....." </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"బట్టలు ఊడదీసి పరిగేత్తిస్తా కాంపస్ మొత్తం...నాకు గురుంచి తెలీదేమో...ఏం జూస్కోనిరా ఈ పొగరు...చెయ్ సెల్యూట్..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"....."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సీనియర్ గాడికి తిక్కరేగి..'నీ యబ్బా..' అంటూ కాలర్ పట్టుకున్నాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">తలెత్తి సీనియర్ వైపు చూసాడు అతను...అప్పుడు చుశాను అతని కళ్ళ వైపు...ఒక్కసారిగా మండుతున్న అగ్నిగోళంలా మారాయి..'ఏంట్రా ఆ చూపు...' సీనియర్ మాటలు పూర్తి కాలేదు, ఎప్పుడు ముడిచాడో ఆ పిడికిలి, ఆ నరాల శబ్దం వినిపించి అటుచూసే లోపే అతగాడి పిడికిలి సీనియర్ పొత్తికడుపులో పిడిబాకులా దిగింది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కిందబడి దొర్లుతున్న సీనియర్ ని చూస్తూ..." సుధీర్....సుధీర్ నా పేరు.." అంటూ వెళ్ళిపోయాడు ఆ జూనియర్....</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఇదంతా చూసిన సంహిత "ఛ..ఇలాంటి వాళ్ళు గొడవలు పెట్టుకోడానికే కాలేజీకి వస్తారేమో...సగం ఇలాంటి వాళ్ళ వల్లే కాలేజీ చేరాలంటేనే నాలాంటి వాళ్ళు భయపడుతున్నారు.." అంది..నేను మాత్రం అలా నడిచి వెళ్తున్న సుధీర్ అనబడే జూనియర్ వైపే చూస్తున్నా...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆ తర్వాత చాలా రోజులు సుధీర్ ని గమనించాను..ఏదో వచ్చి తన పని చూసుకొని వెళ్లి పోయేవాడు, పెద్దగా ఎవరితోనూ కలిసేవాడు కాదు..నేను, సంహిత అనుకున్నట్లు అతను గొడవలకి పోయే రకం ఏమీ కాదు.కానీ తనని అనోసరంగా కదిలిస్తే, ఇక అదొక పెద్ద గొడవ అవుతుంది అని మాత్రం అర్థం అయింది...</span><span style="font-size: large;">సుధీర్</span><span style="font-size: large;"> ఆ రోజు సీనియర్ ని కొట్టిన ఇన్సిడెంట్ పెద్ద దుమారమే లేపింది..సీనియర్స్ ఒక బాచ్ కలిసి </span><span style="font-size: large;">సుధీర్ని</span><span style="font-size: large;"> బాగా కొట్టారు..కాంపస్ ముందు మోకాళ్ళ మీద నిల్చుని సీనియర్స్ కి సారి చెప్పమన్నారు వాళ్ళు సుధీర్ని...ఊహూ అలా చెప్తే వాడు సుధీర్ ఎందుకు అవుతాడు.."నా ప్రాణం పోయినా అది జరగదు అన్నాడు.." చివరికి ఈ విషయం ప్రిన్సిపాల్ కి తెలిసి ఎలాగో రాజీ కుదిర్చాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సుధీర్ చాలా మొండొడు...అస్సలు దేనికీ భయపడడు...సంహితకి మాత్రం అతనంటే కోపం..అతనికి అంత మొండితనం పనికిరాదు అంటుండేది... </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు కాలేజీ అయిపోయాక, బస్సు స్టాప్ కి వచ్చాను ఒక్కడినే ఆ రోజు సంహిత కాలేజీకి రాలేదు..సుధీర్ ఒక్కడే ఉన్నాడు బస్సు స్టాప్ లో..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హాయ్ సుధీర్..." మాట కలిపాను అతన్ని చూస్తూనే...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హాయ్.." చాలా ముక్తసరిగా చెప్పాడు </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నా పేరు కార్తీక్...కంప్యూటర్స్..." అన్నాను చేయి కలుపుతూ </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓహ్..."</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అతను పెద్దగా మాట్లాడడు అని తెలిసీ నేనే సంభాషణ కొనసాగించాను </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఎవరికోసం అయినా ఎదురు చూస్తున్నావా?" అంటూ అడిగాను </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆ..అవును..." మళ్లీ మౌనం..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో ఒక అమ్మాయి వచ్చింది..."సారి అన్నయ్య కొంచెం లేట్ అయింది...అయినా నువ్వెళ్ళిపోవాల్సింది కదా..." అందామె వస్తూనే...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నిన్ను ఒంటరిగా వదిలా??..అదెప్పుడైనా జరుగుతుందా!!" అన్నాడతను పక్కనే పార్క్ చేసిన ఉన్న బైక్ స్టార్ట్ చేస్తూ...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">వాళ్ళిద్దరూ వెళ్ళిపోయారు...ఆ అమ్మాయి పేరు దివ్య...తరువాత నాకు తెలిసిందేమిటంటే...వాళ్లేమీ రక్తం పంచుకుపుట్టిన అన్నాచెల్లెళ్ళు కాదు..దివ్య తండ్రి ఆ అమ్మాయిని కాలేజీలో జాయిన్ చేయడానికి వచ్చినప్పుడు, వాళ్ళు పల్లెటూరు నుంచి వచ్చారు అని తెలుసుకొని, సుధీర్ ఫార్మాలిటీస్ పూర్తిచేయడంలో సహాయం చేసాడు వాళ్లకి..దివ్యని వైజాగ్ లో దెగ్గరుండి హాస్టల్ లో చేర్పించాడు..'బొత్తిగా లోకం తెలీని పిల్ల, అప్పుడప్పుడు కొంచెం కనిపెట్టుకొని ఉండు బాబు..' అని ఆమె తండ్రి చెప్పినపుడు 'అలాగే..' అని ఇచ్చిన మాట కోసం రోజూ దివ్యని కాలేజీలో దింపడం, మళ్లీ తిరిగి హాస్టల్ లో దింపడం అతని దినచర్యలో భాగం...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు దివ్య క్లాసులో ఎవడో "అయాం అవైలబుల్ టునైట్" అని ఒక పేపర్ మీది రాసి దివ్య జడకి తగిలించాడు ఆమెకి తెలియకుండా...అది చూసి కాంపస్ లో వాళ్ళందరూ ఒకటే నవ్వు...అది చదివిన ప్రతి పోకిరి వెధవ ఆమె దెగ్గరికొచ్చి "నేను కూడా అవైలబుల్...నేను రావచ్చా" అంటూ ఒక వెకిలి నవ్వు వదులుతుంటే అర్థంకాక ఆ తరువాత ఎవరో ఒక అమ్మాయి ఆ పేపర్ తీసి ఆమెకి చూపిస్తే ఒక్క క్షణం ఖంగుతిని వెంటనే సిగ్గుతో చచ్చిపోవాలని అనిపించింది దివ్యకి. ఈ విషయం తెలిసిన సుధీర్, అలా రాసినవాడెవడో కనుక్కొని కోపంతో రగిలిపోతూ దివ్య క్లాసుకి వెళ్లాడు..క్లాసు మధ్యలో ఉందనే విషయం కూడా అతనికి కనిపించలేదు..అతనికి కనిపించింది ఒక్కటే దివ్యని ఎడిపించినవాడు, వాడి కాలర్...విసురుగా వెళ్లి వాడి కాలర్ పట్టుకొని బెంచ్ పైనుంచి లాగి ఈడ్చుకుంటూ వాడిని తీసుకెళ్తుంటే క్లాసులో అందరూ కోయ్యబోమ్మల్లా చూస్తుండిపోయారు....వాడిని అలాగే కాలర్ పట్టుకొని ఈడ్చుకుంటూ కాంపస్ మధ్యకి తీసుకొచ్చి..."నువ్వు రేపు మళ్లీ కాలేజీకి రావాలంటే నేను చెప్పమన్నది చెప్పు..కాలేజీ మొత్తం వినాలి నువ్వు చెప్పేది " అన్నాడు వాడి వైపు చూస్తూ..వాడు వణుకుతూ ఉన్నాడు..."చెప్తావా...లేక .." అతను పిడికిళ్ళు ముడవడం చూసి...గట్టిగా సుధీర్ చెప్పమన్నట్లు చెప్పాడు...కాలేజీ మొత్తం వినేలా..ఇలా .."రమేష్ అనబడే నేను...మొగాడిని కాదు...అటూ ఇటూ కాని జాతికి చెందిన వాడిని...అందుకే మా.డా గాడిలా దివ్యని ఎడిపించాను...నన్ను రేపటినుంచి అందరూ అలానే పిలవోచ్చు.." అన్నాడు..అదే మాట పది సార్లు గట్టిగా కాంపస్ అంటా వినేలా చెప్పించాడు సుధీర్....ఆ తరువాతి రోజు నుంచి రమేష్ అనబడే ఆ అటూ ఇటూ కాని జాతికి చెందిన వాడు కాలేజీకి రావడం మానేసాడు...ఆ తరువాత దివ్యని ఏడిపించడం మాట అటుంచితే, కనీసం మాట్లాడటానికి కూడా భయపడేవారు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అదిగో...సరిగ్గా ఆ ఇన్సిడెంట్ తో సంహిత దెగ్గర నూటికి ఒక యాభై మార్కులు కొట్టేసాడు మన సుధీర్...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"కుర్రాడు మంచోడే చంటి...కాకపోతే కాస్త వెర్రి...కాస్త తింగరి తనం...బోలెడంత మొండితనం...అంత కన్నా ఎక్కువ పొగరుబోతుతనం ఉన్నాయి..." అంటూ సుధీర్ పై తన అనాలిసిస్ చెప్పింది సంహిత ఓ రోజు సడన్ గా నాతో...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓహో...మొత్తానికి అతనిమీద ఒక ఒపినియన్ కి వచ్చావనమాట..." అన్నాను నవ్వుతూ </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆ..ఏదో..పర్లేదు...కానీ ఒక అమ్మాయి పరువుని అందరిముందు ఎలా కాపాడేడో చూసావు కదా...కొంచెం వైలెంట్ గా అనిపించినా, ఒక అమ్మాయికి ఒక అబ్బాయి దెగ్గరనుంచి అంత కన్నా హామీ ఏం కావాలి...నీ కోసం నా ప్రాణం అడ్డేస్తా అనే హామీ.." అంది కొంచెం ఎమోషనల్ గా...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హ్మం ...నిజమే" అన్నాను...ఇంతలో ఎప్పుడు వచ్చాడో తెలీదు, మా మాటలు విన్నవాడిలా మా ప్రక్కనుంచి చిన్న స్మైల్ తో వెళ్తూ కనిపించాడు సుధీర్...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నవ్వడం కూడా వచ్చే అబ్బాయికి..." అంది మెల్లిగా నవ్వుతూ సంహిత...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"పోగిడావు కదా అబ్బాయిని మరి.." అన్నాను ఆమెతో కలిసి నవ్వుతూ </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆ తరువాత దివ్యకి సంహిత మంచి ఫ్రెండ్ అయింది...తద్వారా సుధీర్ కూడా మాతో మాట్లాడుతూ ఉండేవాడు..కానీ ఎంత వరకు మాట్లాడాలో అంతవరకే మాట్లాడేవాడు.."ఓ ముక్క ఎక్కువ మాట్లడిదే..తమరిని అమ్మాయిలు లవ్ లో పడేస్తారని భయమా??" సంహిత డైరెక్ట్ గానే అడిగేసింది ఓ సారి...ఓ నవ్వు నవ్వి అక్కడనుంచి పరార్ మనోడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు అందరం కలిసి కూర్చొని మాట్లాడుతుండగా సంహిత సడన్ గా అడిగింది సుధీర్ ని " ఆ రోజు దివ్య స్థానంలో నేను ఉంటె...నువ్వు అలా రియాక్ట్ అయ్యేవాడివా??" అని...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అయ్యుండేవాడిని కాదు..." చెప్పాడతను</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏం ?...ఎందుకని?.." కొంచెం రోషం సంహిత గొంతులో </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అప్పుడు నువ్వెవరో నాకు తెలీదుగా..." అన్నాడతను స్థిరంగా </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓహో తెలిస్తేనే కాపాడుతావా...సరే ఫర్ ఎక్సాంపుల్ నేను నీ లవర్ అని అనుకో...మరి అప్పుడు.." అందామె...ఏదో తెలుసుకోవాలనే తపన ఆమెలో...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అప్పుడు....అప్పుడు...." అతనేమి చెప్తాడో అనే ఎదురుచూపు తాలూకు మెరుపు చూశాడతను ఆమె కళ్ళలో ...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏమో...నువ్ నా లవర్ అయితే గాని చెప్పలేను." అన్నాడతను.</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అబ్బో...ఏదో ఎక్సాంపుల్ కి అడిగాను బాబూ..అంత దూరం వెళ్ళకు..." అంది సంహిత </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నేను వెళ్ళానా??.." అంటూ నవ్వుకుంటూ అక్కడి నుంచి వెళ్ళిపోయాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అంటే ఏంటి...నేను వెళ్ళాననా??...ఏంటి చంటి అతని భావం...అసలు ఆ పొగరు ఏంటి మనిషికి...అలా మధ్యలో వెళ్లిపోతాడేంటి??.." అంటున్న సంహిత రోషం వెనుక ఏమి దాగుందో తెలుసుకోవాలనిపించింది నాకు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> [ To be continued in the 4th part...I will publish the 4th part on Sunday probably :-) ] </span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-39591943233250183572010-05-15T21:43:00.004+05:302011-03-11T12:42:31.358+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 2<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #783f04; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #783f04; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">సంహిత కళ్ళు తెరిచే సరికి హాస్పిటల్ లో ఉంది. </span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">సుధీర్ చనిపోయాడన్న విషయం ఆమెకి గుర్తురాగానే దుఃఖం పొంగుకు వచ్చింది..తను ఇక లేడు అన్న నిజాన్ని ఆమె జీర్ణించుకోలేకపోతుంది..అతను ఎవరో ఏమిటో, అసలు అతని గురుంచి ఏమీ తెలియదు..పరిచయం కూడా చాలా తక్కువ, కానీ సర్వస్వం కోల్పోయినట్లు అనిపిస్తుంది ఆమెకు..అతనితో మాట్లాడింది కొన్ని మాటలే కావచ్చు, కానీ ఆమె హృదయం అతని హృదయంతో అనుక్షణం సంభాషిస్తూనే ఉంది..ఊసులాడుతూనే ఉంది...</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><br />
</div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">నర్స్ లోపలి వస్తూనే "మీ నాన్న గారు, అమ్మ గారు హాస్పిటల్ కి బైల్దేరారు..కొద్దిసేపట్లో వచ్చేస్తారు..ఈ రోజు సాయంత్రం మిమ్మల్నిడిశ్చార్జ్ చేస్తారు .." అంది..</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"నన్ను హాస్పిటల్ లో ఎవరు చేర్చారు..." అంది సంహిత</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"ఎవరో ఒక అబ్బాయి చేర్చాడు...అతను పేరు కార్తీక్ అంట.." అంది నర్స్ సంహితకి టాబ్లెట్ ఇస్తూ..</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"అలాగా..." అంది </span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"మీరు రెస్ట్ తీసుకోండి..." అంటూ నర్స్ వెళ్ళిపోతుండగా..."నేను ఆ అబ్బాయితో ఒక సారి మాట్లాడాలి...పిలుస్తారా?" అంది సంహిత...</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"అలాగే..." అంటూ వెళ్ళిపోయిన నర్స్ కార్తీక్ ని సంహిత దెగ్గరకు తీసుకువచ్చి తను వెళ్ళిపోయింది...</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">పాతికేళ్ళు ఉంటాయి అతనికి..ఆరడుగుల ఎత్తు,కోల మొహం..లేత గడ్డం,నూనూగు మీసాలు..ఫుల్ హాండ్స్ చొక్కాని చేతులు సగం మడిచి, చక్కగా ఇన్షర్ట్ చేసుకోని ఉన్నాడు...</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"థాంక్స్..." అంది సంహిత అతన్ని చూస్తూనే..</span></div><div style="color: #783f04; text-align: left;"><span style="font-size: large;">"పర్లేదు...మీతో పాటే బస్సులో ఉన్నాను నేను...మిమ్మల్ని చాలా సార్లు నేను ఎక్కిన బస్సులోనే చూశాను ..నేను దిగిన స్టాప్ లోనే మీరూ దిగారు...మీరు ఎప్పుడూ దిగే స్టాప్ అది కాదు...మిమ్మల్నే కొద్ది దూరం అనుసరించాను...కానీ ఆ క్షణం మీరు..." అంటూ అతను ఇంకా ఏదో చెప్పబోతుండగా </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మీరు నాకొక చిన్న మాట ఇవ్వగలరా?" అందామె అతన్ని సూటిగా చూస్తూ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"చెప్పండి" అన్నాడు అతను స్థిరంగా </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఆ స్పాట్ లో ఏం జరిగిందో మా అమ్మానాన్నలకు తెలియకూడదు...ఏదో స్కూటర్ తగిలి నేను క్రింద పడిపోతే, మీరు నన్ను ఇక్కడికి తీసుకొని వచ్చారని చెప్పండి..ప్లీజ్.." అందామె బ్రతిమాలుతూ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"నేను అర్థం చేసుకోగలను..." అన్నాడతను చిన్నగా తలాడిస్తూ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"థాంక్స్...మీరు మరోలా అనుకోకపోతే ఇంకో సాయం చేస్తారా?.." అందామె</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"చెప్పండి..."</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"> "అక్కడ ఆక్సిడెంట్ లో చనిపోయిన అతన్ని ఏ హాస్పిటల్ మార్చురీలో ఉంచారో కొంచెం తెలుసుకొని చెప్తారా...నాకు అతని కడసారి చూపు దక్కాలి..." అందామె రాబోతున్న కన్నీటిని తుడుచుకుంటూ</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మీరు ఏం చెప్తున్నారో...." అంటూ అతను ఏదో చెప్తుండగా, సంహిత అమ్మానాన్నా వచ్చారు అక్కడికి...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏమైంది తల్లీ..." అంటూ రాగానే కన్నీళ్ళు పెట్టుకుంది సంహిత తల్లి...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">ఆమె కార్తీక్ వైపు చూసి చేతులు జోడించింది...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">కార్తీక్ ఆమె చేతిని పట్టుకొని వద్దంటూ బైటకి వెళ్తూ...ఇక వస్తాను అన్నట్లుగా సంహిత వైపు చూసాడు..అతన్ని చూస్తుంటే ఎంతో దెగ్గరి ఆత్మీయుడిలా..ఓ గొప్ప స్నేహితుడిలా ...ఎప్పటి నుంచో తెలిసిన వాడిలా కనిపిస్తున్నాడు సంహితకి..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">అతను వెళ్ళిపోతుండగా.."చంటి ...." అందామె..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">చివాల్న వెనక్కి తిరిగి చూసాడు కార్తీక్...అతని కళ్ళలో నీళ్ళు..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">ఇది కనిపెట్టిన సంహిత తండ్రి కార్తీక్ ని తీసుకోని రూం బయటి వెళ్లాడు..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"నా కూతురిని మళ్లీ నువ్వే కాపాడావు...నీ ఋణం ఎలా తీర్చుకోవాలి??" అన్నాడు ఆయన</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మీరు ఒక్కసారి చేసిన తప్పుకే పెద్ద శిక్ష అనుభవిస్తున్నారు...ఇంకా నా ఋణం గురుంచి ఎందుకులెండి.." అంటూ అక్కడినుంచి వెళ్ళిపోయాడు..తలదించుకున్న ఆ తండ్రి లోపలికి వెళ్ళిపోయాడు </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">ఆ సాయంత్రం డిస్చార్జ్ అయ్యి ఇంటికి వచ్చాక విషయం తెలిసి సంహితని చూడటానికి సుధ వచ్చింది </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఎలా జరిగిందే..." అంది సుధ రాగానే కంగారుగా..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"స్కూటర్ గుద్దింది...తుళ్ళి క్రింద పడ్డాను..మరుక్షణమే సృహ కోల్పోయాను..కార్తీక్ అనే అబ్బాయి నన్ను హాస్పిటల్ లో జాయిన్ చేసాడు.." అంది </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఆ తెలుసు...కార్తీక్ ఎవరో కాదు, తను నా కజిన్....తనే నాకీ విషయం చెప్పాడు..నువ్వు కూడా నేను చదివే కాలేజీలోనే చదువుతున్నావ్ అని తెలుసుకున్నడేమో, సంహిత అనే అమ్మాయి నీకు తెలుసా అని అడిగాడు నన్ను...తెలియకపోవడం ఏమిటి తను నా బెస్ట్ ఫ్రెండ్ అని చెప్పేసరికి మనోడికి షాక్..." అంటూ చిన్నగా నవ్వింది</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఓ రియల్లీ...నేను కార్తీక్ తో ఓ సారి మాట్లాడాలి..." అంది సంహిత..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అలాగే..తనని నీకు కాల్ చెయ్యమని చెప్తాలే.." అంది సుధ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ప్లీజ్ త్వరగా చెయ్యమని చెప్పు..." అంది సంహిత, ఆమెలో ఏదో తేడా కనిపిస్తుంది సుధకి..ఆమెలో ఏవో అంతర్లీనంగా ప్రకంపనలు..ఏదో బాధ కొట్టొచ్చినట్లు తెలుస్తుంది సుధకి...</span></div><div style="color: #783f04;"><br />
</div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అలాగే...నువ్వు రెస్ట్ తీసుకో...నేను రేపు ప్రొద్దున్నే వస్తాను.." అంటూ లేచి వెళ్లబోతుండగా</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మన కాలేజ్ టాపర్ సుధీర్....తను...తను.." అంటున్న సంహిత వైపు తిరిగి వింతగా చూస్తుంది సుధ..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"తను....చనిపోయాడట కదా.." అంది సంహిత...ఆమె కనుసన్నల నుంచి ఉబుకుతున్న నీరు సుధ దృష్టి నుంచి తప్పించోకోలేదు...నమ్మలేనట్లుగా చూస్తుంది సంహిత వైపు...</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏం మాట్లాడుతున్నావ్...సుధీర్ ఎవరు??" అంది సుధ కంగారుగా...సంహితకి ఏమవుతుంది అన్న ఆందోళన కలుగుతుంది సుధకి..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అదేంటే మాత్స్ గ్రూప్ టాపర్ సుధీర్..." అంది సంహిత</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"సరే సరే...నువ్వు రెస్ట్ తీసుకో...నేను రేపు వస్తాను..." అంటూ వెళ్ళిపోయింది సుధ</span></div><div style="color: #783f04;"><br />
</div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"కార్తీక్ సంహిత నీతో మాట్లాడాలట....తనకు ఓ సారి ఫోన్ చెయ్యి .." చెప్పింది సుధ కార్తీక్ తో సంహిత నెంబర్ ఇచ్చి..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"తను ఏం అడుగుతుందో నాకు తెలుసు...కానీ నేను నిస్సహాయుడిని..." అన్నాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏం అడుగుతుంది తను ??"</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"సుధా...నీకొక నిజం చెప్పాలి..."</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏంటది..." కొంచెం కంగారుగా అడిగింది</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"సంహితను స్కూటర్ గుద్దడం అబద్దం...అలా అని తను చెప్పమంటే నేను చెప్పాను..."</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అవునా....మరి ఏం జరిగింది..."సుధకి అంతా అయోమయంగా ఉంది </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"తను నేను ఒకే బస్సులో వెళ్తున్నాం...నేను రోజు దిగే సిరిపురం సిగ్నల్ దెగ్గరే తనూ దిగింది..దిగడమే కంగారుగా దిగింది..నన్ను దాటుకుంటూ ముందుకు వెళ్ళింది...సిగ్నల్ దెగ్గరికి వెళ్లి అలాగే నిల్చుంది కాసేపు..నేను ఆమెనే అనుసరించాను...ఆమె వైపు చూసాను...వణుకుతూ ఉంది..కళ్ళ వెంబడి నీళ్ళు...ఇంతలోనే సుధీర్ అని గట్టిగా అరిచింది ఏడుస్తూ..ఆ అరుపుకు నాకే భయం వేసింది..ఆ క్షణం ఆమె కళ్ళలోకి చూస్తే...సర్వస్వం కోల్పోయిన బాధ, ఆక్రోశం ఆమెలో...అక్కడ వెళ్ళే వాళ్ళు ఆగి మరీ ఆమె వైపే చూస్తున్నారు...ఇంతలే ఉన్నట్లుండి అక్కడే కుప్పకూలిపోయింది..నేను వెంటనే ఆమెని హాస్పిటల్ కి తీసుకువచ్చాను..." అంటూ చెప్తున్న కార్తీక్ వైపు నిశ్చేష్టురాలై చూస్తుంది సుధ...సంహిత అలా ఎందుకు ప్రవర్తిస్తుంది..నో వే...ఏదో ఉంది ఇందులో...కానీ ఏమీ అర్థం కావడం లేదు సుధకి..."కాలేజీ టాపర్ సుధీర్ అని ఎందుకు చెప్పింది...టాపర్ పేరు కిరణ్ కదా.." అంతా అయోమయగా తోచింది సుధకి. </span></div><div style="color: #783f04;"><br />
</div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"సంహిత నన్ను ఒక సాయం అడిగింది...అక్కడ ఆక్సిడెంట్ లో చనిపోయిన వ్యక్తి బాడీ ఏ మర్చారీలో ఉందొ తెలుసుకొని చెప్పమంది...తను కడసారి చూడలట.." చెప్పాడు కార్తీక్ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"అక్సిడెంటా?? ..అక్కడ ఆక్సిడెంట్ జరిగిందా?" అడిగింది సుధ విస్తుపోతూ</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"లేదు...." </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"మరి...అలా ఎందుకు అడిగింది.." తలపట్టుకు కూర్చుంది సుధ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"తెలియదు....ఒకటి కారణం అయి ఉండొచ్చు..." అని చెప్పాడు ఆలోచిస్తూ </span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"ఏమిటది...." ఆమె గొంతు తడబడుతుండగా అడిగింది కార్తీక్ ని..</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;">"చెప్తాను...నిజానికి సంహిత నాకు నాలుగేళ్ళుగా తెలుసు...తెలుసు అని చెప్పడం చాలా చిన్న పదం...తనకి ఈ ప్రపంచంలో ఇద్దరే ఇద్దరు ప్రాణ స్నేహితులు.. ఒకరు నేనైతే, ఇంకొకరు.......సుధీర్...."అంటూ కార్తీక్ చెప్పిన విషయం విన్న సుధకి నోట మాట రాలేదు..ఆమె వళ్ళంతా చెమటలు పట్టాయి...ఆమె వింటున్న విషయం ఆమెని నిస్చేష్టురాలిని చేస్తుండగా చేష్టలుడిగి స్థాణువై అక్కడే నిలబడిపోయింది..అతను చెప్తున్న ఒకొక్క విషయం ఆమెలో ప్రకంపనలు సృష్టిస్తున్నాయి....</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"> [To be continued in the third part........]</span></div><div style="color: #783f04;"></div><div style="color: #783f04;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com31tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-33065844473844210722010-05-13T01:52:00.007+05:302011-03-11T12:41:37.732+05:30హృదయం ప్రేమిస్తానంటే...విధి విడదీస్తానంటే !! - 1<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #274e13; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #274e13; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s1600/aee.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuJbRT6CvfigTE9Vj8bMvMXPWK2YREgUY1PTDD0Yn5tg6W8eTfUKeTJHi2am1LTBT299aavTjVmVAfyU2q0ttSfREXm6dg4wU1A50rW4lqi1G_d-5aY-ZZDTLl3ijvvqIiRAbP-3I5-tmX/s320/aee.jpg" width="216" /></a></span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సుధీర్ ని తప్ప నేను ఎవరినీ పెళ్ళిచేసుకోను...." తెగేసి చెప్పించి ఆమె..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నా మాట గౌరవించని వాళ్లకు ఈ ఇంట్లో స్థానం లేదు..అది కూతురైనా సరే.." స్థిరంగా చెప్పసాగాడు ఆ తండ్రి "కూతురిగా నా గౌరవం నిలబెట్టాలి అనుకుంటే నేను చెప్పిన వాడినే పెళ్ళిచేసుకో..."</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నల్ల కోట్లు వేసుకునే వాళ్ళముందు మీ పరువు కాపాడటానికి, జీవితాంతం నా మనసుకి నేను నల్ల ముసుగు వేసుకొని జీవించలేను నాన్నా.." అంతే స్థిరంగా చెప్పింది ఆమె కూడా..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అదే నీ నిర్ణయమయితే..." అని వాకిలికేసి వేలు చూపించాడు ఆమెకి..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అంతే ఆమె విసురుగా లోపలి వెళ్లి ఒక సూట్ కేసుతో బైటకి వచ్చి అతని వైపు ఓసారి చూసింది.</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"వెళ్ళదల్చుకున్నవాళ్ళు ఆగడం దేనికి..." చేతులు వెనక్కి కట్టుకొని పక్కకి చూస్తూ అడిగాడు</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఇదే చివరిసారి మీ కూతురు మిమ్మల్ని చూడటం అని తెలియజేయడానికి.." అని గుమ్మం దాటి వెళ్లిపోయిందామె </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">****************************************************</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఉలిక్కిపడి లేచిన సంహితకి ఒక్క క్షణం ఏమీ అర్థం కాలేదు, మరుక్షణం అదంతా కల అని తెలిసి ఊపిరి పీల్చుకుంది..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మార్నింగ్ బంగారం..." తన రూంకి అప్పుడే వచ్చిన ఆమె తండ్రి నవ్వుతూ పలకరించాడు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">సంహిత వింతగా చూస్తుంది తండ్రి వైపు..."అదే నీ నిర్ణయమయితే..." అని కలలో వాకిలికేసి వేలు చూపించిన తండ్రి ముఖమే ఆమెకి ఇంకా కనిపిస్తుంది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">వెంటనే తన తండ్రి దెగ్గరకు వచ్చి ఆయన చేతులని తన చేతుల్లోకి తీసుకొని "క్షమించు నాన్నా..." అని అక్కడినుంచి వెళ్ళిపోయింది...అతను ఏమీ అర్థం కానట్లు అలాగే నిల్చున్నాడు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అసలు ఆ కల నాకెందుకు వచ్చిందో అస్సలు అర్థం కావడంలేదే..." స్నేహితురాలు సుధతో రాత్రి కల గురుంచి చెప్పింది సంహిత కాలేజీకి వస్తూనే....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అర్థం అవ్వడానికి ఏముంది...తొందరలోనే ఎవడితోనో నువ్వు జుంపు జోగినాధం అనమాట...నాకు చెప్పకుండా గ్రంథం ఎమన్నా నడుపుతున్నావా.." అడిగింది ఆమె నవ్వుతూ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నీ మొహం...ఈ ప్రేమలు దోమలు అంటేనే నాకు టెన్షన్..దానికి తోడు నాన్నని ఎదిరించి ఇంట్లోనుంచి వెళ్ళిపోవడమా!!..." అంది సంహిత క్లాస్ రూం వైపు నడుస్తూ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అబ్బో...సరేలే...నీ కలలో వచ్చిన ఆ హీరో ఎవరో ?" అడిగింది సుధ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"నాకేం తెలుసు...పేరు మాత్రం గుర్తుంది...సుధీర్.." </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> కాలేజీ నుంచి బస్సు స్టాపుకి వస్తుంటే సంహిత పుస్తకాలు జారి క్రింద పడ్డాయి...ఆమె తీసుకోనేలోపు, అటు ప్రక్కగా వెళ్తున్న ఆ యువకుడు వడివడిగా వచ్చి ఆమె పుస్తకాలు తీసి చేతికీ అందించాడు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"థాంక్స్.." అందామె అతని వైపు చూస్తూ...</span><br />
<span style="font-size: large;">అతనిలో ఏదో తెలియని ఆకర్షణ మొదటిచూపులోనే ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">పర్వాలేదు అన్నట్లుగా చూసి చిన్నగా నవ్వి వెళ్ళిపోయాడు అతను...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అతని చూపులోని చురుకుదనం...అతని అమాయక మోములో నుంచి జారిన ఆ అరనవ్వు ఆమెని ఒక్క క్షణం కట్టిపడేసాయి...కొద్దిగా గుండె వేగం పెరిగింది...అతను వెళ్తున్న వైపు అలానే చూస్తూ శిలాప్రతిమలా నిలబడిన ఆమె, అంతలోనే తేరుకొని క్షణక్రితం తన చర్యని తలచుకొని బుగ్గలు సిగ్గుతో ఎరుపెక్కగా తనలో తానే చిన్నగా నవ్వుకొని వెళ్ళిపోయింది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సంహీ....సంహీ..." అంటూ పరిగెత్తుకుంటూ వస్తుంది సుధ సంహిత లైబ్రరీలో ఉండటం చూసి...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"సైలెన్స్..." అంటూ బల్ల మీద సుత్తితో కొట్టాడు లైబ్రేరియన్ సుధ వైపు చూసి..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">'వీడొకడు...వీడి చేతికి సుత్తి ఇచ్చిన వాడిని, బాలయ్య దెగ్గర గొడ్డలి అప్పు తీసుకొని మరీ నరికేయ్యాలి...' అనుకుంటూ సంహిత కూర్చున్న బెంచ్ దెగ్గరికి వచ్చింది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏంటే ఆ కంగారు..." అంది సుధని చూస్తూ..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"థర్డ్ సెం రిజల్ట్స్ వచ్చేసాయి...నేను ఒక సబ్జెక్టులో డింకీ కొట్టా....అది పెద్ద విషయం కాదు, గత రెండు సెమిస్టర్స్ నువ్వే కదా కాలేజీ ఫస్ట్, ఇపుడు నిన్ను ఒకడు దాటేసాడు..." అంది గుక్క తిప్పుకోకుండా...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"అవునా??..ఎవరు అతను.." అడిగింది కొంచెం దిగాలుగా...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఏమో..పేరు తెలీదు..మాత్స్ గ్రూప్ అనుకుంటా..రేపు అసెంబ్లీలో అనౌన్స్ చేస్తారట టాప్ రిజల్ట్స్..." </span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అందరూ ఓపెన్ ఎయిర్ ధియేటర్ లో అసంబుల్ అవ్వగా, ప్రిన్సిపాల్ రిజల్ట్స్ చదివాడు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"మీ బాచ్ లో ఈసారి మొదటిసారిగా ఒక అబ్బాయి కాలేజీ ఫస్ట్ వచ్చాడు...హి ఈజ్ ఫ్రం మాత్స్ గ్రూప్ " అని అతను అనౌన్స్ చెయ్యగానే మాత్స్ గ్రూప్ అబ్బాయిలు ఈలలు..కేకలు మొదలెట్టారు..సంహితకి ఇక అక్కడ ఉండాలని అనిపించలేదు...వెళ్ళిపోవడానికి లేచిన ఆమె "ప్లీజ్ గివ్ అ బిగ్ హాండ్ టూ మిస్టర్ సుధీర్..." అన్న మాటలు విని చప్పున వెనక్కి తిరిగింది...</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">డయాస్ మీదకి అతను వస్తుండగా అందరూ చప్పట్లు కొడుతున్నారు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">కొన్ని వందల కళ్ళు అతన్ని చూస్తున్నాయి...కానీ ఆమె రెండు కళ్ళు మాత్రం అతన్ని చూస్తూ వర్షిస్తున్నాయి ...అది ఆనందమో ... దుక్కమో ... ఆశ్చర్యమో...ఆవేదనో...ఆమెకే అర్థం కావడం లేదు.. అప్పటిదాకా పరిచయం లేని పరవశం ఏదో ఆమెని ఆవహించగా..ఆమె ఎద బరువెక్కింది, ఆ బరువు తాళలేనన్నట్లు అక్కడే..అలాగే కుర్చీలో కూలబడింది...ఆమె ఎదసవ్వడి ఆమెకి స్పష్టంగా వినిపిస్తుంది...ఏంటో అతని నుండి చూపు మరల్చుకుంటే ప్రాణం పోతుందేమో అనిపిస్తుంది ఆమెకు...రెప్ప వేయకుండా అతన్నే చూస్తుంది..అతను విసిరే చిరునవ్వు ఆమెని నిలువెల్లా వివసురాలుని చేస్తుంది..'రెండు రోజుల క్రితం చుసిన ఇతని గురుంచి నేను ఎందుకు ఇలా అవుతున్నాను...ఏమయింది నాకు..' ఆమెకి ఏడుపు వస్తుంది..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
మరుసటి రోజు కాలేజీ బస్సు స్టాప్ లో బస్సు కోసం చూస్తున్న ఆమెకి ఏ బస్సు వచ్చినా ఎక్కాలని అనిపించడంలేదు..'ఒక్కసారి అతను కనిపిస్తే బాగుండు..' అంటూ ఆమె గుండె పదే పదే కొట్టుకుంటుంది... కోరుకుంటుంది...ఆ విషయం ఒప్పుకోవడానికి ఆమె మనసు మాత్రం సందేహిస్తుంది...తనది అంత చంచల మనస్తత్వం కాదని ఆమెకి తెలుసు..కానీ ఇతని విషయంలో తను ఎందుకు ఇలా అవుతుంది...ఆతను ఎవరో కుడా తెలియదు, కానీ కనిపిస్తే ప్రాణం పోతునట్లు అనిపిస్తుంది...వెళ్లి అతని కాలర్ పట్టుకొని ఎవరు నువ్వు..నన్నేం చేస్తున్నావ్ అని గట్టిగా అడగాలని అనిపిస్తుంది ఆమెకు...</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"హలో..." అంటూ ఓ మృదువైన కంఠం ఆమెని పలుకరించగా..ఎప్పుడొచ్చాడో పక్కకి తిరిగి చూడగా అతనే...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">చూస్తేనే ప్రాణం పోయేలా ఉంది ఆమెకి, ఇక దెగ్గరికి వచ్చి ఇలా మాట్లాడితే ఆమె పరిస్థితి ఎలా ఉంటుంది చెప్పండి...గుటకలు మింగుతూ అలానే చూస్తుంది అతని వైపు...స్వేద</span><span style="font-size: large;"> బిందువులు ఆమె చెక్కిళ్ళు తాకి ఎరుపు రంగులో మెరుస్తున్నాయి...గుండె వేగం కోరమాండల్ ఎక్స్ ప్రెస్ ని మించిపోయింది...</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"గత రెండు సెమ్స్ లో మీరే టాప్...కాని ఈసారి నేను పోటి వచ్చానని కోపం లేదు కదా..." చిన్నగా నవ్వాడు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">చివాల్న మొహం తిప్పుకుంది...ఆమె అతని చిరునవ్వు తట్టుకోలేదు...తట్టుకొని అతన్ని కళ్ళలోకి చూడలేదు...చుస్తే ఆమె వశం తప్పి ఏం చేస్తుందో అన్న భయం..ఎంత నిగ్రహించుకోవలాన్నా ఆమె వల్ల కాకపోవడం ఆమెకి ఏడుపు తెప్పిస్తుంది...</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఎనీ ప్రాబ్లెం..." అడిగాడు అతను </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">'ఎస్...యు ఆర్ మై ప్రాబ్లం...హూ ఆర్ యు?..హూ యాం ఐ టూ యు?..' ఆమె మనసులోనే ఆగిపోయింది ఆమె ఆవేశం...ఆక్రోశం..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">మెల్లిగా అతని వైపు తిరిగి "కంగ్రాట్స్ .." అని చెప్పగలిగింది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"థాంక్స్...నేను ఈ సెమిస్టరు నుంచే ఈ కాలేజీలో జాయిన్ అయ్యాను..." అన్నాడు..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఓ అలాగా..." అని 'ఎందుకు జాయిన్ అయ్యవురా బాబూ....నీవల్ల ఇక నేను అసలు చదువుతానా??..' అనుకొని దీనంగా పెట్టింది ముఖం </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో బస్సు రావడంతో "వస్తున్నారా మీరు కూడా .." అని అడిగాడు తను బస్సు ఎక్కబోతూ...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"లేదు...ఈ బస్సు మా ఏరియా వెళ్ళదు.." అంది </span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఓకే...బాయ్ సంహిత..." అని చెప్పి అతను ఎక్కాడు...బస్సు కదిలింది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">అతను అలా దూరం అవుతున్న కొద్ది ఆమెలో తెలియని అలజడి ...ఆమె వెళ్ళాల్సిన బస్సు కూడా అదే అయినా నిగ్రహించుకొని అతని ఆహ్వానాన్ని తిరస్కరించినందుకు ఆమె మనసు ఆమెని ఛీత్కరించింది...పరిగెత్తుకుంటూ వెళ్లి ఆ బస్సుని అందుకోవాలన్న ఆవేశం వచ్చింది ఆమెలో..అంతలోనే ఏమీ చెయ్యలేని నిస్సహాయత..కళ్ళ వెంబడి జారి చెక్కిళ్ళు తడుపుతూ తడుముతున్న కన్నీళ్ళను తుడిచే వృధా ప్రయత్నం చేస్తుందామె...</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">తన కలలో వచ్చిన అతని పేరు సుధీర్...కాలేజీలో కలిసిన అతని పేరు కూడా సుధీర్..కలలో సుధీర్ కోసం తండ్రినే ఎదిరించి ఇంట్లో నుంచి వెళ్ళిపోయింది..ఆమెకి ఆ కల మళ్లీ గుర్తుకు రాగానే ఏదో తెలియని భయం...అది కలే అని సర్దిపెట్టుకున్నా ఆమె మామూలుగా ఉండలేకపోతుంది...కాలేజీ సుధీర్ పై తనకి ఉన్నదీ కచ్చితంగా ఆకర్షణే..కానీ ఆ ఆకర్షణ ఇంత బలీయంగా ఉంటుందా అనేదే ఆమె నమ్మలేకపోతుంది...అతను దూరంగా వెళ్తున్నప్పుడు ఆమె పడ్డ మానసిక వేదన, ప్రియుడు ప్రియురాలు నుంచి శాశ్వతంగా విడిపోయినప్పుడు కలిగే వేదన కన్నా పదింతలు ఎక్కువ..నిలువునా దాహించివేసే బాధ ఆమెకి అనుభవంలోకి వచ్చిన క్షణం అది...అప్పటిదాకా ఎంతో మంది అందమైన అబ్బాయిలు కనిపించినా ఏనాడూ కనీసం ఎవరి గురుంచీ ఒక్క క్షణం కూడా ఆలోచించని ఆమె, ఇతని కోసం ఎందుకు ఇంతగా ఇదై పోతుంది...అతను కనిపించినపుడే...తొలిచూపులోనే..తొలినవ్వులోనే ఆమెని అంతగా ఎందుకు దోచుకున్నాడు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">తన బెస్ట్ ఫ్రెండ్ సుధాకి చెప్పాలనుకుంది ఈ విషయం...కానీ చెప్పలేకపోయింది...చెప్పాక ఆమె దెగ్గర తను అల్లరిపాలు అవుతానేమో అన్న భయం..సుధీర్ విషయం తేలికగా తీసుకుందాం అని ఆమెని ఆమె ఎంత సముదాయించుకున్నా, అది కేవలం అతను కనిపించే వరకు మాత్రమే..అతను తనకు కనిపించకూడదు అని మనసులో దేవుడిని కోరుకుంటూనే, ఆమె కళ్ళు అతని కోసం నలువైపులా వెతుకుతూనే ఉంటాయి అలుపెరగని సంద్రపు అలలులా.. ఒక్కసారి అతను ఎప్పుడైతే కనిపించాడో ఇక తను తను కాదు..అతని దెగ్గరికి వెళ్లి కనీసం హలో అయినా చెప్పకపోతే తను చచ్చిపోతుందేమో అన్న భయం.. </span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఓ రోజు ఆమె కాలేజీకి బస్సులో వస్తుండగా..ఒక నాలుగు రోడ్ల కూడలి వద్ద ట్రాఫిక్ జాం...ఎంతసేపయినా బస్సు కదలడం లేదు...కాలేజీ కి లేట్ గా వెళ్తే అతను కనిపించడేమో..ప్రతి విషయంలోనూ అతని ఆలోచనలే..తన మీద తనకే జాలి కలిగింది...తన బుజ్జి మనసు అతన్ని అంతగా ఎందుకు కోరుకుంటుందో తెలియక ఒక నిస్సహాయపు నవ్వు విరిసింది ఆమె పెదవుల పైన...</span></div><div style="color: #274e13;"><br />
</div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">"ఆక్సిడెంట్ అంట...పాపం స్పాట్ డెడ్ అంట ఎవరో..." పక్క సీట్ వాళ్ళు మాట్లాడుకోవడం వినపడ్డాయి ఆమెకు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆమె కిటికీ లోనుంచి చూసింది..ఆ కూడలి వద్ద జనాలు గుమ్ము గూడి ఉన్నారు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఆమె కొద్ది సేపు చూసి...క్రిందకి దిగి, ఆ కూడలి వైపు నడుచుకుంటూ వెళ్ళింది..</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">జనాలు గుంపుగా ఉండటం వల్ల ఆమెకి ఎవరో కనపడలేదు....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">కొద్దిగా జనాలని నెట్టుకుంటూ ముందుకు వెళ్ళింది...మోటార్ సైకిల్ ఒక లారీకి గుద్దుకున్నట్లు తెలుస్తుంది...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">రక్తపు మడుగులో పడివున్న ఆ వ్యక్తిపై ఒక తెల్లటి దుప్పటి కప్పారు...</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో అంబులెన్స్ రావడంతో, ఆ బాడీ అందులో ఎక్కించడానికి పైకి లేపారు, అప్పుడు..ఆ క్షణం ..అతని ముఖాన్ని కప్పి ఉన్న ఆ ముసుగు తొలగింది...అతని రూపం ఆమె కంట పడింది...ఆమె గుండె ఒక్క క్షణం ఆగింది..ఆమె కాళ్ళ క్రింద భూమి కంపించింది.."సుధీర్...." అంటూ ఆమె నోటి నుండి ఒక వెర్రి కేక...గుండెలు అవిసేలా...ప్రాణం పోయేలా...దిక్కులు పిక్కటిల్లేలా...చావుకే భయం పుట్టేలా...అతను విగత జీవుడై అంబులెన్స్ లో వెళ్తూ దూరం అవుతుండగా....ఆమె అక్కడే కుప్పకూలిపోయింది....</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"> [................ To be continued in the next part]</span></div><span style="color: #274e13; font-size: large;"><br />
</span><br />
<div style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com25tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-63392022966416320322010-05-06T02:11:00.012+05:302011-03-11T12:51:33.372+05:30షార్ట్ కట్ టు గోపాలపురం - 2<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #4c1130; text-align: center;"><span style="color: purple; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYRpD_qVKruqRj2FUX-xqxNkUPAHvElQd-jVvX88XbWid292F4dLBK5S7FsR74Q3Vw2A_U7-wtqqbbCDntcwE_NpLD2QanaTZgq5sWRcaJOE9TwG4c7DFAwL2J-1WM48h1otYe-sBzL_aY/s1600/shrtcut.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYRpD_qVKruqRj2FUX-xqxNkUPAHvElQd-jVvX88XbWid292F4dLBK5S7FsR74Q3Vw2A_U7-wtqqbbCDntcwE_NpLD2QanaTZgq5sWRcaJOE9TwG4c7DFAwL2J-1WM48h1otYe-sBzL_aY/s320/shrtcut.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఇంతలోనే.....<br />
పెద్ద కేక...</span> </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="color: purple; font-size: large;">వాళ్ళ గుండెలు ఆగినంత పని అయ్యింది..<br />
వెనక్కి తిరిగి చూసారు..అంతే కోయ్యబోమ్మల్లా నిల్చుండిపోయారు ముగ్గురూ.......</span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఇంతలోనే తేరుకొని ఒక్క ఉదుటున ముందుకుదూకి పరిగెత్తడం మొదలెట్టారు...వెనుక ఉన్న ఆ ఆకారం వాళ్ళని అం</span><span style="font-size: large;">తే</span><span style="font-size: large;"> వేగంగా వెంబడించసాగింది...ప్రాణాలు గుప్పిట్లో పెట్టుకొని ఎటు దొరికితే అటు పరి</span><span style="font-size: large;">గె</span><span style="font-size: large;">త్తసాగారు ముగ్గురు..కాసేపు పరిగెత్తిన తరువాత..ఆ ఆకారం వాళ్ళని వెంబడించడం లేదు అని నిర్ధారించుకున్న తరువాత..ఒ</span><span style="font-size: large;">కొ</span><span style="font-size: large;">క్కడు ఆగి వెనక్కి చూసుకున్నారు...అంతే అంత అర్థరాత్రి</span><span style="font-size: large;">లోనూ</span><span style="font-size: large;"> అంత చలిలోనూ ఒక్కొక్కడికీ చొక్కాలు తడిసిపోయాయి...సురేష్ గాడికి అయితే రెండో సారి పాంట్ తడిసింది...!!</span></span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="color: purple;"></span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఎందుకంటే ఎవడికి వాడు ఒంటరిగా మిగిపోయాడు...ఒకడికి ఇంకొకడు ఎటువైపు వెళ్ళాడో కూడా తెలియదు..సురేష్ గాడికి ఇక ఇంటికి క్షేమంగా వెళ్తానన్న ఆశ చచ్చిపోయింది..చుట్టూ చిక్కని చీకటి...ఎటువైపు నుంచి </span><span style="font-size: large;">ఏం</span><span style="font-size: large;"> వస్తుందో అన్న భయంతో వాడికి నూటనాలుగు కొట్టింది...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">గిరిగాడికి ఏం చెయ్యాలో అర్థంకావట్లేదు..సురేష్ గాడి పరిస్థితి తలచుకుంటేనే వాడికి దడ పుడుతుంది..వద్దన్నా తనే లాక్కొచ్చాడు, ఇప్పుడు వాడికి ఏమైనా అయితే వీడిని కుమ్మేయ్యడం ఖాయం..టార్చ్ లైట్ పట్టుకొని వెతుకుతూ సురేష్ అని గట్టిగా అరస్తున్నాడు...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">రవి గాడు పరిగెత్తుతూ ఏదో చెట్టుకు డీ కొట్టి పడిపోయి..లేచి..చుట్టూ చూసి మళ్లీ పడిపోయాడు..</span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">సురేష్ గాడు ఆ చీకట్లో కళ్ళజోడు పోగొట్టుకున్న గుడ్డివాడిలా తడుముకుంటూ... పాకుతూ డేకుతూ కిందా మీదా పడి వెళ్తున్నాడు గమ్యం తెలియని బాటసారిలా...అలా వెళ్తుంటే ఒక చిన్న అరుగు లాంటిది కనిపించింది మసక మసకగా తెల్లగా..వెంటనే దాని మీద సెటిల్ అయిపోయాడు..కరెక్ట్ గా ఒక మనిషి పడుకోడానికి సరిపోయేలా ఉంది ఆ అరుగు..'ఇక్కడ అరుగు ఎవడు కట్టుంటాడో...' అనుకొని మెల్లిగా దాని మీద పడుకున్నాడు...టైం రెండు అయ్యుంటుంది..ఇంకొక మూడు గంటలు గడిస్తే తెల్లవారుతుంది..అప్పటిదాకా ఈ ప్రాణం పోకుండా చూసుకోవాలి..సంకల్పించుకున్నాడు మనోడు...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఆ అరుగు మీద పడుకొని 'ఈ ఎదవ నాకొడుకులు ఎక్కడ సచ్చారో...' అనుకొని చుట్టూ చూసాడు..అప్పటిదాకా భయంకరంగా తోచిన ప్రదేశం </span><span style="font-size: large;">ఇప్పుడు </span><span style="font-size: large;">కొంచెం పర్వాలేదనిపించింది..ఎలాగో</span><span style="font-size: large;">లా</span><span style="font-size: large;"> ఇక్కడే మూడు గంటలు టైం పాస్ చెయ్యాలి..ఈ చీకట్లో తడుముకుంటూ వెళ్ళడంకంటే ఇదే ఉత్తమం అనుకొని, తను చిన్నప్పుడు తన బామ్మ చెప్పిన "అక్బర్ బీర్బల్" కథలు గుర్తుకుతెచ్చుకుంటున్నాడు..అప్పుడే ..సరిగ్గా అప్పుడే తనకు వినిపించింది ఆ స్వరం...చాల దెగ్గరిగా..పక్కనే మాట్లాడినట్లు...ఇలా.. "ఒరేయ్ బైరిగా...నా ఆస్తి మొత్తం ఆ సానిదానికి తగలబె</span><span style="font-size: large;">డ</span><span style="font-size: large;">తావా...నీ ఆటలు సాగానివ్వను రా.." అని...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">అప్పటిదాకా అక్బర్ బీర్బల్ కథలో బీర్బల్ యొక్క సమయస్పూర్తిని చాకచక్యాన్ని మనసులోనే మెచ్చుకుంటూ..ఆ కథలో పూర్తిగా లీనం అయిన సురేష్ గాడు దెబ్బకి </span><span style="font-size: large;">ద</span><span style="font-size: large;">డుసుకొని లేచి కూర్చుకున్నాడు...చుట్టూ చూసాడు...ఎవరూ లేరు..ఆ గొంతుక ఎవరో ముసలావిడది..తను స్పష్టంగా విన్నాడు..తను కలగనలేదు..మూడోసారి ప్యాంటు తడిసిపోడానికి రెడీ గా ఉంది....</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"సురేష్...." అని కేక వినబడేసరికి మనోడికి ప్రాణం లేసోచ్చి "గిరిగా..." అని గట్టిగా అరిచాడు...గిరి గాడు టార్చ్ వేసి చూడగా సురేష్ గాడు దూరంగా కనిపించాడు..హమ్మయ్యా అనుకుంటూ మెల్లిగా సురేష్ గాడిని చేరుకొని...నోరువెళ్ళబెట్టి అలానే చూస్తు</span><span style="font-size: large;">న్నాడు</span><span style="font-size: large;"> వాడి వైపు.."ఏమైంది రా..." అడిగాడు సురేష్...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"నువ్వేంటి ఇక్కడ కూర్చున్నావ్??" అడిగాడు అయోమయంగా </span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"ఈ చీకట్లో గుడ్దోడిలా ఎటువైపని </span><span style="font-size: large;">వెళ్ళను</span><span style="font-size: large;"> చెప్పు...అందుకే ఈ అరుగు మీద ఓ మూడు గంటలు టైం పాస్ చేద్దామని పడుకొన్నా...ఈ ప్లేస్ లో అరుగు ఎవడు కట్టించాడో.." అన్నాడు తనకు కాసేపు ఆశ్రయం ఇచ్చిన అరుగుని ప్రేమతో పాముతూ...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఎవడైనా కట్టిస్తాడు..ఊరిలో కాదు, ఇలాంటి ప్రదేశాల్లోనే కట్టిస్తాడు...కాకపోతే ఈ ప్రదేశంలో దీన్ని అరుగు అనకూడదు....సమాధి అనాలి..." అన్నాడు గిరిగాడు...తనేం వింటున్నాడో తెలిసేలోపే ఒక్క ఉదుటున ఆ సమాధి మీద నుంచి దూకేసాడు సురేష్ ..గిరి గాడు ఆ సమాధి మీదకి టార్చ్ ఫోకస్ చేసాడు </span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">కీ</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">శే.</span><span style="font-size: large;"> శ్రీమతి ఎర్రంశెట్టి వీరవెంకట సుకుమార లక్ష్మి </span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">జననం : 1932</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">మరణం : 1995</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">అని ఉంది...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">అది చూడగానే మనోడికి గండి కొట్టేసింది...ముచ్చటగా మూడోసారి... </span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఓ</span><span style="font-size: large;">రినాయినో ఇప్పటిదాకా సమాధి మీద పడుకోవడమే కాక చిన్నప్పుడు బామ్మ చెప్పిన బీర్బల్ కథలు నెమరు వేసుకున్నానా??...అమ్మో ఆ ఆలోచన ఇప్పుడు ఎంత భయంకరంగా ఉంది అనుకున్నాడు సురేష్...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">మొత్తానికి ఎలాగో గిరి గాడు కనిపించినందుకు కొంచెం ఊపిరి పీల్చుకున్నాడు సురేష్..</span><span style="font-size: large;"> </span></span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"గిరిగా నాకు ఇందాక ఒక ముసలావిడ గొంతు క్లియర్ గా వినిపించిందిరా..చాలా భయమేసింది...ఇక్కడ దెయ్యాలు ఉన్నాయంటావా?" అడిగాడు మెల్లిగా..</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఆడవన్నాక జంతువులు..స్మశానం అన్నాక దెయ్యాలు ఉండక ఏం చేస్తాయి...వాటి అడ్డాకే వచ్చి వాటి ఉనికినే ప్రశ్నిస్తే ఎలా చెప్పు?" అన్నాడు సీరియస్ గా..</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఒరేయ్ అలా భయపెట్టకు రా..." అన్నాడు భయంగా</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"సరేలే ముందు ఇక్కడనుంచి వెళ్దాం పదా...రవి గాడు ఎక్కడున్నాడో .." అనుకొని నెమ్మదిగా టార్చ్ సహాయంతో నడుస్తూ 'రవీ...' అని గట్టిగా కేకలు వేసుకుంటూ వెళ్తున్నారు ఇద్దరు...</span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"పాపం రవి గాడు ఏమైపోయాడో...ఈడికేదన్నా అయితే ఆ పిల్ల గతేం కాను..." అన్నాడు గిరిగాడు...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఏ పిల్లా..??" అడిగాడు సురేష్ </span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"అదేనేహే..సర్పంచ్ కూతురు...జామపండురా...వీడు బ్రిడ్జి కడుతున్నాడుగా దానికి..."</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"ఈడు కడితే సరిపోద్దా??..ఆ పిల్ల </span><span style="font-size: large;">బ్రిడ్జి ఓపెనింగ్ </span><span style="font-size: large;">సె</span><span style="font-size: large;">య్యోద్దూ...ఎనకటికి ఏదో సామెత ఉందిలే...అలా ఉంది నువ్వు చెప్పేది.." అన్నాడు సురేష్ టాపిక్ మారనివ్వకుండా...దెయ్యాల టాపిక్ కంటే ఇది బెటర్ కదా...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఎల్లేహే...ఈడి కంటే పోటుగాడు వస్తాడా దానికి...దాని బాబు గురుంచి తెలిసినోడు ఎవ్వడూ దీన్ని చేసుకోడు..."</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"అలాగే చూస్తూ ఉండండి మీ ఇద్దరు...దాని బాబు అమెరికా ఇంజనీర్ ని తెచ్చి పెళ్లి చేస్తాడు...అప్పుడు మన రవిగాడు ఆళ్ళ ఫస్ట్ నైట్ కి 'ఇది తోలి రాత్రి...కదలని రాత్రి..' అని మజ్నులా పాటలు పాడుకుంటాడు.." అని సురేష్ అంటుండగా వినిపించాయి వాళ్లకి ఆ మాటలు...ఇలా .."అదే నిజం అయితే...మీ పక్కన ఉన్న సమాధి మీద ఒట్టు, దాన్ని లేపుకె</span><span style="font-size: large;">ళ్తా</span><span style="font-size: large;">..." అని...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">సురేష్ గాడికి వణుకుడు మొదలైంది.."నేను ఇందాక చె</span><span style="font-size: large;">ప్పా</span><span style="font-size: large;">కదరా...ఏవో మాటలు విపించాయి అని..ఇదిగో మళ్లీ ఎవరో మాట్లాడారు..." అన్నాడు చుట్టూ చూసి ఎవరూ లేకపోవడంతో....</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"రవి గాడ్రా...!!" అన్నాడు టార్చ్ లైట్ వేసి చూపిస్తూ... ఆళ్ళకి పక్కగా ఉన్న మర్రిచెట్టు కింద పడుకొని ఉన్నాడు రవి గాడు...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఇక్కడ పడుకున్నావెంట్రా??..." అడిగాడు గిరి</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"ఏముంది...చెట్టుకు గుద్దుకున్నాను..మైండ్ బ్లాక్ అయ్యి షట్ డౌన్ అయింది..అది మళ్లీ </span><span style="font-size: large;">రీ</span><span style="font-size: large;">స్టార్ట్ అయ్యి చూసేసరికి...అంతా చీకటి..ఎవరూ కనిపించకపోయేసరికి మళ్లీ </span><span style="font-size: large;">షట్ డౌన్ అయింది..ఇక్కడే కొంచెం మెత్తగా ఉండేసరికి పడుకొనిపోయానురా...ఇదిగో ఈనాకొడుకు మళ్లీ నా లవర్ పెళ్లి గురుంచి మాట్లాడుతుంటే, నా మైండ్ మళ్లీ రీ</span><span style="font-size: large;">స్టార్ట్</span><span style="font-size: large;"> అయింది.." చెప్పాడు మెల్లిగా లేస్తూ..</span></span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"ఏమయ్యిందిరా మీకు....ఆడేమో సమాధి మీద పడుకొని అరుగు అంటాడు...నువ్వేమో మర్రిచెట్టు కింద పడుకొని మెత్తగా ఉంది అంటావ్...పిచ్చానా</span><span style="font-size: large;">యా</span><span style="font-size: large;">ల్లారా..పదండి..." అంటూ బైల్దేరదీసాడు గిరిగాడు...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"అవునోరే...అసలు మనల్ని అంత స్పీడుగా తరుముకోచ్చింది...ఏంట్రా అది.." అడిగాడు రవిగాడు...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"అదా...కుక్క రా..." చెప్పాడు గిరిగాడు..</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"కుక్కా ...!!!" నోరే</span><span style="font-size: large;">ళ్ళ</span><span style="font-size: large;">బెట్టారు ఇద్దరూ...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"అవు</span><span style="font-size: large;">నె</span><span style="font-size: large;">హే...సూపర్ ఫాస్ట్ అనుకుంట...బొంచేసి ఎన్నిరోజులయిందో పాపం పిచ్చిముండ...దొరికుంటే ఒ</span><span style="font-size: large;">కొ</span><span style="font-size: large;">క్కడి కండలు ఊ</span><span style="font-size: large;">డ</span><span style="font-size: large;">బీకి, ఆకలితో అలమటించే దాని మిత్రులతో మిడ్ నైట్ పార్టీ చేసుకునేది..." చెప్పాడు గిరిగాడు...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"కుక్కలు మనిషి మాంసం తింటాయా ?? " సందేహం వదిలాడు సురేష్ </span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"మాములుగా తినవేమో...కానీ ఇవి దెయ్యపు కుక్కలు కదా..మనిషి మాంసం తప్ప పచ్చి మంచి నీళ్ళు కూడా ము</span><span style="font-size: large;">ట్ట</span><span style="font-size: large;">వ్??.." చాలా జాగ్రత్తగా చెప్తున్నాడు గిరిగాడు</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"దెయ్యపు కుక్కలా ?? !!" మళ్లీ </span><span style="font-size: large;">నోరే</span><span style="font-size: large;">ళ్ళ</span><span style="font-size: large;">బెట్టారు ఇద్దరూ..</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"మీరు ఇంకా ఎదగాలిరా...అంటే త్రిష చెప్పినట్లు ఈ డైరెక్షన్ లో కాదు..చెప్తా వినండి..అర్థరాత్రి స్మశానంలో తిరిగే కుక్కల్లో దెయ్యాలు పూని మనిషి మాంసాన్ని వేటాడి తింటాయి..ఈ దెయ్యపు కుక్కకి చాలా రోజులుగా మనిషి మాంసం దొరకలేదేమో మనల్ని చూసి 'వీళ్ళని ఈరోజు డిన్నర్ లో తినకపోతే నా జన్మే వేస్ట్' అన్న రేంజ్ లో మనల్ని వెంటాడింది...చూసారుగా దాని స్పీడ్...మామూలు కుక్కలకి ఆ స్పీడ్ ఉండదు..."చెప్పాడు </span><span style="font-size: large;">దె</span><span style="font-size: large;">య్యా</span><span style="font-size: large;">లజీ సబ్జెక్టుని కాచివ</span><span style="font-size: large;">డ</span><span style="font-size: large;">పోసిన శాస్త్రవేత్త</span><span style="font-size: large;">లా..</span></span><br />
<span style="color: purple;"><br />
</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">సురేష్ గాడికి నూ</span><span style="font-size: large;">ట</span><span style="font-size: large;">నా</span><span style="font-size: large;">లుగు నుంచి నూ</span><span style="font-size: large;">టే</span><span style="font-size: large;">డు కొట్టింది...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"మరి మనకు వినిపించిన అరుపు కుక్క అరుపు కాదె ??" </span><span style="font-size: large;">శాస్త్రవేత్తనే తప్పు పట్టిన విద్యార్ధి మెరుపు తో</span><span style="font-size: large;">ణ</span><span style="font-size: large;">కిసలాడింది రవి </span><span style="font-size: large;">గా</span><span style="font-size: large;">డి</span><span style="font-size: large;">లో..</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"తోక్కలా ఉంది నీ డౌట్...అది దెయ్యపు కుక్క, అది ఎట్లా అయినా అరుస్తాది...కేక</span><span style="font-size: large;">లె</span><span style="font-size: large;">డ</span><span style="font-size: large;">తాది..కుక్కాలాగానే మొరగాలని లేదు.." </span><span style="font-size: large;">విద్యార్ధి మెరుపుని అణగదొక్కే </span><span style="font-size: large;">శాస్త్రవేత్త గర్వం ఉట్టిపడింది గిరిగాడిలో...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">ఇవన్నీ వింటూ సురేష్ గాడికి నాలుగోసారి గండి కొట్టేలా ఉంది పరిస్థితి...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">**************************************</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఉదయం ఆరింటి కల్లా గోపాలపురం పడమటి వీధికి చేరుకున్నారు ముగ్గురూ..అక్కడే </span><span style="font-size: large;">దె</span><span style="font-size: large;">గ్గరిలో ఉన్న రామాలయం గుడి ప్రక్కన ఉన్న సురేష్ గాడి ఇంటికి చేరుకున్నారు ...రాత్రి అక్కడ నుంచే ముగ్గురు సినిమాకి బైల్దేరారు...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;"></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">సురేష్ వాళ్ళమ్మ కంగారుగా అటూ ఇ</span><span style="font-size: large;">టూ</span><span style="font-size: large;"> తిరుగుతుంది...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">వాళ్ళని చూడగానే పరిగెత్తుకుంటూ వచ్చి "ఏరా సినిమాకి </span><span style="font-size: large;">వె</span><span style="font-size: large;">ళ్ళారంటా..ఇందాకే సర్పం</span><span style="font-size: large;">చ్</span><span style="font-size: large;"> గారు వచ్చి చెప్పారు..మీ నాన్నకి తెలిస్తే ఇంకేమన్నా ఉందా...అది సరే రాత్రంతా ఎక్కడ ఉన్నా</span><span style="font-size: large;">ర్రా</span><span style="font-size: large;">??" చాలా కంగారు పడుతూ అడిగారు వాళ్ళమ్మ సురేష్ ని..</span></span><br />
<span style="color: purple;"> </span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"అమ్మ అదొక పెద్ద కథ..." అంటూ మొదలెట్టి వాడు నాలుగోసారి గండికోట్టడం వరకు చెప్పి..అంటే ఆ విషయం ఒక్కటి తప్పించి..."ఆ తర్వాతా అలా నడిచి కొంత దూరం వెళ్ళాక ఒక గుడిసె కనిపించింది...అందులో ఇంకా లాంతరు వెలుగుతూ ఉండేసరికి..మేము అక్కడికి వెళ్లి చూస్తె ఒక బామ్మ కర్ర పట్టుకొని కూర్చొని ఉంది...మేము ఆమెని ఎందుకు ఇంత రాత్రి వేళ ఇలా కూర్చొని ఉన్నావు అని అడిగితె...ఆమె పొలం అక్కడ ఉందని దాన్ని రాత్రి పూట నక్కలు రాకుండా ఇలా కాపలా కాస్తున్నాను అని చెప్పింది...మేము ఆమెకి ఎవరూ లేరా అని అడిగితె..ఒక పనికిమాలిన కొడుకు ఉన్నాడని చెప్పింది...అంత రాత్రి వేళ ఎక్కడికి వెళ్తున్నారు అని మమ్మల్ని అడిగింది..మేము ఆమెకి మొత్తం చెప్పాము..ఆమె చాలా మంచిదమ్మ..రాత్రి పూట వెళ్ళడం ఆ దారిలో అంత మంచిది కాదు...ప్రొద్దుటి వరకు అక్కడే ఆమె గుడిసెలోనే ఉండమని చెప్పింద</span><span style="font-size: large;">మ్మా...ఇంకా బోలెడు కబుర్లు చెప్పింది..మంచి మంచి కథలు కూడా చెప్పింది...అక్కడే మూడు గంటలు ఎలా గడిచిపోయాయో తేలీదు...ఈసారి ప్రొద్దున పూట అటువైపు వెళ్లి రాములోరి ప్రసాదం ఇస్తాను ఆమెకి.." చెప్పాడు సురేష్ గాడు..</span></span><br />
<span style="color: purple;"> </span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"అవునా...చాలా మంచి బామ్మలా ఉంది..పాపం పనికిమాలిన కొడుకు ఉండటం వల్ల రాత్రిపూట ఆ వయసులో ఎక్కడో పొలంలో కాపు కాయాల్సిన అగత్యం పట్టింది ఆమెకు.." అంటూ వాళ్ళమ్మ ఆ బామ్మా మీద కాసేపు సానుభూతి ప్రకటించి..."బాబూ రవి..సర్పంచ్ గారు నిన్ను ఓ సారి ఆయనను కలవమన్నారు..ఇందాక చెప్పారు..." అంటూ లోపలి వెళ్తూ "నాయనలారా పళ్ళు తోముకోండి...వేడి వేడి కాఫీ తీసుకొస్తాను .." అంది..</span><br />
<span style="font-size: large;"> <span style="color: purple;"></span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">కాఫీలు టిపినీలు అయ్యాకా ముగ్గురూ సర్పంచ గారి ఇంటి వైపు దారితీ</span><span style="font-size: large;">శా</span><span style="font-size: large;">రు...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ నీ జామపండు ఏం చేస్తుందో..." </span><span style="font-size: large;">కె</span><span style="font-size: large;">లికాడు గిరిగాడు</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఉండేహే...నా టెన్షన్ లో నేనుంటే .." చిరాగ్గా అన్నాడు రవి గాడు..</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"అయినా ఒరే...ఆ</span><span style="font-size: large;">డి</span><span style="font-size: large;"> జామపండు మీద నీ ఇంట్రెస్ట్ ఏంట్రా...నిన్నటి చూస్తున్నా జామపండు జామపండు అని తెగ నీలుగుతున్నావ్..." చురకిచ్చాడు సురేష్ గాడు..</span></span><br />
<span style="font-size: large;"> <span style="color: purple;"></span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">సర్పంచ్ ఇంటికి చేరుకున్నారు ముగ్గురు...జామపండు వరండాలో కూర్చొని చదువుకుంటుంది...'కనీసం పాస్ అవుద్దా ఇది' అనుకున్నాడు గిరిగాడు... లోపలి నుంచి </span><span style="font-size: large;">సర్పంచ్ మాటలు వినిపిస్తున్నాయి ...</span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఆపవే నీదొక గోల...మా అమ్మ పోయాక నువ్వు తగులుకున్నావా...ఆస్తి మొత్తం దేనికో సానికి దోసి పెడుతున్నాని ఓ తెగ ఇదైపోయేది..ఇప్పుడు నువ్వు కూడా అదే గోలా..నీ బాబు సొమ్మేం లేదిక్కడ.." అరుస్తున్నాడు వాళ్ళ ఆవిడతో...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">ఈ డైలాగ్ ఎక్కడో విన్నట్లు అనిపించింది సురేష్ గాడికి...</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఎక్కడా అని ఆలోచిస్తుండగా రాత్రి అరుగు మీద..ఓ </span><span style="font-size: large;">సారీ</span><span style="font-size: large;"> ..సమాధి మీద </span><span style="font-size: large;">శయనించినప్పుడు</span><span style="font-size: large;"> వినిపించిన మాటలు గుర్తుకువచ్చాయి... </span></span><br />
<span style="font-size: large;"> <span style="color: purple;"></span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">సర్పంచ్ గారు బైటకి వచ్చి "ఏరా రాత్రంతా ఎక్కడున్నారు??...గోపాలపురం పరువు తీస్తున్నారు ఎదవల్లారా.." అన్నాడు.. 'నువ్వు సర్పంచ్ అయినప్పుడే పోయిందిలే గోపాలపురం పరువు..' పటపటా పళ్ళు కొరికాడు గిరిగాడు...</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">'నువ్ లోపలి ఎళ్ళి సదువుకోవే...బైట కూకుంటే ప్రతి నాకొడుకు ఎజ్జిబి</span><span style="font-size: large;">ష</span><span style="font-size: large;">న్ సూసినట్టు సూ</span><span style="font-size: large;">డ్డ</span><span style="font-size: large;">మే' అన్నాడు కూతురిని చూసి రవి గాడిని ఉద్దేసించి...</span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">ఇంతలో వరండా గోడకి వేలాడదీసిన ఫోటో వైపు చూసి దిమ్మతిరిగింది గిరిగాడికి...ఏదో ట్రాన్స్ లో ఉన్నవాడిలా అయిపోయి మిగతా ఇద్దరికీ ఆ ఫోటో చూపించా</span><span style="font-size: large;">డు</span><span style="font-size: large;"> గిరి..వాళ్ళిద్దరూ </span><span style="font-size: large;">ఆ ఫోటో </span><span style="font-size: large;">చూసి </span><span style="font-size: large;">మళ్లీ</span><span style="font-size: large;"> కోయ్యబోమ్మ</span><span style="font-size: large;">ల్లా</span><span style="font-size: large;"> అయిపోయారు...</span></span><br />
<span style="color: purple;"> </span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"సర్పంచ్ గారు ఆ ఫోటో ఉన్న ఆవిడ...??" గొంతులో తడి ఆరిపోతుండగా అడిగాడు గిరి గాడు...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">"ఎవరేట్రా....మా అమ్మ..." చెప్పాడు సర్పంచ్...</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">"మేము ఈమె గుడిసెలోనే ఈమె తోనే రాత్రి మొత్తం......</span></span><span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">కథలు.....</span></span><span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">.కబుర్లు... ." అంటూ లీలగా వస్తున్న గిరిగాడి మాటలు </span><span style="font-size: large;">గొంతుక</span><span style="font-size: large;">లోనే ఆగిపోయాయి, ఆ ఫోటోలో క్రింద వ్రాసి ఉన్న అక్షరాలపై వాడి దృష్టి పడి...వాడు అక్కడే స్థాణువు అయ్యాడు..ఆ ఫోటో క్రింద ఇలా వ్రాసి ఉంది...</span></span><br />
<span style="font-size: large;"> <span style="color: purple;"></span></span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;">కీ</span><span style="font-size: large;">.</span><span style="font-size: large;">శే.</span><span style="font-size: large;"> శ్రీమతి ఎర్రంశెట్టి వీరవెంకట సుకుమార లక్ష్మి </span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">జననం : 1932</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">మరణం : 1995</span><br />
<span style="color: purple;"> </span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">అది చూడగానే అయిదోసారి గండి కొట్టేసింది సురేష్ గాడికి...</span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">ఆడు గండి కొట్టడం చూసి "ఛీ...ఛీ.." అంటూ పరిగెత్తిన జామపండు అరుపు లీలగా వినిపించింది మాకు...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
<span style="color: purple;"></span></span><br />
<span style="color: purple; font-size: large;">******************సమాప్తం ***** జైహొ ******************</span><br />
<span style="color: purple;"><span style="font-size: large;"></span><span style="font-size: large;"></span></span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-11095055930927256982010-04-27T01:27:00.007+05:302011-03-11T12:50:56.715+05:30షార్ట్ కట్ టు గోపాలపురం - 1<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: #4c1130; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYRpD_qVKruqRj2FUX-xqxNkUPAHvElQd-jVvX88XbWid292F4dLBK5S7FsR74Q3Vw2A_U7-wtqqbbCDntcwE_NpLD2QanaTZgq5sWRcaJOE9TwG4c7DFAwL2J-1WM48h1otYe-sBzL_aY/s1600/shrtcut.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYRpD_qVKruqRj2FUX-xqxNkUPAHvElQd-jVvX88XbWid292F4dLBK5S7FsR74Q3Vw2A_U7-wtqqbbCDntcwE_NpLD2QanaTZgq5sWRcaJOE9TwG4c7DFAwL2J-1WM48h1otYe-sBzL_aY/s320/shrtcut.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అర్థరాత్రి పదకొండు యాభై అవుతుంది టైం..</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నర్సీపట్నం లక్ష్మి టాకీస్ లో శ్రీలక్ష్మిగణపతి పిక్చర్స్ వారి "సముద్రంలో రాక్షసనౌక" చిత్రం రెండో ఆట వదలడానికి పది నిముషాలు ఉంది...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">థియేటర్ పక్కన బడ్డి షాప్ బాపిరాజు కొట్టు కట్టేసి, ముత్యాలు టీ కొట్టు దెగ్గరకొచ్చి "ముత్తేలు మాంచి స్టాంగ్ టీ కొట్టవోయ్....." అన్నాడు లుంగీ ఎగ్గట్టి దమ్ము కొడుతూ</span><span style="font-size: large;">.. </span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏట్రా బాపిగా...ఎట్టా ఉండాది యాపారం..." రెండో ఆట నుంచి అప్పుడే బైటకి వచ్చిన గోపాలపురం సర్పంచ్ బైరినాయుడు పలకరించాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏటండీ ఆట ఇంకా ఉండగా వచ్చేశారేటి...." అంటూ ముత్యాలు వైపు తిరిగి "ముత్తేలు... నాయుడు గారికి పెసల్ టీ చెప్పు..." అంటూ అరిచాడు..."నెల రోజులుగా ఈడి బాకీనే మూలుగుతుంది ఇక్కడ, పైగా మాకు మళ్ళీ ఆడర్లు ఒకటి..." సణిగాడు ముత్యాలు</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"></span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సినిమాలో అంత విశేషం ఏటీ లేదురా....మొన్న సూసిన "రాక్షస బల్లుల సవాల్" తో పోలిత్తే ఇదెక్కడెహే..అదో కళాఖండం కదూ...అన్నట్టు ఒరే 'పిల్లి కళ్ళ సుందరి' సినిమా ఎల్లుండి రిలీజ్ మన లచ్చిమిలో...ఆలివుడ్డులో ఊపేసిందంటా ఆ సినిమా..రెండో ఆటకి నాకు టికెట్ తియ్యిరా మర్సిపోకుండా...</span><span style="font-size: large;">జనాలు ఎగబడతారు ఆ సినిమాకి, నాకేమో గోపాలపురం నుంచి ఒచ్చేసరికి లేట్ అయిపోతాది..." అన్నాడు టీ తాగుతూ...మన నాయుడు గారికి హాలివుడ్ తెలుగు డబ్బింగ్ సినిమాలు అంటే ప్రాణం కదామరి....</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">టీ తాగేసి మోటర్ సైకిల్ స్టార్ట్ చేయ్యబోతుంటే కనిపించారు ఆ ముగ్గురు అబ్బాయిలు బైరినాయుడు గారికి...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఆళ్ళ వైపు అలాగే చూస్తూ.."ఒరేయ్ ఇట్రండిరా....." గట్టిగా కేకేసాడు ఆ పిల్లల్ని ఉద్దేశించి...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">థియేటర్ నుండి గబగబా బయటకి వెళ్ళిపోతున్న ఆ ముగ్గురు అబ్బాయిలు ఆ కేకకి వెనక్కి తిరిగి చూసారు...బైరినాయుడు గారు తన దెగ్గరికి రమ్మని చెయ్యూపుతున్నాడు..వాళ్ళు టక్కున మళ్ళీ అటువైపుకు తిరిగారు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ ఈడిక్కడ ఉన్నాడెంట్రా బాబూ..." కర్చీఫ్ ముఖానికి కప్పుకొని ఆళ్లిద్దరి వెనుకాల దాక్కున్నాడు రవి..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ మనం అయిపోయాంరా...ఈడు మనల్ని చూసేసాడు...రేపు మన ఇళ్ళల్లో చెప్పేస్తాడురా మనం సెకండ్ షోకి టౌన్ కి వచ్చామని.." భయపెట్టాడు సురేష్ మిగతా ఇద్దరినీ...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏటి కాదులే రండెహే...ఏదోకటి మేనేజ్ చేద్దాంలే..." అంటూ గిరిగాడు బైరినాయుడు దెగ్గరకు వెళ్తుండగా మిగతా ఇద్దరూ అనుసరించారు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">దెగ్గరికి వస్తున్న వాళ్ళని పరిశీలనగా చూస్తూ "ఓరోరి నువ్వట్రా!!....పడమటి వీధి రాములోరి గుడి పూజారి శాస్త్రి కొడుకువి కదా.." అన్నాడు సురేష్ గాడిని చూసి...'ఓరి ఈడెబ్బ...పోయి పోయి నన్నే గుర్తుపట్టాడు ఏంట్రా దేవుడా...' అనుకోని గిరిగాడి వైపు చూసాడు సురేష్...బైరినాయుడు గారు కూడా గిరి గాడి వైపు చూసి "వార్నీ ఈడు తెలీకపోవడం ఏంటి...శంకరం పంతులు కొడుకువి గదూ..." అన్నాడు...అవునన్నట్లుగా తలూపాడు గిరి...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆరి భడవల్లారా !!....సెకండ్ షో సినిమాలు కావాల్సి వచ్చినాయిరా మీకు...ఈ ఏడు పదో తరగతే కదా మీరు...వారం రోజుల్లో పరీక్షలు ఎట్టుకొని..ఎదవ ఏశాలు ఎత్తారా??...అసలే నేను సర్పంచ్ గా ఉన్నపటి నుంచి పదో తరగతి మార్కుల్లో ఇసాఖ జిల్లాలోనే మన ఊరు టాపు రా...అట్టాంటిది ఈసారి పరువుబోయ్యేట్టు ఉందే..." </span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">'నువ్వు సర్పంచ్ అయితే ఏదో పెద్ద డి.ఈ.వో లెవెల్లో మాట్లాడుతావేంట్రా...'పళ్ళు పటపటా కొరికాడు గిరిగాడు.."అది కాదు సర్పంచ్ గారు, పొద్దుటి నుంచి చదువుకుంటూనే ఉన్నాం..కాస్త రిలాక్స్ కోసం ఇలా..." అంటూ నాయుడు గారి వైపు చూసాడు....</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏటి రిలాక్స్ కోసమా...రెండో ఆట..అది కూడా 'సముద్రంలో రాక్షస నౌక' ..బాగా రిలాక్స్ అయ్యారా నాన్నా!!... ఇట్టా గాదు మీ పని..." అని ఓ క్షణం ఆగి...."అవునొరే ముగ్గురు ఉండాలి...ఇద్దరే ఉన్నరేట్రా??" అని అడిగాడు...వీడేంటి ఇలా అంటున్నాడు అని వెనక్కి తిరిగేసరికి రవిగాడు లేదు...గిరి సురేష్ ముఖముఖాలు చూసుకున్నారు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇందాక మీతోకూడా ఇంకొకడు ఉన్నాడు కదా..." రెట్టించాడు నాయుడు....</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆ....అది...ఆడు వెళ్లిపోయుంటాడు సర్పంచ్ గారు..." అన్నాడు గిరి 'ఈడెక్కడికి పోయాడ్రా..' అని మనసులో అనుకుంటూ ..</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆడు మనూరోడిలాగే ఉన్నాడే...ఎక్కడికి పోతాడు..??" అడిగాడు అనుమానంగా..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"మీరు ఆడిని సరిగ్గా చూడలేదు...ఆడిది నర్సిపట్నమే..మనూరు కాదు" అన్నాడు సురేష్.</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సరేలే...అన్నట్టు ఒరే..మీతో కూడా ఇంకోడు ఉంటాడు తెల్లగా పొడుగ్గా...ఆడి పేరేట్రా??"...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"మీరు రవి గురుంచి అడుగుతున్నారా?? " అన్నాడు గిరి </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆ ఆడే...ఒళ్ళు జాగర్తగా ఉంచుకోమను ఆడిని...నా కూతురికి పిచ్చి పిచ్చి ఉత్తరాలు రాత్తున్నాడట..చెమడాలు ఇరిసేత్తానని సెప్పు కొడుక్కి...సర్పంచ్ నాయుడు అంటే ఆటలుగా ఉందేటి ఆడికి..." తెలివిగా తప్పించుకొని బాపిరాజు బడ్డి కొట్టు వెనుకాల దాక్కున్న రవి గాడికి ఈ మాటలు వినగానే చెమటలు శ్రీశైలం ఫ్లడ్ గేట్లు ఓపెన్ చేసినట్లు పారుతున్నాయి...వాడికి అర్జెంటు గా నెంబర్ వన్ తన్నుకొని వచ్చేలా ఉంది...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇందాక మీలో మూడోవాడు ఆడిలా కనిపించే మిమ్మల్ని పిలిచాను...సరేలే రేపు ప్రొద్దున్నే వచ్చి మీ పని ఆడి పని చెప్తా...." అంటూ బైక్ స్టార్ట్ చేసి వెళ్ళబోతూ "బక్క పీనుగులేగా వచ్చి కూసొండి...ఊళ్ళో దింపుతా.." అన్నాడు నాయుడు</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఈనాకోడుకులు ఎక్కడ కమిట్ అవుతారో అని బడ్డీ కొట్టు ఎనకాల ఉన్న రవి గాడికి టెన్షన్ మొదలైంది...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"పర్లేదు సర్పంచ్ గారు...మేము సైకిల్ తెచ్చుకున్నాం..దాంట్లోనే వెళ్తాం.." అని చెప్పాడు గిరి గాడు..నాయుడు గారు ఓ లుక్ ఏసి వెళ్ళిపోయాడు... </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">హమ్మయ్యా అనుకుంటూ బడ్డీ కొట్టు వెనుకాల నుంచి బయటకి వచ్చాడు రవి గాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇంత పిరికోడివి ఆడి కూతురికి ఎట్టా లైన్ ఏస్తున్నావురా!...అదేంట్రా వొళ్ళంతా తడిసిపోయింది...ఇదంతా భయమే.!!!.." పగలబడి నవ్వుతున్నాడు గిరిగాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆపరా బాబూ...నీవల్లే ఇదంతా...వద్దురా అన్నా వినకుండా సెకండ్ షోకి లాక్కొని వచ్చావ్...ఇప్పుడు చూడు వాడికి బుక్ అయ్యాం..." అన్నాడు రవి గాడు భయపడుతూ...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆడేం చేస్తాడురా...సర్పంచ్ అని కొంచెం పోస్ కొడుతుంటాడు కానీ, వాళ్ళ ఆవిడ అంటే...ఇది వాడికి.." చిటికెన వేలు ఊపి చూపించాడు గిరి గాడు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సరేలే పదండి...ఊరికి వెళ్ళాలి..అసలే అర్థరాత్రి అవుతుంది..." అన్నాడు సురేష్...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">గిరి గాడు సైకిల్ తీశాడు..నిర్మానుష్యమైన వీధుల వెంబడి నడుచుకుంటూ మెయిన్ రోడ్ చేరుకున్నారు...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అయినా రవిగా భలే పిల్లకి లైన్ వేశావురా...జాంపండులా ఉంటాదెహే పిల్ల..నీకు అవసరం అంటావా అది..నకిచ్చేయ్యి రా.." అంటూ చూసాడు రావిగాడి వైపు...ఆడు సురసురా చూస్తున్నాడు వీడి వైపు...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సరే సరే..నీదేలే ఆ పిల్ల..ఊరికే అంటున్నా...నాకో పెద్ద డౌట్ రా..నాయుడు గాడి పెళ్ళాం ఇంచుమించు రోడ్ రోలరు షేప్...తార్ రోడ్ కలర్ ఉంటది కదా ఆ జాంపండు దానికి పుట్టిందేనా అని..." అన్నాడు..విచిత్రంగా చూసాడు రవిగాడు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సారీ రా...నీకు కాబోయే మామగారి శీలాన్ని శంకిస్తున్నా అని ఫీల్ అవ్వకు...ఇదేదో పెద్ద మేటర్ అని నా డౌట్..అదేదో కనిపెడితే సర్పంచ్ గాడిని ఓ ఆట అడించోచ్చు.." అన్నాడు</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">గోపాలపురానికి దారి తీసే అడ్డరోడ్ కి చేరుకున్నారు..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ ఈ తొక్కలో సైకిల్ లో ఇప్పుడు త్రిపుల్స్ వెళ్ళడం కష్టం రా...వచ్చేప్పుడు ఏదో సినిమాకి వస్తున్నాం అనే ఊపులో వచ్చేశాం...అసలే తొమ్మిది కిలోమీటర్లు.." అన్నాడు సురేష్</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నిజమే అన్నట్లుగా తలూపారు ఇద్దరు...</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఏం చేద్దాం ఇప్పుడు మరి..ఆఖరి బస్సు కూడా వెళ్ళిపోయి ఉంటుంది ఎప్పుడో.." అన్నాడు రవి..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">కాసేపు బుర్ర గోక్కున్న గిరిగాడు "ఒక సూపర్ ఐడియారా..వెంకటేశ్వర లాడ్జి వెనుక సందులో నుంచి వెళ్తే ఒక మట్టి బాట వస్తుంది...అది అనుసరించి వెళ్తే మూడు కిలోమీటర్లలో మన ఊరి పడమటి వీధి చేరుకోవచ్చు..మన గొపలపూరనికి అదే మంచి షార్ట్ కట్.." చెప్పాడు గిరిగాడు..</span><br />
<br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అమ్మో ఆ రూటా!...వద్దురా..అసలే అర్థరాత్రి...అందునా చిమ్మచీకటి...పైగా కొంత దూరం పోయాక స్మశానం ఉంటుందట...నాకసలే ఆ సమాధులు చూస్తే చచ్చే భయంరా బాబూ...కష్టమో నష్టమో ఇటే వెళ్దాంరా.." అన్నాడు సురేష్ గాడు.. </span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓవర్ యాక్షన్ చెయ్యకు....మేము ఇద్దరం ఉన్నాం...నీకెందుకు భయం..మన దెగ్గర టార్చ్ లైట్ కూడా ఉంది...లైట్ చూస్తె దెయ్యాలు రావంట..ఏదో సినిమాలో చూశా" చిన్నగా నవ్వాడు గిరి..</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">చేసేదిలేక వాళ్ళని అనుసరించాడు సురేష్...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">వెంకటేశ్వర లాడ్జ్ వెనుక రూట్ కి చేరుకొని నడుస్తున్నారు..అంతా నిశ్శబ్దం..అన్ని ఇళ్ళు తలుపులు వేసి ఉన్నాయ్..మనుషులు కాదు కదా కనీసం కుక్కలు కూడా లేవు...వాళ్ళ గుండె సవ్వడి వాళ్ళకే వినిపిస్తుంది..అందులో మరీ స్పీడ్ మ్యూజిక్ మన సురేష్ గాడిది... </span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అడుగులో అడుగు వేసుకుంటూ వాళ్ళిద్దరి మధ్యలో చెరొక చెయ్యి పట్టుకొని నడుస్తున్నాడు సురేష్ గాడు...<br />
మట్టి బాట చేరుకొని నెమ్మదిగా వెళ్తున్నారు...అంతా చిమ్మ చీకటి..గిరిగాడు టార్చ్ పట్టుకొని నడుస్తున్నాడు...బాట చిందర వందరగా ఉంది...</span></div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
సురేష్ గాడు గుండెని చేతులో పెట్టుకొని నడుస్తున్నాడు వణుకుతూ..రవి గాడి పోసిషన్ కూడా దాదాపు అదే...<br />
ఒక ఇరవై నిముషాలు నడిచేసరికి ఎక్కడున్నారో వాళ్ళకి అర్థం కాలేదు...కనుచూపు మేరల్లో అంతా చిమ్మ చీకటి...దూరంగా నక్కల అరుపులు...వణికిపోతున్నాడు సురేష్ గాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
కొంచెం సేపు అయ్యాక "అనోసరంగా ఇటు వైపు వచ్చామేమో...నాకు దారి అర్థం కావడం లేదు.." అన్నాడు గిరి గాడు...<br />
గుండెల్లో పిడుగు పడింది రవిగాడికి...సురేష్ గాడికి అయితే ప్యాంటు తడిసిపోయింది...వాడికి వణుకుతో జ్వరం వచ్చేలా ఉంది..ఇందాక సర్పంచ్ గాడితో కనీసం తను వెళ్ళిపోయినా ఈ పాటికి హాయిగా ఇంట్లో నిద్రపోయేవాడినే కదా అనుకున్నాడు...సురేష్ కి ఏడుపు తన్నుకుంటూ వచ్చింది...<br />
<br />
అలాగే నడుస్తూ వెళ్తున్నారు..<br />
"ఒరేయ్ గిరిగా తిరిగి వెనక్కి వెళ్ళిపొదాంరా...కావాలంటే నర్సీపట్నంలోనే ఈ నైట్ ఏ ప్లాట్ ఫాం మీదో పడుకొని తెల్లవారు జామునే వెళ్ళిపొదాంరా...పాపం సురేష్ గాడు చూడు..ఇక్కడే చచ్చేలా ఉన్నాడురా.." అన్నాడు రవి గాడు...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
"ఒరేయ్ ఈ ఆలోచన నాకు మీకన్నా ముందే వచ్చింది..అసలు ఎటు వెళ్తున్నామో తెలియట్లా...వచ్చిన దారి మీకు ఎవరికన్నా గుర్తుందా??" అడిగాడు గిరి గాడు...<br />
అంతా వణుకులోనూ గిరి గాడిని మర్డర్ చేసి జైలుకి వెళ్ళాలి అన్నంత కోపం వచ్చింది సురేష్ గాడికి...<br />
కొంచెం దూరం వెళ్ళగానే...ఓ పెద్ద భయంకర ఆకారం...డైనోసార్ అంత ఎత్తు...ముగ్గురూ ముఖముఖాలు చూసుకున్నారు..గిరిగాడు టార్చ్ లైట్ అటువైపు ఫోకస్ చేసాడు...పరిశీలించి చూడగా అదొక మర్రి చెట్టు అని అర్థమయ్యి ఊపిరి పీల్చుకున్నారు...<br />
ఇంతలోనే.....<br />
పెద్ద కేక...</span> </div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">వాళ్ళ గుండెలు ఆగినంత పని అయ్యింది..<br />
వెనక్కి తిరిగి చూసారు..అంతే కోయ్యబోమ్మల్లా నిల్చుండిపోయారు ముగ్గురూ.......</span></div><div style="color: #4c1130;"><br />
</div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">[తరువాయి భాగం త్వరలోనే పోస్ట్ చేస్తాను....] [ఇది పూర్తి కల్పిత కథ...జస్ట్ ఎంజాయ్ ది షార్ట్ కట్.. :) ]</span> </div><div style="color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-60376405906743026672010-04-25T05:54:00.001+05:302010-04-25T12:26:14.355+05:30ప్రేమంటే....ఏమిటంటే.....???????<span style="font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMIFcuAjYFcUsGfw_0MRpp8Ljqgkf1eYUfkXzzPprDyobZYECoIqdTXskMk5MSfRGVNoWcRGXbrdVjoye9kxb8esJ947rDygFNGrpwqSDafF9RuRWUpkJCa0hSPhZoY-VI0A1x61qXEDhC/s1600/what-is-love.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMIFcuAjYFcUsGfw_0MRpp8Ljqgkf1eYUfkXzzPprDyobZYECoIqdTXskMk5MSfRGVNoWcRGXbrdVjoye9kxb8esJ947rDygFNGrpwqSDafF9RuRWUpkJCa0hSPhZoY-VI0A1x61qXEDhC/s320/what-is-love.jpg" width="320" /></a></span></div><div><span style="font-size: large;">"నాకు బ్రతకాలని లేదు...." హారతి ఏడుస్తుంది ఫోన్ లో...."ప్రశాంత్ లేకుండా నేను ఉండలేను....మా ఇంట్లో నా పరిస్థితి నరకం కన్నా ఘోరంగా ఉంది..."<br />
ఆమెకు ఏమి చెప్పి ఓదార్చాలో నాకు అర్థం కావడం లేదు...</span> </div><span style="font-size: large;">"ఏమి కాదులే...బాధపడకు...everything will be fine.." అని మాత్రం చెప్పగలిగాను....</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
హారతి అతన్ని ప్రేమిస్తున్న సంగతి వాళ్ళ నాన్నకి తెలిసిపోయింది...వాళ్ళ నాన్న సి.బి.ఐ లో పనిచేస్తున్నాడు...అతనికి వాళ్ళ ప్రేమ విషయం తెలుసుకోవడం అంత కష్టమైన పని కాదు...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
అతనికి తన కూతురి మీద ఉన్నది వల్లమాలిన ప్రేమా?? ..లేక తన కూతురు తను చూసిన వాడినే పెళ్లి చేసుకోవాలని అనుకొనే పెద్దరికంతో కూడా అహమా??...లేక తానింకా పసిపిల్లే తన గురుంచే తను చూసుకోలేదు, అలాంటిది తనకు కాబోయే వాడిని తనెలా ఎన్నుకోగలదు అనుకొనే పిచ్చితనమా??..ఏమిటి అతని మనసులో ఉన్నది...??<br />
తన కూతురు ఎవరినో ప్రేమిస్తుందని తెలియగానే, ఆవేశంతో ఊగిపోయే తండ్రులు నూటికి..?? ..ఎంత మంది...??..నూరు ఉండొచ్చేమో...కాదంటారా?...అది వాళ్ళ తప్పు కాదు...తన కూతురు తప్పటడుగులు వేస్తుందేమో అన్న ఆందోళన కావచ్చు కదా??...తన కూతురి ప్రేమ నిజమే అయితే, అది ఆలస్యంగా అయినా అర్థం చేసుకోగలుగుతారు కొంత మంది...మరి కొంత మంది...పట్టిన పట్టు విడువరు...ఇదిగో మా హారతి వాళ్ళ నాన్న లాగా....కాని అతను ఆలోచించేది నిజమే అని నాకు అప్పుడు అనిపించలేదు...కారణాలు బోలెడు.....</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"హరీష్ ని ఎంత ప్రేమించానో తెలుసా నీకు...తన ఆలోచనలు ఒక్క క్షణం కూడా నను వీడిపోయేవి కాదు..నా చిన్ని ప్రపంచంలో అతనే నిండిపోయాడు..తన సంతోషం కోసం ఏదైనా చేసేయ్యాలన్నంత ప్రేమ నాలో నిండిపోయింది తన కొరకు...తనతో గడిపిన ప్రతి క్షణం నాకొక వరం..తన పరిచయం నాకు క్రొత్త లోకం చూపించింది..ఆ లోకంలో సంతోషం తప్పఇంకేమీ లేదు..కాని...జీవితంలో చీకటి అంటే ఏమిటో నాకు ఆ తర్వాతనే తెలిసొచ్చింది...." ఆమె గొంతులో ఏదో అడ్డు పడ్డట్టు ఉంది ఆమె స్వరం..... </span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
"హారతి......" అంటూ ఏదో చెప్పబోయాను...మళ్ళీ ఆమె...<br />
"పక్క షాప్ కి వెళ్ళినా నాకు మెసేజ్ ఇచ్చేవాడు...అలాంటిది...రెండు వారాలు తన దెగ్గర నుంచి కాల్స్ కాని మెసేజెస్ కాని లేవు...పిచ్చెక్కింది నాకు...ఏమి చెయ్యాలో అర్థం కాలేదు..ఏవేవో పిచ్చి పిచ్చి ఆలోచనలు..వాళ్ళ ఇంటి ల్యాండ్ లైన్ కి కాల్ చేస్తే వాళ్ళ చెల్లి చెప్పింది తను నాగపూర్ వెళ్ళాడు అని...ఎందుకో తెలియలేదు..ఉండబట్టలేక ఏమైనా ఇన్ఫర్మేషన్ దొరుకుతుందేమో అని తన కాలేజీకి వెళ్లాను....తను అక్కడే ఉన్నాడు...." ఆమె చెప్పడం ఆపేసింది...కాసేపు ఇద్దరి మధ్యా నిశ్శబ్దం...అది భరించడానికే కష్టంగా ఉంది...</span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
"అతని దెగ్గరికి వెళ్లి నేను చచ్చిపోయాను అనుకున్నావా అని అడిగాను కోపంగా...అతనేమో ఏంటి కాలేజీకి వచ్చి ఈ గోల ఇంటికి వెళ్ళు సాయంత్రం నేను ఫోన్ చేస్తాను అని చెప్పాడు...నాకెందుకో వెళ్ళ బుద్ది కాలేదు...చెప్పు ఏమైపోయావ్ ఇన్ని రోజులు...నువ్ ఒక్కరోజు నాతో మాట్లాడకపోతేనే నేను మనిషిని కాను అని తెలుసు కదా..ఇన్ని రోజులు నాతొ మాట్లాడకుండా ఎందుకు ఇలా చంపుతున్నావ్ నన్ను...ఏమైందో చెప్పురా...ప్లీజ్..అని బ్రతిమాలుకున్నాను...అతను అక్కడి నుంచి వెళ్ళిపోయాడు...నేను కొయ్య బొమ్మలా అలానే నిల్చున్నాను...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">అంతా తలకిందులు అవుతున్నట్లు..ఏదో బలంగా నన్ను కిందకి తోక్కేస్తున్నట్లు అనిపించిది...అక్కడే ఉన్నాను చాలాసేపు తను వస్తాడేమో అని...కాని తను రాలేదు...ఇంటికి వచ్చాను...కానీ ఏదో చిన్న ఆశ తను నాకు ఫోన్ చేస్తాడని...రెండు రోజుల తరువాత తన ఫోన్</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">'ఎలా ఉన్నావ్ హనీ' అన్నాడు.. .ఆ మాట వినగానే ఎక్కడలేని సంతోషం నాలో రెక్కలుకట్టుకు వాలింది..తన మాట నా గుండెని తాకి పెదవుల్లో చిరునవ్వై పూసింది..'నీకోసం పిచ్చిదానిలా ఎదురు చూస్తున్నాను రా...అన్నం తిని మూడు రోజులు అయింది కన్నా...నువ్వు తినిపిస్తేనే తింటాను లేకపోతే తినను...' గోముగా అన్నాను...'పిచ్చా నీకు...అలా తినకుండా ఉన్నావంటే నా మీద ఒట్టే చెప్తున్నా...నా బంగారం కదూ..వెళ్లి తిను ముందు..ఇప్పటికిప్పుడు నేను తినిపించలేను కదా.' అనేవాడు మాములుగా....కాని అతను అప్పుడన్న మాటకి నా గుండె పగిలిపోయింది...ఏడవడానికి కన్నీళ్ళు కూడా లేవు నా ఎండమావి ఎదలో..'ఇంకెప్పుడు నాకోసం ఎక్కడికీ రాకు...నేను నీతో మాట్లాడే ఆఖరి మాటలు ఇవే...నేను నీతో బ్రేక్ అప్ చేసుకుంటున్నా..అల్ ద బెస్ట్ ఫర్ యువర్ ఫ్యూచర్..'అన్నాడు..అంత షాక్ లోనూ అడగగాలిగాను 'ఎందుకు' అని...'ఐ హావ్ గాట్ ఎ బెటర్ గర్ల్ ఫ్రెండ్' అన్నాడు...ఫోన్ పెట్టేసాడు.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">ఒక్కసారిగా జీవితంలో చీకటి అంటే ఏమిటో తెలిసింది...అంత మాట అన్నాకూడా తన మీద నాకు ఎందుకో కోపం రావడం లేదు....నన్ను నేనే శిక్షించుకున్నాను..ప్రపంచంతో సంబంధాలు తెంపుకున్నట్లు నన్ను నేనే ఒక రూంలో బందించుకున్నాను..చావు కోసం ఎదురు చూస్తున్న దానిలా బ్రతికాను...మా నాన్న నన్ను ఎంతో ఓదార్చాడు...'నేను మీ అమ్మ చచ్చిపోయాం అనుకున్నావా తల్లి' అన్నాడు..నేను ఏడ్చేసాను " అంది....<br />
"మరి ప్రశాంత్..???" అడిగాను నేను....</span><br />
<br />
***********************<br />
<span style="font-size: large;">'ఈ రోజు ప్రశాంత్ ఇంకా కాల్ చెయ్యలేదు రా..' అంటూనో లేక 'నేను ఎన్నిసార్లు కాల్ చేసినా ప్రశాంత్ కట్ చేస్తున్నాడు ఎందుకోరా..' అంటూనో బాధగా </span>మెసేజెస్ ఇస్తుంటుంది <span style="font-size: large;"> హారతి..మళ్ళీ మరుక్షణమే 'ప్రశాంత్ కాల్ చేసాడురా..యాం సో హ్యాపీ' అని మెసేజ్ ఇస్తుంది...'ప్రశాంత్ ఊరికే తిడుతుంటాడురా..కానీ వాడంటే చాలా ఇష్టం ఏంటో...నేను ఈ రోజు బ్రతికి ఉన్నాను అంటే అది ప్రశాంత్ వల్లే' అంటుంది...'ప్రశాంత్ కి కాల్ వెయిట్ వస్తే నచ్చదురా...నిన్న నీతో ఫోనులో మాట్లాడుతున్నపుడు తన కాల్ వెయిట్ వచ్చింది..నైట్ తిట్టాడు ఎవరితో మాట్లాడుతున్నావ్ అని...నేను నీ గురించి చెప్పాను..నన్ను బాగా తిట్టాడు...ఇంకెప్పుడు నీతో టచ్ లో ఉండొద్దు అన్నాడురా...' అంది...'నీ మీద తనకు నమ్మకం లేదా ఆమాత్రం..'అన్నాను...'అలా అని కాదు వాడికి ఇలా నేను అబ్బాయిలతో మాట్లాడటం నచ్చదురా..ఏమనుకోకు రేపటి నుంచి నీకు కాల్ చెయ్యను...కానీ మెసేజెస్ ఇస్తుంటాను' అంది...నేను నీ ఇష్టం అని చిన్నగా నవ్వాను</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">హరీష్ తో బ్రేక్ అప్ అయ్యాక డిప్రషన్ లోకి వెళ్ళిన హరతికి ఏదో రాంగ్ కాల్ తో పరిచయం అయ్యాడు ఢిల్లీలో ఉండే ప్రశాంత్..మెల్లిగా తనతో మాట్లాడటం మొదలుపెట్టింది హారతి...తన కథ మొత్తం అతనికి చెప్పాక అతని వద్ద ఆమెకి కావలసిన ఓదార్పు లభించింది..రోజు అతనితో మాట్లాడటంతో ఆమెకి ఎంతో తేలికగా అనిపించేది...మెల్లి మెల్లిగా మామూలుగా అయింది హారతి..ప్రశాంత్ కాల్ కోసమే ఎదురు చూస్తూ అతను కాల్ చేసినప్పుడల్లా బోలెడు ముచ్చట్లు చెప్పేది అతనికి...ఒకానొకరోజు ఆమెకి ప్రోపోస్ చేసాడు ప్రశాంత్...ఎండమావిలో అమృతంలా దొరికిన అతని స్నేహాన్ని వదులుకోలేక అతనికి తన సమ్మతిని తెలియచేసింది.... </span><br />
<span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: large;">ఒకసారి ప్రేమ విఫలం అయ్యి జీవచ్చవంలా బ్రతికిన తన కూతురు ఇప్పుడిప్పుడే మాములు మనిషి అవ్వడం అతనికి సంతోషం కలిగించింది...అలాంటి ప్రేమ జోలికి మరొకసారి తన కూతురిని వెళ్ళనివ్వకూడదు అని ధృడంగా నిశ్చయించుకున్నాడు ఆ తండ్రి...ఎందుకంటే ఆమెని ఆ విధంగా చూసిన ఆ తండ్రి గుండె ఆమె కంటే పది రెట్లు ఎక్కువ క్షోభ పడింది అనే విషయం వేరే చెప్పాలా ??</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">తదనుగుణంగానే ఆమె ప్రతి కదలిక ఎంతో శ్రద్దగా గమనించాడు ఆయన...అప్పటికే సమయం మించిపోయింది అని అతనికి తెలిసిపోయింది..తన కూతురు ఇంకొక వ్యక్తిని ప్రేమిస్తుంది అని తెలుసుకున్నాడు..తన కూతురు జీవితం ఎమైపోతుందా అనే భయం అతన్ని వెంటాడింది,..అతని పేరు ప్రశాంత్ అని..ఢిల్లీలో ఉంటాడు అని..ఇంతవరకు వీళ్ళిద్దరూ ఒకరినొకరు చూసుకోలేదు అని తెలిసి తన కూతురు ఒకడిని ఇంత గుడ్డిగా ఎలా నమ్ముతుంది అని కంగారుపడ్డాడు.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">అతని నెంబర్ కి కూతురికి తెలియకుండా కాల్ చేసి 'నా కూతురిని వదిలెయ్యి...ఇప్పటికే చచ్చిబ్రతికింది..వాడెవడో ప్రేమించాను అని చెప్పి వెంట తిప్పుకొని వదిలేసాడు..మళ్లీ అదే జరిగితే నా కూతురు గుండె కంటే ముందు నా గుండె ఆగిపోతుంది...నా కూతురి జీవితంలో నుంచి వెళ్ళిపో దయచేసి..' అని అతన్ని వేడుకున్నాడు..'మేము ప్రేమించుకుంటున్నాం...మమ్మల్ని ఎవరూ విడదీయలేరు'అంటూ అతను ఫోన్ పెట్టేసాడు..అదే విషయం హరతికి చెప్తూ 'మీ నాన్న ఇలా నాకు కాల్ చేసాడు..what kind of father do u have??..i wont tolerate these things anymore.."అన్నాడు..."ప్రశాంత్ అయాం సారీ రా..నాకు ఈ విషయం తెలీదు...అయన ఒక పాగల్ లా బిహేవ్ చేస్తాడు అనుకోలేదు..I will make sure these things will not repeat again, trust me darling" అందామె...</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">"నాన్నా ప్రశాంత్ కి మీరు కాల్ చేసారా ?"<br />
"అవును..."<br />
"అలా చెయ్యడానికి మీకు ఏం హక్కు ఉంది..??"<br />
"ఏ హక్కుతో నా కూతురిని ఇన్నాళ్ళూ పెంచానో..చదివించానో..అదే హక్కుతో..."<br />
"నేను ఈ రోజు ఇలా బ్రతికి ఉన్నాను అంటే అది ప్రశాంత్ వల్లనే...ఇలా నేను ఉండాలి అని మీరు అనుకొంటే, ఇంకెప్పుడు తనకి కాల్ చేసి విసిగించకండి.."<br />
"ఇంటర్ లో 96% వచ్చింది నీకు...కాలేజీ టాపర్ వి...కానీ ఇప్పుడు డిగ్రీ కూడా మానేసి ఇంట్లో కూర్చున్నావ్..ఫ్యూచర్ గురుంచి ఆలోచించావా??"<br />
"ప్రశాంతే నా ఫ్యూచర్...."<br />
"అడ్డదిడ్డంగా మాట్లాడితే కాళ్ళు విరగొట్టి ఇంట్లో కుర్చోబెడతా..."<br />
"ఆ పని చెయ్యండి...అప్పుడే కదా మీకు మనశ్శాంతి...ఛీ ఈ ఇంట్లో నా బ్రతుకు హీనంగా తయారయ్యింది...ప్రశాంత్ కి జాబ్ వచ్చాక మీరు ఉండమన్నా నేను ఉండను ఈ ఇంట్లో..."</span><br />
<span style="font-size: large;">ఆ మాట ఆ తండ్రిని నిలువెల్లా కుదిపేసింది...<br />
<br />
ఆ తర్వాత కొన్ని రోజులు హారతి దెగ్గర నుంచి నాకు ఎటువంటి మెసేజ్ రాలేదు...<br />
సడన్ గా ఒక రోజు కాల్ చేసింది...<br />
"ఏమైపోయావ్ ఇన్ని రోజులు...." అడిగాను <br />
"ఒకటి చెప్తాను...ఏమనుకోవు కదా" అంది<br />
"ఏంటి...."<br />
"నేను ఢిల్లీ వెళ్లాను....ఈ రోజే వచ్చాను..." అంది...<br />
"ఢిల్లీనా..??." ఆశ్చర్యంగా అడిగాను,,,<br />
"సడన్ గా తను కాల్ చేసి ఫ్లైట్ టికెట్స్ బుక్ చేస్తున్నాఈవెనింగ్, ఢిల్లీ కి వచ్చేసెయ్యి అన్నాడు...అంతే...వెళ్లాను " అంటూ చాలా తేలికగా చెప్పింది..<br />
"ఏమైనా పిచ్చెక్కిందా..అలా ఎలా వెళ్ళావ్??..కొంచెం కూడా ఆలోచించలేదా??...ఇంట్లో ఎలా ఒప్పుకున్నారు నువ్వు వెళ్ళడానికి.." అన్నాను <br />
"అడిగితే కదా ఒప్పుకోవడం ఒప్పుకోకపోవడంలాంటివి జరిగేది....చెప్పకుండా వెళ్లాను.." అంది <br />
"చెప్పకుండా నాలుగు రోజులు ఇంట్లో నుంచి వెళ్ళిపోయావా...మీ పేరెంట్స్ గురుంచి ఒక్క సెకండ్ ఆలోచించలేదా?" అన్నాను ఇంత తెగింపు ఎక్కడనుంచి వచ్చిందా అనుకుంటూ..<br />
"పేరెంట్స్ లా బిహేవ్ చెయ్యని వాళ్ళ గురుంచి ఎందుకు ఆలోచించడం...ప్రశాంత్ కోసం నేను ఏమైనా చేస్తాను..." అంది<br />
"మీ నాన్న ఏమన్నాడు ??.."<br />
"కొట్టాడు...అంత కన్నా ఏం తెలుసు ఆ మనిషికి..."<br />
"ఇలా వెళ్లావు అని నలుగురికీ తెలిస్తే పాపం మీ నాన్న పరువపోతుంది కదా??...కొంచెం ఆలోచించాల్సింది హారతి." అన్నాను <br />
"ఏమోలే...అయిపొయింది కదా...బట్ యాం సో హ్యాపీ తనని కలసినందుకు..స్వీట్ మొమెంట్స్ విత్ హిం..." అంది...<br />
<br />
తను ఢిల్లీ నుంచి వచ్చిన కొన్ని రోజుల దెగ్గర నుండి ప్రశాంత్ లో చాలా మార్పు గమనించింది హారతి...<br />
"వాడేంటో ఇంతకముందులా లేడురా...ఊరికే చిరాకు పడుతున్నాడు..కాల్ చేస్తే చాలా సార్లు కట్ చేస్తున్నాడు...నైట్ టైమ్స్ తన సెల్ కి కాల్ వెయిట్ వస్తుందిరా..." అంటూ ఏడ్చింది...</span> <br />
<span style="font-size: large;">అలా రోజూ ఏదోకటి చెప్తూనే ఉంది కాని తను ఒక రోజు చెప్పిన మాట నన్ను నిలువునా కృంగదీసింది...తన మీద జాలి..తను ఏమైపోతుంది అన్న భయం కలిగాయి నాకు...<br />
<br />
************************ రెండేళ్ళ తరువాత ************<br />
<br />
హరితి పెళ్లి మండపం వైభవంగా ఉంది...<br />
వాళ్ళ నాన్న వచ్చే అతిథులను పలకరించడంలో బిజీగా ఉన్నాడు...తన ఒక్కగానొక్క కూతురికి పెళ్లి చేస్తున్న పెద్దరికం అతనిలో ఉట్టిపడుతుంది..అందుకేనేమో పెద్దలు తమ పిల్లల పెళ్ళిళ్ళు తమ చేతుల మీదనే జరిపించాలని ఆరాటపడుతుంటారు...అందరు పిల్లలు తమ పెద్దలకి ఆ గౌరవం అప్పజేపితే ఎంత బాగుంటుంది...అప్పుడిక ఈ 'ఆర్య సమాజ్' పెళ్ళిళ్ళు...రిజిస్టర్ పెళ్ళిళ్ళు ఉండవు...పెద్దలు తల ఎత్తుకొని పెళ్లి జరిపించే పెళ్లిళ్ళే ఉంటాయి..<br />
హారతి ముస్తాబు అవుతుంది...రెండేళ్లలో ఎంత మార్పు...అన్ని రకాలుగా గొప్పగా పరిణతి చెందిన అమ్మాయిని ఆమెలో చూస్తున్నాను అప్పుడు నేను..<br />
"హాయ్ కిషెన్...మొత్తానికి పెళ్ళికి వచ్చావ్...డుమ్మా కొడతావేమో నీ డ్రమ్ము పగలకొడదాం అనుకున్నా.." అంటూ గలగలా నవ్వుతున్న తను చూడ ముచ్చటగా ఉంది...<br />
"మీ ఆయన ఎక్కడ?" అడిగాను <br />
"అదిగో అక్కడ బ్లూ షర్టులో ఉన్నాడు కదా...తనే........ప్రశాంత్ " అంది<br />
"మొత్తానికి పేరు మాత్రం మారలేదే....ప్రశాంత్ అగైన్...." అంటూ నవ్వాను <br />
"ఒరేయ్ షట్ అప్...ఆ ప్రశాంత్ మాట ఎత్తకు....ఏం చేద్దాం ఈయన పేరు కూడా ప్రశాంత్ అయి కూర్చుంది...అందుకే పేరు మార్చుకుంటేనే ఫస్ట్ నైట్ అని చెప్పేసా.." అంది నవ్వుతూ.</span> <br />
<br />
<span style="font-size: large;">***************************************************************<br />
<br />
P.S : ఆ రోజు హారతి నా దెగ్గరికి వచ్చి "ప్రశాంత్ ఒక కండిషన్ పెట్టడురా..రెండేళ్ళు మేము మాట్లాడుకోకుండా ఉండాలంట..ఈ టైం లో కెరీర్ మీద ద్రుష్టి పెట్టాలంట..రెండేళ్ళ మన ప్రేమ తగ్గకుండా ఉంటేనే పెళ్లి చేసుకుందాం అన్నాడు రా " అంది..<br />
హారతిని చూస్తె జాలి వేసింది..ఏదైనా ముఖం మీదే చెప్తుంది కాని చాలా అమాయకురాలు...వాడి దీన్ని వదిలించుకోవాలని చూస్తున్నాడని నాకు అర్థం అయింది...<br />
"నువ్వేమన్నావ్ ?" అన్నాను<br />
"నేనేమంటాను...వాడు ఏది ఆంటే నేను దానికి అభ్యంతరం చెప్పను...కాని రెండేళ్ళు నా వల్ల కాదురా.." అంటూ మళ్లీ ఏడుపు మొహం పెట్టింది...<br />
ఈలోపు వాళ్ళ నాన్న ఊరుకుంటాడా దాన్ని బలవంతంగా ఆస్ట్రేలియా పంపాడు హయ్యర్ స్టడీస్ కి...<br />
ఒక ఇయర్ దాకా నో కాంటాక్ట్ నాకు తనకి...<br />
ఓ రోజు కాల్ చేసింది "నేను ఇండియా వస్తున్నా వచ్చే వారం...నిన్ను మీట్ అవుతాను.." అంది <br />
"అది సరే...ప్రశాంత్ ఎమన్నా కాల్ చేసాడా నీకు మళ్ళీ " అడిగాను ఉండబట్టలేక <br />
"లేదు...హి ఇస్ ఏ చీట్..పైగా నాకిప్పుడు వాడి మీద అలాంటి ఫీలింగ్స్ ఏమి లేవు...ఇక్కడి లైఫ్ ఎంజాయ్ చేస్తున్నా ...సరే వచ్చాక కలుస్తా " అంటూ పెట్టేసింది ...<br />
<br />
అంతా బాగానే ఉంది కాని నాకు బేసిక్ కోస్చేన్ కి సమాధానం దొరకలేదు ...అదే..అసలు "ప్రేమంటే ఏంటి ??"..."ప్రేమంటే....ఏమిటంటే.....???????"<br />
<br />
</span>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-38241157187492477612010-04-01T18:34:00.002+05:302010-04-28T21:37:56.653+05:30ఆపరేషన్ : ఆరు వేల కోట్లు via నడిమంత్రపు సిరి పాలసీ<span style="font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="background-color: white; clear: both; color: #4c1130; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbe263EhoYD3F2jqHj4aRFm-A49m5RmDW8hcoH11NM05Rg6Cw1m7OqrQeIhb-TGikwJUGrx8hFuV3IiWxbwrzwCgCbrjimtQSdXe5MwS5S8VAaOTjuSSP4nbCeAWibo3omGSQI7WshyPsb/s1600-h/money.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbe263EhoYD3F2jqHj4aRFm-A49m5RmDW8hcoH11NM05Rg6Cw1m7OqrQeIhb-TGikwJUGrx8hFuV3IiWxbwrzwCgCbrjimtQSdXe5MwS5S8VAaOTjuSSP4nbCeAWibo3omGSQI7WshyPsb/s320/money.jpg" width="320" /></a></span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"...కానీ... విషయం మన ముగ్గురి మధ్యనే ఉండాలి....." చాలా జాగ్రత్తగా చెప్తున్నాడు శీనుగాడు ఫోన్ లో...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అలాగేలే...ఎందుకు మరీ అంత చిన్నగా చెప్తున్నావ్...పక్కన ఎవరయినా ఉన్నారా ఏంటి..." అడిగాను నేను...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"లేరు...కాని గోడలకు కూడా చెవులు ఉండొచ్చు...ఇప్పుడు ఈ విషయం నాలుగో ప్రాణికే కాదు , దేనికీ తెలియకూడదు..." దాదాపు గుసగుసగా చెప్తున్నాడు</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ ప్రాణికి కాకుండా ఇంకా దేనికి తెలుస్తుంది రా..." వాడి స్టేటుమెంట్ పూర్తిగా అర్థంకాక అడిగాను...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"క్వశ్చన్స్ వెయ్యకు....టెన్షన్ లో ఉన్నా...చెప్పింది ఫాలో అవ్వు..."</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అచ్చా..అసలు విషయం ఏంటి...ఇప్పుడు మన తక్షణ కర్తవ్యం ఏంటి??..." </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అది నేను ఇక్కడ చెప్పను, మన ఫోన్ ఎవరన్నా టాప్ చెయ్యొచ్చు.....సో లెట్స్ మీట్ ఎట్ గోల్కొండ షార్ప్ సిక్స్ పి.ఎం "..................</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">************* కొద్ది నిముషాల ముందు *****************</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">హైదరాబాద్ కి ఆ రోజు ఉదయమే వచ్చాను...ఇంటికి వచ్చీ రాగానే బెడ్ మీద వాలిపోయాను కుంబకర్ణుడిని గుర్తుతెచ్చుకుంటూ...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">అసలే ట్రైన్ లో ఆర్.ఏ.సి కంఫాం కాక రాత్రంతా ఆ బెర్త్ మీద కూర్చొని వచ్చేసరికి తాతల ముత్తాతలు కనిపించారు...పైగా నా ఆర్.ఏ.సి భాగస్వామి మొదట్లో బెర్త్ మీద కూర్చొని తర్వాత అక్కడే ముడుచుకొని పడుకొని మెల్లి మెల్లిగా బెర్త్ లో ఎనభై శాతం ఆక్రమించుకున్నాడు....సొంత గడ్డని బ్రిటిష్ వాడు ఆక్రమించుకున్నప్పుడు సగటు భారతీయుడికి వచ్చినంత కోపం వచ్చింది నాకు అప్పుడు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హలో బాస్ ఆర్.ఏ.సి అంటే ఈ బెర్త్ లో సగం నాది కూడా....మీరు ఇలా పడుకుంటే నాకు కూర్చోడానికే కష్టంగా ఉంది..." అన్నాను అతన్ని తట్టి లేపుతూ...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఓహ్ సారీ బాస్...ఒక పని చేద్దాం...మీరు అటు తల పెట్టుకొని పడుకోండి, నేను ఇటు తల పెట్టుకొని పడుకుంటాను..." అన్నాడు ...'ఎడం కాలితో తంతే ఎగిరిపోతావ్ రోయ్ బక్కోడా...' అని అందాం అనుకోని "అలా నాకు చాలా </span><span style="font-size: large;"> అసౌకర్యంగా ఉంటుంది మాష్టారు...." అన్నాను.."సరేలెండి నాకు చాలా నిద్ర వస్తుంది నేను ఎలాగో సర్దుకొని పడుకుంటాను.." అని చెప్పి అప్పటికి ముడుచుకొని పడుకొని మళ్లీ మెల్లి మెల్లిగా ఆక్రమించుకున్నాడు... ఇలాంటి భారతీయ బ్రిటిషర్స్ ఉన్నంత కాలం నాలాంటి కమల్ హసన్ టైపు భారతీయుడికి పోరాటం తప్పదు..నాకో భీభత్సమైన ఐడియా వచ్చి "మాష్టారు ఓ సారి లేవండి.." అన్నాను..."మళ్ళీ ఏమైంది మాష్టారు..." అన్నాడు వాడు ఆవలిస్తూ.."నాకు ఇలా కూర్చోడం ఇబ్బందిగా ఉంది..ఈ బెర్త్ ని సగానికి ఫోల్డ్ చేద్దాం...నా పార్ట్ లో నేను కుర్చుంటాను...మీ పార్ట్ లో మీరు పడుకోండి..దోర్లండి..ఏమైనా చెయ్యండి...నాకేం ప్రాబ్లం లేదు.." అన్నాను...అంతే</span><span style="font-size: large;"> దెబ్బకి బిక్క మొహం వేసాడు...లేకపోతే నాతొ పెట్టుకుంటాడా??...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">శీను గాడి ఫోన్ తో మెలుకువ వచ్చింది..టైం మధ్యాహ్నం 2 అయింది..అమ్మో ఇంతో సేపు నిద్రపోయానా అనుకుంటూ "ఏంట్రా.." అన్నాను విసుగ్గా ఫోన్ లో...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆరువేల కొట్లలో నీకు రెండు వేల కోట్లు ఇస్తాను....కావాలా వద్దా??" అన్నాడు..</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నాకు ఒక్కసారిగా దిమ్మ తిరిగి...మైండ్ బ్లాకు అయ్యి...షట్ డౌన్ అయ్యి...రీస్టార్ట్ అయ్యి..మళ్ళీ షట్ డౌన్ అయ్యింది....కొయ్య బొమ్మలా అలాగే ఫోన్ పట్టుకొని ఉన్నాను..</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">'వీడికి మైండ్ దొబ్బిందా...లేక నాకు మైండ్ దొబ్బి ఏవేవో వినిపిస్తున్నాయా..లేకా ఇదంతా అబద్దమా నేను ఇంకా పడుకొని కలగంటున్నానా...అయినా నా కలలో ఇందాకే నేను ఉజ్జయిని రాజకుమారితో డ్యూయెట్ వేసుకొని..కళింగ రాజకుమారితో 'టెన్ డౌనింగ్ స్ట్రీట్' పబ్ డేట్ కి వస్తానని చెప్పి..ఆకాశ మర్గాన భాగ్యనగరం చేరుకోబోతున్నాను కదా...మధ్యలో</span><span style="font-size: large;"> వేరే కల సడన్ గా అనధికారిక ఎంట్రీ ఎలా ఇచ్చింది...ఇలా నా ఆలోచనలు తలా తోకా లేకుండా నడుస్తుండగా...శీను గాడికి చిర్రెత్తి "ఒరేయ్....ఏంట్రా మూగామునిలా ఏమి మట్లాడవ్?" అన్నాడు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">" ఏమి మాట్లాడమంటావురా ...నిద్ర పోతున్న వాడికి ఫోన్ చేసి రెండు వేల కోట్లు ఇస్తాను...కావాలా? అంటే....వాడి మానసిక పరిస్థితి ఏమవుతుంది అని ఆమాత్రం అర్థం చేసుకోకపోతే ఎలారా??" అన్నాను దీనంగా..</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"హ హ....విషయం చెపుదామనే ఫోన్ చేసాను రా..."</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అయితే టెన్షన్ పెట్టకుండా అదేంటో త్వరగా చెప్పరా బాబు..." అన్నాను..</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"చెప్తాను...కానీ... విషయం మన ముగ్గురి మధ్యనే ఉండాలి....." చాలా జాగ్రత్తగా చెప్తున్నాడు శీనుగాడు ఫోన్ లో...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">****************************************** </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సమయం :సాయంత్రం 6 గం.లు</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ప్రదేశం : గోల్కొండ </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">శీను గాడు మధ్యలో...నేను కుడిప్రక్కన తూర్పు దిక్కున తిరిగి...సునీల్ గాడు ఎడమప్రక్కన పడమటి దిక్కున తిరిగి నిల్చున్నాం...ఏదన్నా</span><span style="font-size: large;"> ముఖ్యమైన విషయం ముగ్గురు మాట్లాడుకొనేటప్పుడు ఈ విధమైన త్రికోణ ఆకృతి కలిగిన భంగిమలో ముగ్గురూ</span><span style="font-size: large;"> నిల్చొని చర్చించుకోవాలని ఈ విధమైన సెట్ అప్ చేసాడు శీను గాడు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాకు త్వరలో ఆరు వేల కోట్లు రాబోతున్నాయి...అందులో మీరు ఇద్దరు నా ప్రాణ స్నేహితులు కాబట్టి మీ ఇద్దరికీ చెరో రెండు వేల కోట్లు ఇస్తాను...ఈ విషయం బైట ఎవరికీ పొక్క కూడదు.." అన్నాడు రహస్యంగా... </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నాకు వెంటనే 'స్నేహమేరా జీవితం...స్నేహమేరా శాశ్వతం..' అనే పాట గుర్తొచ్చి..తర్వాత</span><span style="font-size: large;"> అసలు విషయం గుర్తొచ్చి "అసలు నీకు ఆరు వేల కోట్లు ఎలా వస్తున్నాయిరా??" అడిగాను.. </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ అంత డబ్బు మనం ఏం చేసుకుంటామురా...ఎన్ని సినిమాలు తీసి ఫ్లాపులు అయినా పెద్దగా నష్టం అనిపించదు.." అన్నాడు సునీల్ గాడు పదవ ప్లాప్ కి రెడీ అవుతున్న పాపిష్టి ప్రొడ్యూసర్ లా..</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"A B C లేదు 1 2 3 లేదు పక్కింటి పంకజం కూతురు పార్వతి మెల్టన్ అన్నాడుట నీలాంటి వాడొకడు...ముందు ఆ ఏబ్రాసి గాడిని విషయం చెప్పనివ్వు.." అన్నాను</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"చెప్తాను...నాకు ఆరు వేల కోట్లు రాబోతున్నట్లు అధికారికంగా తెలిసింది...ఇలాంటి అదృష్టం అంత ఈజీగా ఎవరికీ దక్కదు...ఏ కోట్ల మందిలో ఒక్కడికో దక్కుతుంది..ఆ ఒక్కడు మీ స్నేహితుడు అయినందుకు..మీ దుంపలు తెగ మీరు కూడా అదృష్టవంతులు అయ్యరురా నాలాగా...ఎప్పుడో చిన్నప్పుడు మా నాయనమ్మ నాకు చెప్పింది నా జాతకంలో నాకు నడిమంత్రపు సిరి కలిగే యోగం ఉందని..అది ఇన్నాళ్ళకు ఇలా కలుగుతుంది...అసలు అడ్డంగా సుడి మీద వట్రసుడి ఉంటేకాని ఇలాంటి అదృష్టం పట్టదురా..." అన్నాడు శీను గాడు 'నీ అదృష్టం తగలెయ్య..!!' అని వాడిని వాడు ముద్దుగా తిట్టుకుంటూ...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ కొంచెం అర్థమయ్యేలా చెప్పురా..." అన్నాను</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నాకు ఆరు కోట్లు రాబోతున్నట్లు ఒక అధికారిక లిఖితపూర్వక సమాచారం తెలిసిందిరా....ఆఫ్రికా లో ఆడం జూమ అనే అతనికి ఉన్న ఆరు వేల</span><span style="font-size: large;"> కోట్ల ఆస్తి నాకు వచ్చేస్తుంది..." అన్నాడు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఆఫ్రికాలో ఆడం జూమ ఆరు వేల</span><span style="font-size: large;"> కోట్లు నీకు ఇస్తున్నాడా?....ఆడు మీ ముత్తతా?? కొంపదీసి మీ ముత్తాతలు ఆఫ్రికాలో సెటిల్ అయ్యారా?...మా ముత్తాతలు ముప్పావలా ఆస్తి కూడా వెనకేయ్యలేదు, మొత్తం వీధి చివరి చింతామణికి దోచి పెట్టారు అని నువ్వు చెప్పినట్లు గుర్తు.." అన్నాడు సునీల్ గాడు</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"నీ మొహం...మా ముత్తాతలకు అంత సీన్ లేదు...అసలు ఆ ఆడం జూమ ఎవడో కూడా నాకు తెలీదు ...కాని ఆడి ఆస్తి మొత్తం నాకు వస్తుంది...అదే నడిమంత్రపు సిరి అంటే...ఆడు ఆడి ఫ్యామిలీ తో సహా ఆక్సిడెంట్ లో చచ్చాడంట ..ఆడి ఆస్తి మొత్తం బ్యాంకు లో దాచుకున్నాడట..ఆ బ్యాంకు వాళ్ళు ఆ అనాధ ఆస్తిని ఒక గొప్ప అదృష్టవంతుడికి కట్టబెట్టాలని నిర్ణయించుకొని నాకు ఒక లేఖ రాసారు...వాళ్లు అలా నాకు అంత ఆస్తి కట్టబెట్టుకొవాలనుకోవడం నాకేమి ఆశ్చర్యం అనిపించలేదు...చెప్పాగా సుడి మీది వట్రసుడి అండ్ నడిమంత్రపు సిరి పాలసీ అని..." అన్నాడు </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">మాకు ఏమి మాట్లాడాలో తెలియక కోయ్యబోమ్మల్లా నిల్చుంటే...ఆడే మళ్ళీ "అసలు ఆ ఆడం జూమ గాడు నాకు ఏదో జన్మలో బాకీ ఉన్నట్లు ఉన్నాడురా...ఈ జన్మలో తీర్చుకుంటున్నాడు పాపం...అయినా నేనొక పని చేద్దాం అనుకుంటున్నానురా...పాపం అంత కష్టపడి సంపాదించిన ఆస్తి మొత్తం నాకు కట్టబెట్టి పైలోకంకి వెళ్ళాడు కదా...అందుకే నా వాటాలోనుంచి ఒక పది కోట్లు ఏదైనా చారిటికి వాడి పేరు మీద డొనేట్ చెయ్యాలని నిర్ణయించుకున్నానురా..." అన్నాడు మా వైపు చూసి...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> 'కైలాస శిఖరాన కొలువైన స్వామీ..నీ కంట పొంగేనా గంగమ్మ తల్లి..మనసున్న మంచోళ్ళే</span><span style="font-size: large;"> మారాజులు..మమతంటూ లేనోళ్ళే</span><span style="font-size: large;"> నిరుపేదలు...రాజువయ్యా...మహరాజువయ్యా...'అంటూ మేము ఇద్దరం ఒకేసారి సాంగ్ వేసుకున్నాం..</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఒరేయ్ ఆ లేఖ దాని వివరాలు మాకు చూపించురా.." అన్నాను</span><span style="font-size: large;"> నేను...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"అలాగే ఈ రోజు అర్దరాత్రి కి మా ఇంటి నుంచి నా లాపికి వై.ఫై ఆక్సెస్ దొరుకతుంది..ఆ టైం లో నేను నా లాపి నుంచి వై.ఫై ద్వారా నెట్ కనెక్ట్ చేసి ఆ లేఖ మీకు చూపిస్తా...నా లాపి నుండి నా నెట్ కనెక్షన్ ద్వారా చూపించొచ్చు...కానీ ఎవరయినా </span><span style="font-size: large;">ట్రేస్ చేసే ప్రమాదం ఉంది...అందుకే ఈ లాజిక్...సో ఈ రోజు అర్థ రాత్రికి మా ఇంట్లో కలుద్దాం.." అన్నాడు..</span></div><span style="font-size: large;"><br />
</span><br />
<div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">***********************</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">సమయం : అర్థ రాత్రి 12 గం.లు</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ప్రదేశం : కూకట్పల్లిలో శీను గాడి ఇల్లు</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">ఇంట్లో లైట్స్ అన్ని ఆపేసి..కాండిల్ వెలిగించి..లాపి ఓపెన్ చేసి..వై.ఫై కనెక్ట్ చేసి...మెయిల్ ఓపెన్ చేసాడు...అంతా చదివాం..ఒక పది సార్లు చదివాం ఇద్దరం...ఆంతా వాడి చెప్పినట్లే ఉంది...ఏంటో నమ్మశక్యం కాలేదు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇప్పుడు మనం ఎలా ప్రొసీడ్ అవుదాం..." అడిగాను నేను...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"ఇక్కడ ఇచ్చిన నంబర్స్ కి కాల్ చేసి...మన అకౌంట్ డీటైల్స్ ఇవ్వాలి..ఇంకా వాళ్ళు ఎమన్నా ఇన్ఫర్మేషన్ అడిగితే, అది ఇవ్వాలి...అంతే తర్వాత కొన్ని రోజులకి మన అకౌంట్ లో ఆరు వేల కోట్లు....ఆ నెంబర్ కి రేపు మధ్యాహ్నం 2 : 39 ని.ల కు కాల్ చెయ్యబోతున్నాను...అది పంతులుగారు పెట్టిన ముహూర్తం.." అన్నాడు శీనుగాడు</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నాకు ఈ వ్యవహారం మొత్తం ఏదో తేడాగా అనిపించింది..అదే వాడికి చెప్పాను...వాడు నమ్మలేదు నా మాట...తర్వాతి రోజు నేను ఇంటికి వచ్చి అమెరికాలో ఉన్న మా అన్నయ్యకి విషయం చెప్పగా "అది మొత్తం పెద్ద ఫ్రాడ్...అలాంటి ఫ్రాడ్ లో చాలా మంది చిక్కుకొని చాలా నష్టపోయారు...శీనుకి వెంటనే చెప్పు ఈ విషయం..ఎవరికీ కాల్ చేసి ఏ డీటైల్స్ ఇవ్వవద్దని చెప్పు...కావాలంటే ఇలాంటి ఈ-మెయిల్ ఫ్రాడ్స్ గురుంచి గూగుల్ లో వెతుకు బొచ్చెడు దొరుకుతాయి" అని చెప్పాడు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">నేను వెంటనే శీను గాడికి విషయం చెప్పాను...వాడు నమ్మలేదు..."నా నడిమంత్రపు సిరి మీద నీకు కుళ్ళు... సుడి మీద వట్రసుడి ఉన్న వాడికి ఇలాంటివి జరుగుతుంటాయి...మీ అన్నయకి ఆ విషయం తెలీదు...ఒరేయ్ నీకు రెండు వేల కోట్లు కావాలా </span><span style="font-size: large;"> వద్దా??" అంటూ ఆర్గుమెంట్ కి దిగాడు వాడు...</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"> (పరి పరి విధాలా చెప్పిన పిమ్మట...గూగుల్ లో ఎన్నో సాక్ష్యాలు చూపించిన అనంతరం...మన వాడికి అది ఫ్రాడ్ అని కొద్ది కొద్దిగా అర్థం అయ్యింది) <br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">**************** </span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></div><div style="background-color: white; color: #4c1130;"><span style="font-size: large;">"సో ఫ్రాడ్ అని తెలిసిందిగా...ఇప్పుడు ఏమంటావ్?" అడిగాను...<br />
"ఏముంది...నా నడిమంత్రపు సిరికి ఇంకా టైం రాలేదు..." అన్నాడు <br />
"మీ ఇంటి పక్కన ఉండే సిరి కాలేజీ కి వెళ్ళే టైం మాత్రం అయ్యింది..." అన్నాను<br />
"ఒరేయ్...చెప్పవేంట్రా..." అన్నాడు బైక్ కీస్ తీసుకొని పరిగెత్తుతూ...</span> </div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-4132773877966353264.post-52700180380545096662010-01-07T01:13:00.004+05:302011-03-11T12:55:06.870+05:30ఆమె రూపం స్వరూపం....ఆమె జ్ఞాపకం అపురూపం..ఆమె స్నేహం అనంతం....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><span style="color: blue; font-size: large;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmz39luuwVjPKBwYlE6SE70KPfsUKpYaIIc7BcWCSMtNQ8Xpj6gt9AKwneLdboUMISj5eersjqaZL2RGiTPEAZVk2SUoc43eRoc0SRnIkQIAx7qwsUqaTMeIKri7ROVtONePn6LvmpAfnh/s1600-h/frnd.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmz39luuwVjPKBwYlE6SE70KPfsUKpYaIIc7BcWCSMtNQ8Xpj6gt9AKwneLdboUMISj5eersjqaZL2RGiTPEAZVk2SUoc43eRoc0SRnIkQIAx7qwsUqaTMeIKri7ROVtONePn6LvmpAfnh/s320/frnd.jpg" width="320" /></a></div><div style="color: blue;"><div style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">బస్సు చర్చిగేటు స్టాప్ ని సమీపిస్తుంది....నా మనసులో ఒకటే అలజడి, ఆమె నాకోసం స్టాప్ లో వెయిట్ చేస్తూ ఉంటుందా లేక వెళ్ళిపోయి ఉంటుందా అని..దాదాపు వెళ్ళిపోయే ఉంటుంది అని నా మనసు చెబుతుంది...బస్సు చర్చిగేటు స్టాప్ లో ఆగింది...వెంటనే కిటికీలో నుంచి చూసాను..ఆమె అక్కడే ఉంది...తన కళ్ళతోనే 'ఏంటి అలానే చూస్తున్నావ్...కిందకి దిగు..' అని చెప్పింది...నేను తేరుకొని బాగ్ తీసుకొని కదిలేలోపల డ్రైవర్ బస్సు ని కదిలించాడు...'హలో స్టాప్...' అని గట్టిగా అరిచాను...నా అరుపు రణగొణధ్వనుల మధ్య కలిసిపోయింది...కండక్టర్ పట్టించుకొనే స్థితిలోలేడు...నేను నిస్సహాయంగా వెనక్కి తిరిగి కిటికీ లోంచి ఆమె వైపు చూసాను, అప్పుడు ఆమె నా వైపు చూసిన చూపు నేను ఎప్పటికీ మర్చిపోలేను...ఆశ్చర్యం..కోపం..బాధ అన్నీ కలగలిసిన ఆమె చూపు నా గుండెల్లో పదునైన బాకులా గుచ్చుకుంది...క్షణక్షణానికీ దూరం అవుతున్న ఆమె రూపాన్ని చూసి కొంచెం తెగించి ఎలాగయినా బస్సు ఆపి ఆమెని ఎందుకు చేరుకోలేకపోయానా అనిపించింది..మరుసటి రోజు ఆమెని కలిసేదాకా నా మనసు మనసులో లేదు...కూర్చున్నా..పడుకున్నా ఆమె చూసిన చూపే నాకు గుర్తుకువచ్చేది..... <br />
<br />
ఆమె పేరు స్వరూప...పేరుకు తగ్గట్టుగా చక్కగా ఉండే తనలో నాకు నచ్చేది ఆమె చిరునవ్వు...ఆ చిరునవ్వు చూసినప్పుడల్లా పగలే వెన్నెల కాసినంత హాయిగా అనిపిస్తుంది...ఆమె అలిగినప్పుడు పెట్టె బుంగమూతిని చూస్తూ జీవితాంతం గడిపెయ్యొచ్చేమో అనిపించేది...స్వరూప నాకు కాలేజీలో జూనియర్...మా పరిచయం కూడా మామూలు పరిచయంలా జరగలేదు...మా కాలేజీలో ఇంటర్నెట్ కోసం ప్రత్యేకించి కొన్ని కంప్యూటర్స్ ఉండేవి...అప్పట్లో మేము అందరం సరదాగా ఆ ఇంటర్నెట్ సిస్టమ్స్ లో చాటింగ్ చేసేవాళ్ళం...ఒకరోజు అలా నేను సిస్టంలో చాట్ చేద్దామని యాహూ మెసెంజర్ క్లిక్ చెయ్యగానే ఎవరిదో ఐడీతో ఓపెన్ అవ్వడంతో, "వీళ్ళకు చాటింగ్ చెయ్యడం తెలుసు గాని డిస్కనెక్ట్ చెయ్యడానికి మాత్రం మహా బద్ధకం" అనుకుంటూ ఆ ఐడీ డిస్కనెక్ట్ చేసి నా ఐడీ టైపు చేయ్యబోయేటప్పుడు చూసా ఆ ఐడీ ఎవరిదో ...స్వరూప అని ఉంది ఐడీ...ఎవరో అమ్మాయి ఐడీ కదా వెంటనే నోట్ చేసుకొని నా మెసెంజర్ లో ఆడ్ చేసుకున్నా...ఆ తర్వాత ఆ విషయమే మర్చిపోయాను...<br />
<br />
ఒక నెల రోజుల తరువాత అనుకుంటా నేను రాజమండ్రిలోని ఒక కేఫ్ లో ఆన్-లైన్ లో ఉన్నపుడు, స్వరూపా అనే అమ్మాయి నా మెసెంజర్ లో ఆన్-లైన్ వచ్చింది...అప్పుడు నాకు ఆ అమ్మాయే అని గుర్తులేదు..'ఎవరీ స్వరూప' అనుకున్నాను...'ఆ ఎవరోలే....ఎంతో మందిని ఆడ్ చేస్తాం, అందరూ ఎలా గుర్తుంటారు...కనుక్కుంటే సరి..' అనుకోని..."హాయ్ .." అని మెసేజ్ ఇచ్చాను..<br />
"హాయ్...నేను మీకు తెలుసా..." అని ఆమె మెసేజ్...<br />
"ఆ..తెలుసు...అప్పుడెప్పుడో చాట్ చేసాం...." అన్నాను...<br />
"అవునా...ఎపుడబ్బా..నాకు గుర్తులేదు.." అంది...<br />
"నాకు కూడా సరిగా గుర్తులేదు...మరో సారి పరిచయం చేసుకుంటే సరి..." అన్నాను...<br />
"ఏమో నాకు కొత్త వాళ్ళతో ఇలా చాట్ చెయ్యడం ఇష్టం ఉండదు.." అంది..<br />
"కొన్ని రోజులు చాట్ చేస్తే పాత వాడిని అయిపోతానులెండి...పరిచయం చేసుకున్నంత మాత్రాన కొంపలు ఏమీ మునగవ్ కదా..' అన్నాను<br />
"అబ్బో...చా...సరే మీ గురుంచి చెప్పండి,,,"<br />
"మాది హైదరాబాద్....జే.ఎన్.టీ.యు లో ఇంజనీరింగ్ చేస్తున్నాను...మరి మీరు.." అని నా గురుంచి అబద్దం చెప్పాను...<br />
"నేను రాజమండ్రిలో గోదావరి కాలేజీలో ఇంజనీరింగ్ చేస్తున్నాను..." అంది ఆ అమ్మాయి...<br />
నాకు ఒక్కసారిగా షాక్ తగిలింది...ఎందుకంటే నేను కూడా అదే కాలేజీలో చదువుతున్నాను కాబట్టి....కొంచెం సీరియస్ గా ఆలోచించగా అర్థం అయ్యింది..ఆ రోజు ఇంటర్నెట్ సిస్టంలో నుంచి ఆడ్ చేసిన అమ్మాయే ఈ స్వరూప అని...<br />
ఇక చిన్నగా విషయాలన్నీ రాబట్టాను...కొన్ని చెప్పింది, కొన్ని చెప్పలేదు...కంప్యూటర్స్ నాలుగవ సంవత్సరం అని చెప్పే సరికి కొంచెం నీరుగారను...మన సీనియరా అనుకున్నాను..ఆ తర్వాత కొద్ది సేపు చాట్ చేసి రూంకి వచ్చాను...సీనియర్ కదా అని కొంచెం లైట్ తీసుకున్నా..<br />
<br />
ఒక రోజు నా ఫ్రెండ్ రమేష్ వాళ్ళ అన్నయ్యని కలవడానికి వెళ్తే నేను కూడా తనతో వెళ్లాను...అతను ఫోర్త్ ఇయర్ కంప్యూటర్స్...క్లాసులోకి రాగానే స్వరూప విషయం గుర్తొచ్చి "సర్ మీ క్లాసులో స్వరూప అనే అమ్మాయి ఎవరు?" అని అడిగాను...తను నాకేసి చిత్రంగా చూసి "మా క్లాసులో స్వరూప అనే అమ్మాయే లేదు.." అన్నాడు...నాకు దిమ్మ తిరిగి మైండ్ బ్లాకు అయింది...సో కాలేజీ కరెక్ట్ చెప్పింది కాని, ఇయర్ తప్పు చెప్పింది..."స్వరూప ఎవర్రా?" అంటూ అడిగాడు రమేష్.."ఎవరు లేరులే...తర్వాత చెప్తా" అని దాటవేసాను...<br />
<br />
తర్వాత మరికొన్ని రోజుల తర్వాత స్వరూప మళ్ళీ ఆన్-లైన్ వచ్చింది...అవీ ఇవీ మాట్లాడుతూ 'నువ్వు నిజంగా ఫోర్త్ ఇయర్ యే నా?' అని అడిగాను...'తమరికేందుకు అంత ధర్మ సందేహం' అందామె...'అయితే ఫోర్త్ ఇయర్ లో మీ సెమ్ లో ఉన్న సబ్జక్ట్స్ పేర్లు చెప్పు" అన్నాను..."హలో బాబూ...నువ్వు నమ్మితే నమ్ము...లేకపోతే లేదు,నిన్ను నమ్మించాల్సిన అవసరం నాకు లేదు...అలా అయితే నువ్వు జే.ఎన్.టీ.యు లో చదువుతున్నావు అని నమ్మకమేంటి.." అంటూ ఎదురుదాడికి దిగేసరికి ఇంక ఆ టాపిక్ అలానే వదిలేసా...ఆ తర్వాత మరి కొన్ని సార్లు అప్పుడప్పుడు చాట్ చేసేవాళ్ళం కానీ నేను ఆమె ఏ ఇయర్ అనే టాపిక్ తీసుకురాలేదు...అలా అని నేను కూడా అదే కాలేజీ అనే విషయం కూడా ఆమెకి చెప్పలేదు...ఇలా ఉండాగానే సెమ్ పరీక్షలు రావడం...వన్-డే బాటింగ్ తో మేము బిజీ అవ్వడం జరిగిపోయాయి...పరీక్షలు అయిపోయిన రోజు నేను ఆన్-లైన్ వచ్చాను..ఒక్క సెకండ్ ఇయర్ వాళ్ళకి తప్ప అందరికీ పరీక్షలు అయిపోయాయి..వాళ్ళకి ఏదో పేపర్ లీక్ అవ్వడం వల్ల ఒక వారం తర్వాత పెట్టాడు ఆ ఎగ్జాం...స్వరూప కూడా ఆన్-లైన్ లో ఉండటంతో "ఎగ్జామ్స్ బాగా రాసావా?.." అని అడిగాను.."యా పర్లేదు..మా కర్మకోద్దీ ఇంకో ఎగ్జాం ఏడ్చింది కదా...ఆడెవడో పేపర్ లీక్ చేసింది షూట్ చెయ్యాలి వాడ్ని..." అంది...అనడమే కాదు నాకు అడ్డంగా దొరికిపోయింది..."సో నువ్వు సెకండ్ ఇయర్..." అన్నాను...తను కాసేపు ఏమీ రిప్లయ్ ఇవ్వలేదు..తర్వాత "అయాం సారీ...మీకు తప్పు చెప్పాను..నేను సెకండ్ ఇయర్ ఈ.సి.ఈ" అంది..."పర్లేదులే...ఇప్పుడు నిజం చెప్పావు గా" అన్నాను...కాని మనసులో 'వామ్మో ఇది ఇయరే కాదు బ్రాంచ్ కూడా తప్పు చెప్పింది....ఇక డైరెక్ట్ గా ఇవ్వాలి మా స్వరూప కి ఒక జెర్క్' అనుకున్నాను....<br />
<br />
సెలవులు అయ్యాక కాలేజీకి వచ్చిన రోజు వెంటనే సెకండ్ ఇయర్ స్వరూప ఎవరో తెలుసుకొనే ప్రయత్నం చేసాను..రమేష్ గాడిని అడగ్గా "ఓ సెకండ్ ఇయర్ ఈ.సి.ఈ స్వరూప నా...నాకు తెలుసు రా...అంటే పరిచయం లేదనుకో...మాధురి అనే అమ్మాయితో ఉంటుంది ఎప్పుడూ...మాధురి తెలుసుగా నీకు??" అన్నాడు..."మాధురి ఎవరు??" అన్నాను..."ఓరి నీ ఎంకమ్మా...మాధురి తెలీదా??" అని వాడంటే...ఆ మాట నాకు 'సోనియా గాంధి తెలీదా?' అన్నట్లు వినిపించింది..."ఒరేయ్ మాధురి మన కాలేజీకే బ్యూటీ క్వీన్...తను సెకండ్ ఇయర్ అయినా ఫైనల్ ఇయర్ అమ్మాయిలు తన ముందు బలాదూర్...అందుకే ఫైనల్ ఇయర్ అమ్మాయిలకి మాధురి అంటే జెలసీ.." అన్నాడు కాసేపు మాధురీని గుర్తుతెచ్చుకుంటూ..."సర్లే గాని...నాకు ఈ రోజు ఈవెనింగ్ కాలేజీ అయ్యాక స్వరూపని చూపించాలి" అన్నాను...<br />
<br />
కాలేజీ అయ్యాక బస్సు స్టాప్ కి చేరుకున్నాం నేను రమేష్..."అదిగో తనే స్వరూప...మాధురి పక్కన ఉంది కదా.." అంటూ చూపించాడు...అక్కడ అయిదుగురు అమ్మాయిల గుంపు ఉంది..."ఒరేయ్ ఆ గుంపులో నాకు మాధురి ఎవరోకూడా తెలీదు...నువ్వేమో మాధురి పక్కన స్వరూప అంటావ్..డ్రెస్ కలర్ చెప్పరా.." అన్నాను...పలానా డ్రెస్ అని చెప్పి చూపించాడు..ఆమెని చూడగానే ఆమె నవ్వు నన్ను ఆకర్షించింది..అలాగే కాసేపు చూసాను..ఇంతలో బస్సు రావడంతో ఆమె ఎక్కింది...మేము కూడా ఎక్కాం...నేను తననే గమనిస్తూ కూర్చున్నాను...ఆమె ఎక్కడ దిగితే అక్కడ దిగాలని నిర్ణయించుకున్నా...ఆమె చర్చిగేటు స్టాప్ లో దిగింది...నేను కూడా అక్కడే దిగాను..ఆమె వెనుకే నడుచుకుంటూ వెళ్ళాను...ఛా జీవితంలో ఒక అమ్మాయిని ఇలా ఫాలో అవ్వాల్సిన రోజు వస్తుందని ఎప్పుడూ ఊహించలేదు...కాసేపు ఆమె వెంటే నడిచాక, కొంచెం దెగ్గరగా వచ్చి "హలో...మీరు స్వరూప కదా.." అని అడిగాను...ఆమె నా వైపు చూస్తూ "అవును.... మీరు..." అని నా వైపు చూసింది.."చెప్తాను...ఒక్క నిముషం.." అంటూ అటుగా వెళ్తున్న ఆటో ఆపి.."నా పేరు రామకృష్ణ...అదే జే.ఎన్.టీ.యు లో చదివే రామకృష్ణ...మీతో చాట్ చేసే రామకృష్ణ...సారీ చాట్ లో అబద్దం చెప్పాను..మనిద్దరం ఒకే కాలేజీ..ప్లీజ్ రేపు అన్నీ చెప్తాను...డోంట్ హేట్ మీ.." అని వెంటనే ఆటో ఎక్కేసి "ప్రకాష్ నగర్.." అన్నాను...ఆటో కదిలింది...నేను మెల్లిగా ఆటోలోంచి వెనక్కి తిరిగి ఆమెని చూసాను...ఆమెలో నాకు అప్పుడే మహిషాసురిని వధించిన దుర్గా దేవి...ఎర్రగా నిప్పులు కక్కుతున్న కాళీ మాత...కర్తవ్యంలో విజయశాంతి...అమ్మోరులో రమ్యకృష్ణ...అందరూ జాయింట్ గా కనిపించారు...దెబ్బకి దడుసుకొని ఆటోలో ప్రాణభయంతో కూర్చున్నా....<br />
<br />
తర్వాత రోజు కాలేజీకి వెళ్ళలేదు...ఆ మరుసటి రోజు వెళ్లాను కానీ స్వరూపని కలవలేదు...కొంచెం కోపం తగ్గాక మాట్లాడుదాంలే అనుకున్నాను...ఓ రెండు రోజుల తర్వాత నేను బస్సు స్టాప్ లో ఉండగా "హాయ్ సర్..." అని వచ్చి పలకరించింది స్వరూప..."అయాం సారీ.." అన్నాను..."పర్లేదులెండి....మీకోసం రోజూ చూస్తున్నా...అసలు కనిపించలేదేమి...నేనేమో మీరు నన్నుఆ రోజు చూసి నేను నచ్చక ఆటో తెప్పించుకొని మరీ ఎక్కి పారిపోయారేమో అనుకున్నా.." అంది నవ్వుతూ..."చ చ అదేం కాదు...నేను అబద్దం చెప్పాను కదా...సో నీకు కోపం తగ్గాక కలుద్దాంలే అని నీకు కనిపించలేదు.." అన్నాను..."ఓకే....హౌ అబౌట్ ఎ కాఫీ.." అంది...మా కాలేజీ బస్సు స్టాప్ పక్కనే కాంటీన్ ఉంటుంది..అక్కడి కాఫీ మాత్రం "అమృతం ఎలా ఉంటుందో తెలీదు కాని...దాని రుచికి మా కాంటీన్ కాఫీ ఇంచు మించు సరిసాటి" అనిపిస్తుంది...ఇద్దరం కాంటీన్ లో కూర్చొని కాఫీ ఆర్డర్ చేసాం...నమ్మలేకపోయాను, మా కాలేజీ కాంటీన్ లో నేను ఒక అమ్మాయితో కాఫీనా...!!!<br />
<br />
ఇద్దరం మంచి ఫ్రెండ్స్ అయ్యాం...ఎంత మంచి ఫ్రెండ్స్ అంటే, మేము ఒక ఒప్పందం చేసుకున్నాం "ఇక నుంచి రొజూ కాలేజీ బస్సు స్టాప్ లో కలుసుకోవాలని...కలిసే బస్సులో వెళ్ళాలని...ఒక వేళ కుదరక ఒకళ్ళు ముందు వెళ్ళిపోతే, చర్చి గేటు స్టాప్ దెగ్గర దిగేసి ఇంకొకరి కోసం వెయిట్ చెయ్యాలి అని.." </span> </div></div><div style="color: blue;"><br />
</div><div style="color: blue;"><span style="font-size: large;">ఆ రొజూ నాకు ల్యాబ్ లో చాలా లేట్ అయింది..బస్సు స్టాప్ కి వచ్చి బస్సు ఎక్కే సరికి సాయంత్రం ఏడు అవుతుంది...అది రాజానగరం నుంచి రాజముండ్రి వచ్చి చర్చిగేటు స్టాప్ దెగ్గరికి వచ్చేసరికి ఏడున్నర దాటింది..ఆ టైం దాకా స్వరూప నాకోసం బస్సుస్టాప్ లో వెయిట్ చేస్తుంది అన్న ఆలోచన రాలేదు నాకు...అమ్మాయి కదా అంతసేపు ఎలా వెయిట్ చేస్తుంది అనుకున్నాను..పైగా ఏడు లోపు ఇంటికివెళ్ళకపోతే ఆమె పిన్ని చాలా కంగారు పడుతుంది అని నాకు చాలా సార్లు చెప్పింది..అందుకనే ఆమె అప్పటి దాకా వెయిట్ చేయ్యదులే అనుకున్న నాకు ఆమె ఇంకా అక్కడ వెయిట్ చెయ్యడం చూసి ఆశ్చర్యపోయాను...చలించిపోయాను...ఎంతగా అంటే చెప్పలేనంతగా...'ఏంటి ఈ టైం దాకా పిచ్చా తనకు' అనుకున్నాను...తను మాత్రం కళ్ళతోనే 'ఏంటి అలా చూస్తున్నావ్...దిగి రా' అన్నప్పుడు కూడా తెరుకోలేకపోయాను...ఈ లోపు బస్సు కదలడం...నాకోసం అంతసేపు బస్సు స్టాప్ లో ఒక్కర్తే వెయిట్ చేసిన తనను నేను దిగకుండా నిరాసపరిచేసరికి నాకు పిచ్చెక్కింది..ఆమె అప్పుడు నన్ను చూసిన చూపులో ఉన్న బాధ..కోపం...నను నిలువునా దాహించివేసాయి...ఛా ఏంటి నేను ఇలా చేసాను...తన స్నేహానికి అసలు నేను అర్హుడినా అనిపించింది...ఆరోజంతా తన చూపే గుర్తుకొచ్చింది..మరుసటి రొజు తనని కలిసేదాకా నా మనసు మనసులోలేదు.....<br />
<br />
మరుసటి రొజు కలిసాను...తను చాలా మాములుగా నవ్వుతూ మాట్లాడింది..నా కళ్ళవెంబడి నీళ్ళు వచ్చాయి "నువ్ అంత సేపు నాకోసం వెయిట్ చేస్తే, నేను చూడు ఏం చేసానో...నా అంత వేస్ట్ ఫెలో ఇంకొకడు ఉంటాడా?" అన్నాను..."హే..అలా ఎందుకు అనుకుంటావ్...చెప్పాలంటే నువ్వు నిన్న దిగకపోవడం వల్ల నాకు మంచే జరిగింది, నేను వెనక్కి ఇంటికివెళ్ళే దారిలో మా చుట్టాలు ఎదురయ్యారు..సో అప్పుడు నీతో కలిసే వస్తే ప్రాబ్లం అయ్యేది కదా...సో ఏది జరిగినా మన మంచి కోసమే అనుకోడం చాలా బెటర్ సర్..." అంది నవ్వుతూ....తను నేను ఫీల్ కాకూడదని అలా చెప్పింది అని అర్థం అయ్యింది...తన గొప్ప సంస్కారానికి సలాం చెయ్యాలి అనిపించింది...అంత గొప్ప స్నేహానికి జోహారులు అర్పించాలని అనిపించింది..మాది స్వచ్చమయిన స్నేహం...మొదట్లో నా ఆలోచనలు వేరే విధంగా పరిగెట్టినా, ఆమె ఆత్మీయతా..స్నేహం నన్ను వివశుడిని చేసింది...అమ్మాయంటే అలా ఉండాలేమో అనిపించింది..మా స్నేహంలో ఎన్నో తీపి గుర్తులు..మధురమైన సంఘటనలు...అవేప్పుడు నా గుండెలో పదిలంగా ఉంటాయి...<br />
<br />
బీ-టెక్ అయిపోయాక తనని విడిచి వెళ్ళేప్పుడు చాలా బాధేసింది...కానీ టచ్ లో నే ఉన్నాం..నేను కొన్ని నెలల తర్వాత సర్టిఫికెట్లు కోసం కాలేజీకి వచ్చినప్పుడు తనని కలిసాను...చాలా సంతోషం కలిగింది...ఆ రొజు మళ్ళీ ఇద్దరం కల్సి కాంటీన్ లో కాఫీ తాగాం..ఒకే బస్సు లో తిరిగి వస్తూ, చర్చి గేటు దెగ్గర దిగి నడుచుకుంటూ వెళ్లాం...అవన్నీ గొప్ప జ్ఞాపకాలు...Wonderful memories...<br />
<br />
ఈ రొజు స్వరూప నాకు పంపిన తన పెళ్లి ఫోటోలు చూస్తూ ఉంటే, నాకు మళ్ళీ మా కాలేజీ రోజులు గుర్తొచ్చి మీతో ఇలా పంచుకుంటున్నాను....ఆ మర్చిపోయాను ఆమె గోదావరి అమ్మాయి...వాళ్ళది కాకినాడ...అందుకే నాకు గోదావరి అమ్మాయిలంటే అంత గౌరవం..ఆప్యాయత etc అనమాట <br />
</span> </div><div style="color: blue;"><br />
</div><div style="color: blue;"><br />
</div><div style="color: blue;"><span style="font-size: large;">[ I Wish this new year brings you all the success that you deserve - Kishen Reddy] <br />
</span></div><div style="color: blue;"><br />
</div></div>Ram Krish Reddy Kotlahttp://www.blogger.com/profile/10091502963251420623noreply@blogger.com18